Nem kértem eddig tartásdíjat, de a megélhetésünk nagyon nehézkes, férjem közölte, h, fizetni nem fog "nekem", ha pert indítok, akkor ő a gyerekekért és tartásdíjért megy majd, megkeresve a legjobb ügyvédet. Lehet esélye, h. elveheti a gyermekeim?

Kérdező, a jövőre nézve mindenképp jobb tiszta helyzetet teremteni, hosszabb távon mindegyik félnek az a jobb, így talán az első esetleges kiakadás után azzal már a férjednek sem lesz alapvető gondja, mert ahogy téged, vagy a gyerekeket véd, ugyanúgy őt is.

Az elmúlt másfél évet piszkálni, visszamenőleges igényeket teremteni egymással szemben megítélésem szerint egyfelől nem érdemes, másfelől nem is gondolom túl gerinces dolognak egyik oldalról se.

A gyermekekhez meg mindkét szülőnek hajszál pontosan ugyanannyi joga van, ha ott az ember bírósághoz fordul, akkor benne van a pakliban, hogy a másiknak fogják ítélni. Ezért azután nekem az a véleményem, hogy hacsak nem a gyerekek veszélyeztetése volt a válás oka, a legtisztességesebb a közös felügyelet igényének a becélozása... és akkor a gyerek minden különösebb cécó nélkül van ott, ahol akar lenni, vagy ahol éppen a az érdekében áll megélhetési, tanulmányi, vagy akármilyen szempontból.

De én azt nem értem, hogyha a ház a fiaidé lesz és ő becsületesen fizeti a hitelt, akkor te mégis milyen jogalapon kérnél gyerektartást? Mégis hányféleképp fizessen neked?

Az, hogy nem tudod eltartani őket nem az ő hibája és nem lehet rajta behajtani.

Az pedig, hogy nem engeded elvinni a gyereket téged minősít.

"3 éves kor alatt nem viheti el a gyereket! Főleg nem akkor ha nem is ismeri, és gondoskodni sem tudna róla." - azért kedves előző, azt azért remélhetőleg érzed, hogy ez általában semmi egyéb, mint a világ legképmutatóbb, legótvarabb hozzáállása... mert ugye a dolog úgy szokott működni, hogy amíg működik a házasság v. élettársi viszony, addig természetesen az apa ugyanúgy tud gondoskodni a másfél éves, vagy akár még kisebb gyerekről, ha az anya mondjuk kórházba kerül egy hónapra... sőt, el is várja tőle mindenki, hogy tudjon. De ha elválnak, akkor ugyanaz a férfi nyilván elveszíti az agya kétharmadát a válással, mert onnantól 2 napra sem tud gondoskodni a gyerekről az úgymond "jó anyák" szerint legalábbis...

Tudod, ezért lehet az, hogy az "anyaság" mint fogalom időről időre egyre több emberből vált ki rossz érzéseket, mert valahogy manapság egyre inkább úgy tűnik, hogy ez mára a gerinctelenség egyik fedőnevévé, a "nekem a gyerekem az első" meg mindenféle etikátlan viselkedés felmentő indokává kezd válni bizonyos női szubkultúrában... rájuk mondanám, hogy szégyenei a női nemnek, és csak idő kérdése, hogy a normális nők megunják az ezek viselkedésétől rájuk is fröccsenő sarat...

A normális nők már baromira megunták :) Ezt elhiheted nekem.

Őket sajnálom a legjobban, mert ők nem tehetnek erről.

De Kérdező, ha már ennyire belementünk a témába, és ha már ez a várható peredet is érintheti (ahogy az #5-ben is írtam) , szerinted mi az oka annak, hogy már a második házasságod kudarcát éled meg, és mindkét esetben egyedül maradtál kicsi gyerekekkel???

Mert nyilván nem azzal a képpel indultatok neki ennek a házasságnak se amikor megismerkedtetek, majd együtt jártatok (meg nyilván a párod se) hogy majd pár év múlva a bíróságon fogtok egymásnak feszülni...

Hogy látod most, mi lehet ennek az oka? Kapkodás? Rossz emberismeret?

A gyerekeket közösen terveztétek?