Duci lányok, mi vezetett az elhízásotokhoz?

Fúúú, ez még gyerekkorban kezdődött. Nagymamám addig etetett, amíg 150 centihez elértem a 80 kg-ot, és szerinte nem voltam kövér. Addig nem mehetettem el barátokhoz, nem mehettem sehova, amíg ő úgy nem gondolta, és persze nem állhattam fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettem.

Aztán mikor nagymamám elhunyt, hipphopp "leesett" rólam 16 kg, pár hónap alatt. De ugye kamaszként (16 évesen) nem volt ez elég, még többet akartam fogyni. Eszeveszett koplalásba kezdtem, sportoltam rengeteget, egész emberi formám lett 18 évesen.

Aztán elkezdtem dolgozni: napi több óra sport kilőve. Illetve a rengeteg stressz miatt a koplalás se ment.

Szándékosan nem fogyókúrát vagy diétát írok!! Egy időben még hánytattam is magam, meg beszedtem pár nem túl egészséges zsírégetőt.

Amint dolgozni kezdtem, jöttek fel a kilók, és végül újra 80 kg-nál álltam meg. Innen se le, se föl, hiába fogyózok, tornázok, semmi.

Nem volt jó gyerekkorom, sose társultam a korabeli kölykökhöz , mert agyatlanok voltak , mégis zavart a "fekete bárányság".

Ezért nagyrészt ettem , aztán kiderült 15 évesen ,hogy nagyon előrehaladott pajzsmirigy alulműködésem van ami az anyagcserét amúgy is hazavágta hát még hogy nem figyeltem a kajára..aztán beállítottak gyógyszerrel és csak úgy olvadtak le a kilók...azóta se jött fel pedig az ételszeretet megmaradt, szóval lehet alapból nem is a kaja miatt volt, mert amúgy sokat mozogtam mellette, sose ültem a fenekemem.

Egyrészt a nagyon kevés, lehet hogy csak az illetőnek kevés, és valójában a "szinte koplalással" csak a súlytartó kalóriabevitelére állt rá.

Ez pedig annál inkább valószínűbb, minél tovább vagy gyakrabban "koplal" valaki, ugyanis, ha az alapanyagcsere igényednél kevesebbet viszel be (azaz koplalsz), akkor a szervezet "tartaléküzemmódra" vált, azaz sokkal kevesebb kalóriával is elvegetál, így a súlytartó bevitel is alacsonyabb lesz.

Ilyen helyzetekben pont hogy az emelt bevitel oldaná meg a problémát, majd pedig amint magára talált a szervezet, a helyesen megválasztott kcal és makrotápanyagarány, nem pedig az ész nélküli koplalás.

És persze tényleg léteznek a fogyást nehezítő betegségek, állapotok (pazjzsmirígy, IR, PCOS... egyéb hormonális változások: pl.: a szoptatás alatti hormoningadozás is betehet).

7 éves koromban jött a nevelőapám, onnantól nem állhattam fel a reggelizőasztaltól, ha nem ettem meg minimum 3 zsemlét + hozzá pár zsírban tocsogó tükörtojást. Ebéd, vacsora dettó. Ha szerinte keveset szedtem, akkor rápakolt. Addig ordibáltak és nem hagytak békén, míg meg nem ettem vagy ki nem hánytam. A korral nőtt a mennyiség. Semmi egészséges: kenyér, péksüti, tészta, csoki és torta. A tortát mindig 4-felé vágták és azonnal meg kellett enni, nincs olyan, hogy elteszed másnapra.

Ha valamivel megbántottak édességet kaptam, amit kötelező természetesen megenni.

Mai napig nem bírom az ordibálást, inkább megettem csak ne...

Ma már rosszullét fog el az evés gondolatára, mégis hetente 3-4 alkalommal hányingerig tömöm magam belső kényszerből, próbálok erről leszokni.