Hogyan lehet érzelmileg túlélni egy válást (illetve az azt megelőző hercehurcát)?

Érzelmileg könnyű, csak nézőpont kérdése az egész. Eldöntöd, választod, hogy könnyű.

A problémák csak fejben léteznek, és azért akkorák, mert akkora jelentőséget tulajdonitasz neki amilyet csak akarsz, ez tőled függ mekkora és csakis tőled függ, ha leveszed róla a súlyt.

Ennyire egyszerű, volt nincs! Tedd rendbe magad minden alapja elős körben az önbizalom helyre rakása, addig egy lépést sehová sehkihez, ha már összepakoltad magad lelkileg önbizlaomszinten akkor jöhet a többi rendbe tétele. Ajánlott valakivel, mert sémákat követsz, és amig ezek a minták nincsenek kidolgozva, a következő lépésed is nullázás lesz, önszabotázzsal. Sok sikert!

12 év után kezdtem újra az életem. Nem csak érzelmileg, anyagilag is, ugyanis sajnos nagyon csúnya válás volt és nőként én hagytam ott mindent az exemnek, a lényeg az volt, hogy meneküljek, ahogy csak tudok. Sajnos, nagyon sokáig húztam, évek óta éreztem, hogy nem olyan életet akarok, de állandóan visszatartott a félelem az új élettől, hiszen nem tudtam, mi vár majd rám. Rám ült a megszokás, a biztos rossz jobbnak tűnt, mint egy lehetséges jobb jövő. Sokkal jobban féltem a jövőtől, mint attól, hogy beleragadok a rossz kapcsolatba. Aztán egyszercsak jött egy pont, hogy már nem érdekelt, mi lesz, de menni akarok, menekülni. Nekem extrán nehéz időszak volt, mert az új munkahely, új lakhely mellett még vele is küzdenem kellett, mert majd' két évig zaklatott, miután eljöttem tőle. A végén már semmitől nem riadt vissza, rám támadt a legváratlanabb helyeken, állandóan figyelt, követett. Teljesen rámentem idegileg. Rettegtem kilépni a lakásból, mert volt, hogy a félemeleten várta, hogy mikor indulok el otthonról és szinte rám ugrott fentről. Olyan dolgokat csinált, amit ha valakinek elmesélek, tátott szájjal hallgat. Ez nagyjából két év után megszűnt. Akkor kezdtem el fellélegezni és elkezdni élni az új életem. Teltek/múltak a hónapok és egyre inkább azon gondolkodtam, hogy mi a fenéért vártam eddig? Rájöttem, hogy egyedül még mindig sokkal jobb, mint egy rossz kapcsolatban. Nagyon nehéz tanulólecke volt, de megérte. Enélkül nem lennék az, aki lettem, pedig borzasztó időszak volt.

És közhely, de a rossz után mindig jó jön, ez nagyon igaz. Utána voltak ugyan rövidebb-hosszabb próbálkozásaim, de a traumáim feldolgozatlansága miatt ezek nem tudtak működni, magamat kellett rendbe tennem, hogy kész legyek egy új kapcsolatra. Ekkor kezdtem el dolgozni magamon, önismereti videókat néztem, eljártam szakemberekhez. Végül megtaláltam azt az embert, akivel boldogan élek lassan tíz éve. De ez nagyon hosszú utat igényelt és azt hiszem, életem végéig folyamatosan fedezek majd fel magamban olyan dolgokat, amiken dolgoznom kell. De ez így van jól. Ha valaki eljut erre a szintre és megérti, hogy mi/miért történik vele, akkor tudja, mi a megoldás és megtanulja kezelni a helyzeteket.

2-es

Nagyon köszönöm a válaszodat. Nehéz váláson vagyok túl, viszonylag fiatalon.

De az ilyen történetek nagy erőt adnak mint a tied is. köszönöm. Legyen szép napod.