"Nem is akarsz tőlem semmit, mégis hagytad, hogy én fizessek a kávézóban! " - ezt a szemrehányást kaptam nemrég egy olyan randi után, amiből végül komolyabb nem lett. Szerintetek?

Lehet, hogy rosszul csináltam, épp ezért tettem fel a kérdést.

A beszélgetés alatt végig feszengtem, rosszul éreztem magamat, mert a férfi (jóval 40 feletti, nem huszonéves) a volt feleségét szidta egész idő alatt, és azt magyarázta, mennyire szenved a magánytól. Egy idő után én mondtam, hogy mennyi szeretnék, mert dolgom van, és vettem elő a pénztárcámat, hogy fizessek. (Azt hiszem, talán 220,- Ft volt a víz, akartam kirakni, vagy neki odaadni kb. 300-at.)

Erre mondta, hogy rendben, neki is menni kell, úgyhogy kérte a számlát. Mikor kihozták, kirakott akkora összeget, ami a kettőnk fogyasztását fedezte. Én erre neki akartam odaadni a 300 Ft-ot, mire közölte, hogy ugyan már, a vendége voltam.

Itt elköszöntünk, és ennyi.

Rá pár napra elkezdett hívogatni, hogy találkozzunk újra. Én mondtam, hogy ne haragudjon, de eléggé elfoglalt vagyok, nincs most időm, sokat dolgozom, stb. (ez mind igaz is, de őszintén a teljes igazság az, hogy ha ráérnék se akarnék vele találkozgatni). És erre kaptam ezt a "fejbekólintást".

Szóval akkor a kérdés, hogy ha legközelebb esetleg ilyen helyzetbe kerülnék, akkor pankrációt kell vívnom, hogy fogadja el a pénzt, esetleg oda kell futnom a pincérhez, hogy ő ne tudja előbb odaadni neki az összeget, vagy mi a helyes eljárás?

Komolyan kérdezem, mert ilyen helyzetbe soha többé nem akarok kerülni.

"A srác szót nem ejtett a szexről. Nem a szexet kérte rajtad számon, hanem az esélyt, amit úgy érzett, hogy nem kapott meg. Hogy mire szeretett volna esélyt kapni (komoly kapcsolatra vagy szexre), azt te nem tudhatod ennyiből."

Nem, azt valóban nem tudhatom, de bármivel is tartozok-e neki? (Leszámítva a 220,- Ft-ot, amit majd valahogy valamikor visszaadok neki.)

Akkor is, ha ott még nem is említ következő találkozót? Odaállok elé és közlöm, hogy soha többé látni sem akarom, mikor szóba sem került, hogy ő egyáltalán akarná? :S

Amúgy én biztos voltam benne, hogy neki sem jött be a dolog... Nem volt egy hú de jó beszélgetés.

Az utolsó mondatra nem reagálok, mert undorító és alpári.

A többire annyi, hogy jó, akkor legközelebb előre közölni fogom, hogy csak akkor lehet szó arról, hogy beüljünk bárhova is, ha én fizetem a sajátomat. Meghívást pedig nem fogadok el.