Ferfiak! Van olyan, hogy tényleg érdekelt egy nő, akivel ismerkedtetek csak valahogy elcsúszott a dolog?

Volt, nem akart bátorítani, mindig háttal állt, és várta a buszt.

Csak később tudtam meg hogy zavarban volt és bejöttem neki.

Én már elköltöztem külföldre

Az a helyzet nem tini vagyok, és jó pár tapasztalattal a hátam mögött…egyszerűen csak olyan erős érzéseket váltott ki belőlem,mint még soha senki.

Na, azóta már én se vagyok zavarba, mert senki se hozza ki belőlem ezt.

És hogy tudtad meg utólag?

Volt, a félkész házamban laktam, amit közben ujítgattam lassan és nem akartam, hogy igénytelennek tartson

Kissé bánom most már, de lehet, jobb így

Társkeresőn megismertem egy nőt, akivel megtaláltuk írásban a közös hangot. Az első randin nálam voltunk, őszintén vonzódott hozzám. Bújt hozzám, ölelgetett, csókolgatott. Soha életemben senkitől nem kaptam ennyi szeretetet. Önző voltam és hagytam, hogy a szexuális vágyaim uralkodjanak rajtam, nem gondolkodtam tisztán. Lehúztam a bugyiját, kielégítettem őt szájjal is és kézzel is, utána elvártam tőle, hogy ő is kielégítsen engem szájjal. Csak jóval később tudatosult bennem, hogy csalódott bennem, és azzá váltam a szemében, ami egyáltalán nem az, ami én akarok lenni.

Súlyos traumaként éltem meg a bűntudatot, megtanultam, hogy a szexualitás rossz, ha én kezdeményezem, mert nem tudok különbséget tenni aközött, hogy a lány akarja-e vagy nem, mert felém még nem kezdeményeztek.

Soha nem tudok magamnak megbocsátani, rettegek, hogy soha többé nem találok olyan nőt, aki őszintén vonzódik hozzám, bújik, ölelget, csókolgat.

Nincs rendesen étvágyam, semmi nem okoz nekem örömet, nem bírok aludni, rettenetesen vágyom arra, hogy újra ölelve csókolva simogatva legyek, akkor érezném magam érzelmileg biztonságban.