Ti mit éreznétek, ha a párotok elhagyna titeket mondjuk egy börtönviselt férfiért? (Ha lehet csak pasik válaszoljanak. )

Bocsi, de van hozzáfűznivalóm:)

Nem csodálkoznék el, mert mindíg rosszért dobják el a jót.

az hogy ez is egy olyan nő aki nem a rendes pasikat értékeli hanem az ilyeneket. sokkal több ilyen nő van mint hinnétek.

öntörvényű nőkhöz öntörvényű pasik kellenek. keresni kell inkább olyan nőket akik hozzánk illenek.

Én nő vagyok, kedves kérdező, és természetsen válaszolok, mert van empátiám, símán bele tudom magam élni bárki helyébe; tudásom is, és elég öntörvényű vagyok ahhoz, hogy ostoba szabályokat lazán átlépek. Márpedig ez az.

Ugyanazt érezném, mint bármely ember esetében. Teljesen mindegy, hogy ki miatt hagy el - az elhagyás ténye számít, nem az, hogy ki vagy mi miatt.

13: Az öntörvényű nem egyenlő a börtönviselttel, sőt. Öntörvényű egy zseniális ember is, meg egy minden korlátot figyelmen kívül hagyó antiszociális ember is. A kettő között az a különbség, hogy az első tudja, hogy milyen korlátokat lép át és azoknak mi a következménye, a második pedig bármilyen korlátot áthág, és nemigen törődik a következményeivel, mert ostoba vagy gyermeki módon meg vagy győződve arról, hogy úgyis megússza.

Teljesen mindegy lenne, hogy kiért hagy el. A lényeg, hogy elhagyott, nem engem szeret, nem engem akar. A saját életemmel foglalkoznék. Meggyógyítani a lelkem, kitisztítani a testem és az elmém, feldolgozni, továbblépni. Ha elhagyott, akkor nem voltam jó helyen. Keresném a helyem, olyan mellett, ahova való vagyok.

Nő vagyok, bocsi... :)

A kérdésed nőies :-)

Tartsd mindig szem előtt, hogy egy férfi nem úgy érez és "gondolkozik" mint egy nő - férfi és nő kompatibilis ugyan de nemcsak külsőségekben más.

Megmondom miért nőies a kérdésed:

Egy pasinak nagyjából mindegy, hogy a párja kiért hagyja el.

Neki az a lényeg, hogy elhagyja.

A puszta tény sértheti az egóját önérzetét stb. hogy elhagyták, azonkívül hogy esetleg búsul mert szereti a párját, félti vagy akár féltékeny.

A különbség a nőnél, hogy őket úgy tűnik - mindig érdekli az is kiért hagyták el - mert az ösztönében van hogy saját értékét mérje azon milyen a másik...

Külön fájó pont, ha a másikat rossznak látja, mert magát méri azon kivel szemben maradt alul... és attól külön rosszul érzi magát. Ha a versenytárs csinosabb az is fájó akkor a hűtlen társ önzése fájó meg az egyedülmaradás a fájó - ám kifejezetten az önértékelése szenved, ha a párja mértéken aluli vetélytársat részesít előnyben.

Én így látom a fejemből kifele :-)

Egyébként meg konkrét esetben lehet lélektani elméleteket gyártani - pl a egyes nők rossz fiúkhoz való ösztönös vonzódásáról. Van ilyen jelenség igen.

Pénzhez vonzódás, korhoz, ranghoz vonzódás is.

A kívülálló megmagyarázza és számításnak tűnik amit lát - ám az ösztönök azok amik számítóak - aki benne van - igaz szerelemnek él(het)i meg - bármily hihetetlen.