A férfiak miért nem beszélnek az érzéseikről?

Azt vettem észre, hogy a férfiak többsége magában tartja minden érzését, ami benne van, míg a nők minél többet beszélnek valamiről, annál "könnyebb".

Az exem egyszerűen nem volt hajlandó válaszolni semmilyen kérdésre, amikor én csak tudni szerettem volna mi játszódik le a fejében, de nem.

Most ez azért érdekel, mert szakítottunk, de nem olyan dolgok miatt, amik a kapcsolatunkat érintik, legalább is ezt állítja.

Már viszonylag régen szakítottunk, de (sajnos?) beszélőviszonyban maradtunk. Sokszor kért, hogy ne keressem, és amikor ezt tiszteletben tartottam, akkor ő került elő néhány nap elteltével.

De ha megkérdezem, mit érez akár irántam, akár az életével, problémáival kapcsolatban, akkor folyton abba a válaszba futok bele, hogy ilyesmiről nem akar beszélni.

Részemről viszont szerintem jogos a kérdés, hisz tudni szeretném, hogy mi a valós problémája, mit szeretne vagy nem szeretne tőlem.

Mert az egyértelmű, hogy neki is rossz ez a helyzet, nehéz neki, de mégsem hajlandó feltárni a benne lapuló problémákat.

Na most ez csak egy példa, de van még néhány férfi ismerősöm, akik szintén mondjuk úgy, hogy párkapcsolati krízisben vannak és büszkén beszélnek arról, hogy ők bizony ilyenkor egy szót sem akarnak szólni a másikhoz, nem akarnak sem agyalni sem beszélni a bennük rejlő érzésekről.

Ez nem provokatív kérdés akar lenni, hanem tényleg érdekel, hogy férfiak ezt miért csináljátok, hogy tudjátok megállni, és miért jobb elnyomni magatokban az érzéseiteket?