Létezik igazi vagy nem? Mi van, ha valaki neked az igazi, de neki nem, mert valamiért mégis elhagy? Akkor találsz még egy igazit vagy kész öngyilkos s lehetsz? Vagy csak vannak emberek, akik passzolnak egymáshoz és több ilyen is lehet?

Szia!

én egyzser megtaláltam azt a fiut, aki annyira elvarázsolt, hogy szó szerint rózsaszínnek láttam a kék eget is... azt hittem, kész, megtaláltam ŐT. Na, a második randink meg befuccsolt, teljesen más stílusba adta elő magát, tisztára lekezelő volt. Próbáltam még nyúzni a témát, de a 3. randin beláttam: az ott az első randin csak színjáték volt és az igazi énjét most mutatta meg. De ezt mondom, jó hogy megtapasztaltam hogy van ilyen is. Mostmár férjnél vagyok, és nála nem volt ilyen eszeveszett nagy érzelmi robbanás , viszont lassan-szépen összecsiszolódtunk , és boldog vagyok vele.

Nekem is az a véleményem, hogy az "Igazi" nem létezik. Ez egy illúzió. Csak akkor létezne, ha két ember totál egyforma lenne, egyeznének az elképzeléseik, elvárásaik, ilyen pedig egyszerűen nincsen.

Ha fordítottan nézem ezt a dolgot: amióta az emberiség létezik, bárkinek bárki lehetett volna vagy lehetne a párja úgy, mint "Igazi", kezdve az őskorral, amióta az emberiség létezik. Tehát az én párom akár lehetne egy ókori spártai, vagy egy feudális úr stb. Csak éppen "elkerültük egymást" időben, évezredekkel, évszázadokkal.... :-)

Lehet ezt többféleképpen értelmezni, de alapból azt mondom, "Igazi" nem létezik.

Szerintem létezik igazi. Magam sem hittem benne, nem lányregényekben olvastam. Megtaláltam, onnan tudom.

Nem gyerekfejjel, nem is túl fiatalon. Túl egy váláson, 3 gyerekkel. Egy közösségi oldalon találkoztunk, kezdtünk beszélgetni. Ma is emlékszem, döbbenetes élmény volt: a második levelétől kezdve tudtam hogy ismerem, hogy egymáshoz tartozunk. Mint kiderült, ő is így érezte. Nem sejtés volt, hanem felismerés. Úgy szerettünk egymásba, hogy még fotót sem láttunk a másikról.

Aztán találkoztunk. 15 éve élünk együtt végtelen és naponta megújuló szerelemben, szeretetben. Közösen felneveltük a "hozott" gyerekeket- összesen 6-ot- akik azóta igazi testvérek lettek. Tudjuk hogy szerencsések vagyunk és azt is, hogy ez a kötés örökre szól.

A végére még egy tabut szeretnék ledönteni. A párom 18 évvel idősebb nálam, mégis tartós boldogságban élhetünk.

Egyszóval szerintem létezik az igazi. Talán nem úgy néz ki, nem annyi idős amilyet elképzel az ember, de ha találkoznak, akkor ez nem is számít többé.

Én megtaláltam az igazit. 2003-tól élünk boldog házasságban. Előtte kétszer is éreztem, hogy eljött az igazi.

18 évesen meghaltam volna egy fiúért, aki 3 évvel volt idősebb tőlem. Nekem mindent ő jelentett. Neki én semmit. Tudtam, hogy csak én imádom, amit ő kedvesen fogadott, de nem ígért semmit. Különböző egyetemre mentünk, elszaladtak az évek. Most újra összefutottam vele. Egy megtört, elvált, az életből kiábrándult, felelőtlen ember állt előttem. Sajnálom, hogy akkor ezért a fiúért mindent felrúgtam volna.

A második IGAZI-val 28 évesen hozott össze a sors. Úgy éreztem, hogy ekkora jó nem történhet velem. Ilyen boldog még soha nem voltam. 2 évig vigyorogtam, mint egy őrült. Itt is tudtam, hogy nem lesz jó vége, de nagyon boldog voltam vele. Ritkán (hetente 1X) találkoztunk, de nekem az volt a paradicsom. Aztán elmaradtak a találkozások. Ritkábban hívott, én pedig nem mertem rákérdezni, hogy mi történt. Évek múlva találkoztunk a munkánk kapcsán. Mindketten vezető beosztásban voltunk. Ma sem értem, hogy miért, de addig munkálkodott, hogy kirúgatott. Talán a régi énjére emlékeztettem. Azóta eltelt 3 év. Most ismét én kerültem föléje a ranglétrán. Hülye helyzeteket teremt az élet.

A férjem csodálatos ember. Mint írtam 2003-ban házasodtunk össze. Van egy 2,5 hónapos gyönyörű kisfiúnk. Kell ennél több?