Férfiak! Hogyan viseltétek válás után, hogy az imádott és mindennél jobban szeretett kisgyereketek ki került a képből?

Sajnos az én gyermekem apja akkora színész...csak veri a mellét, hogy egy ennyire gyönyörű és okos gyermek donorja de különben sem minőségi időt nem tud vele tölteni sem értelmes dolgokat nem tud mondani neki. Soha nem is foglalkozott vele igazán. 11 hónapig képes volt élni az agglegény életét anélkül, hogy bármit is tudna a fiáról. Közben mindenkit arról próbál meggyőzni mennyire bolond vagyok.

Ha te egy jó gondolkozású apuka vagy bajod nem lesz de senki ne essen abba a hibába, (akár anyuka akár apuka) hogy játsza a szépet mert előbb utóbb nyilvánvalóvá válik a gyermek előtt, hogy kinek mi a prioritás.

"...nem tudna a gyerek kellően elidegenedni tőlem ha túl gyakran vagyok vele és nehezebben fogadná el az új faszit apjának."

Ezt meg melyik barom találta ki??? Ki az a seggfej, aki úgy gondolkozik, hogy válásnál a gyereknek el kell idegenednie bármelyik szülőtől is???

Még ha nem a legjobb szülő valaki, akkor se kell tőle elidegenedni. És egyáltalán nem kell az új faszit apának elfogadni. Az idő majd úgyis meghozza, hogy neki is szót fogad. Attól még ne akarja senki az apa helyét átvenni.

Én nő vagyok, ráadásul a válás is szóbakerült már, de mélységesen ellenzem ezt a fajta gondolkozásmódot. Azzal se értek egyet, hogy az apa-gyerek kapcsolat soha nem lehet olyan jó, mint az anya-gyerek kapcsolat...

Ezt a hülyeséget! Főleg annak a tudatában, hogy hány nő öli meg a méhében a gyerekét, én nem misztifikálnám ennyire túl az anyaságot.

Az én férjem legalább olyan jó szülő, mint én, sőt...vannak időszakok, amikor ő a jobb szülő, mert én vagyok rossz passzban, aki benyomja a gyereket a TV elé, de neki is van rossz időszaka, amikor leszedálja a gyereket okostelefonnal és olyankor meg én rángatom ki a kütyük elől a kicsit.

Biztosan van oka annak, hogy így alakult és természetesnek veszi sok ember, hogy válásnál anyáé a gyerek, de ha egyszer belegondolnának, rájöhetnének, hogy teljesen abszurd dolog megvonni bármelyik szülő jogát a gyerekéhez. Alapból fele időnek járnia kellene, ha már nem élhetnek együtt. Nyilván nem lehet egy gyereket ide-oda rángatni, meg kettészakítani, de előre kell gondolkozni és úgy költözni, hogy valóban bármikor átsétálhasson a gyerek. Persze ha a másik fél direkt keresztbe tesz ennek, akkor marad a bírósági út és a gyerek szétszakítása. Én nem is értem ezt komolyan. Azt se értem, hogy az a rengeteg gyerekétől megfosztott apa miért tűri és miért nem állnak ki magukért, a gyerekeikért. Időszerű lenne egy a feminizmushoz hasonló forradalom, ahol az apák harcolnak a gyerekeikért. De úgy vannak szocializálva kezdettől fogva, hogy még ők is elhiszik, hogy az anyának van több joga a gyerekhez. Amúgy miért is?

Én ölni tudnék, ha bárki el akarná tőlem venni a gyerekemet. De az apjának ugyanannyi joga van hozzá, mint nekem. Ráadásul a gyerekkel csesznék ki a legjobban, ha elszakítanám az imádott apjától.