Szerintetek önzőség? Nem normális döntés, avagy helyes? 26n

Megismerkedtem egy fiúval. Nehezen indult, de teljesen egymásba habarodtunk. 'Sajnos'...

Miért sajnos? Mert csak 19 éves.

Úgy voltam vele, hogyha idősebb lenne, lehetne a kapcsolatunk életreszóló. De így? Még túl fiatal.

Viszont mégis együtt voltunk. Titokban. Ő ezt nem akarta. Szívem szerint én is világgá kürtöltem volna, hogy milyen boldog vagyok, de tudtam, hogy annak következményei lettek volna. A szülei nem repestek volna az örömtől. Bántottak volna minket. Az, hogy engem bántanak, csak egy dolog. Én őt féltettem. Nem esetlen, nem amiatt, egyszerűen tudom, hogy sokan támadtak volna minket.

Így a boldogság nem volt teljes. De tudom, hozzá hasonlót nem találok majd sosem.

Ugyebár titokban zajlott minden. Pár barátom tudott a dologról. El is mentünk egy hétvégére a barátokkal, hisz ott legalább békésen együtt lehettünk. Volt egy görbébb esténk. Valami nem úgy sikerült... Kimaradt a védekezés...

Úgy döntöttem, hogy szakítok és másik városba költözöm. Ő még ilyesmire nem készült fel. Nem is volt kapcsolata. Neki ez sok(k) lenne. Legyen önző, hülye, bármi, szerintem jobb lesz így. Lehet félig belepusztulok, de így lesz jó. Természetesen neki nem mondom el. A munkámra fogok, illetve arra, hogy még fiatal.

Nem tudom mi lesz...vagy hogy lesz...Egyedül egy kicsivel nem egy leányálom, de majd segítenek a barátok. Illetve felnőtt vagyok, vállalnom kell a tetteim következményeit.

Csak érdekel, hogy szerintetek is ez a helyes lépés? Pár külsős véleménye nem lenne most rossz, hisz nem egyszerű ez az egész ügy, helyzet.