Bánatomban eszek?!

Első körben próbálj meg rendszeres étkezni, tehát naponta legyen három főbb étkezés meg közöttük két kisebb. És ne egyél sokat, de pont annyit, hogy egyik és másik között ne nassolj.

Ha ezen javítasz, máris kevésbé leszel arra hajlamos, hogy egymás után mindent összeegyél, habzsolj. (Tapasztalat, hogy ha reggelizek, de nem tízóraizok egy almát, délután négykor, mire hazaérek az egyetemi előadásokról, betolom az egész hűtőt. Ha kis dobozban viszek kis adagot és azt megeszem, máris jobb.)

Aztán.. azt írod, "nem a minőség számít, hanem a mennyiség". Ezen annyit lehet segíteni, hogy megválogatod, miből eszel sokat. Valahogy, mégis. Egy nagy joghurt elég laktató tud lenni, ha komótosan kanalazgatod. És még egészséges is.

A három szelet lekváros kalács helyettesíthető pl. két szép szál sárgarépával (lereszelheted, és ha nagyon kívánod az édeset, hozzáadsz egy-két teáskanál mézet) és hasonló egészségesebb mindenfélével. Hm?

(Legalábbis én nagyon jól el tudok szórakozni ezzel. :))

Ja és még valami!

Egyél lassan. Ne két perc legyen pár falat, hanem akár 10 perc. Étkezés alatt az agy nem kapja meg rögtön az információt, el kell telnie egy kis időnek a teltségérzethez. Ha gyorsan betolod az ételt, nem adsz időt az agyadnak, hogy jelezzen, kér-e még és ha igen, mennyit: így aztán kontroll nélkül kezdesz tovább enni. Csak óvatosan!

Ha otthon vagy, teríts meg szépen. Legyen az étkezés szertartás! Ne vidd be tálcán a gép vagy tévé elé (ki hogy szokta stb.) az ennivalót! Az is arra ösztönzi az embert, hogy mértéktelenül egyen, miközben oda sem figyel.

Nekem is szokott lenni ilyenem. A fentiekkel egyetértek, bár néha ezek a dolgok sem gátolhatják meg a bekajálást... :(

Ami nekem segíteni szokott:

-ha rossz kedvem van, kajálás helyett tornázok vagy kimegyek lehűteni a fejem

-olyan ételt eszek, amit magamnak kell elkészíteni. Már említették fentebb, hogy lenyugtatja az embert ez a folyamat.

TaiChi-zz.

a keleti harcművészetek filozófiájában megtalálhatod az életed egyensúlyát, egészségre és erőre tehetsz szert.

mehetnél pszichológushoz is, vagy barátkozhatnál többet, de egyik sem fog annyit segíteni. ez tény, és igen, bánatodban eszel. és így egy leélhetsz egy életet is, ha nem kezdesz megismerkedni a keleti életfelfogással.

ÉN is bánatomban eszek.

Ha felidegesitenek és otthon vagyok akkor eszek:S

"Egy tévéműsorban azt hallottam, hogy a fogyókúrában nem az a nehéz, hogy le kell mondani bizonyos dolgokról, hanem az, hogy hozzászokjunk ahhoz, hogy ne az evés legyen a lelki kapaszkodónk." Ez így, szerintem teljesen igaz.

"Sajnos a legolcsóbb és a leg hozzáférhetőbb örömforrás az evés. Én is szívesen mennék el inkább kirándulgatni,nyaralgatni meg wellnesezgeti,de ez mind drága. Egész nap meló van, és az egyetlen kis örömforrás a nyamvadt édességek és sütik.

Köszönjük mindezt Orbán Viktornak és társainak,hogy már egy kib@szott kirándulást és egy szabadnapot nem engedhetek meg magamnak. Gondolom ezzel még sokan így vannak." És, sajnos ez is igaz. :(

Meg kellene találni azt a bizonyos arany középutat. Mondjuk, válassz ki magadnak 2 napot a hétben, és azokon bűnözz, egyél csokit, pizzát, ami jól esik. De a maradék öt napban tisztességesen étkezz, és mozogj mellé.

Én is így kezdtem a diétámat, és eddig működik.

evangéliumot... végül is, tévhitek tengerében élünk.. cseberből vederbe. hogy sikerült kitalálni, hogy van valaki aki meghallgat? ez így jön, érzéssel?...? :D

Kérdező, maradj a Tai-chinál. 500x több haszna van, mint nyugati vallásokba menekülni, természetesen a lelki békédet is megtalálnád vele :)