Egy szobába vagy külön aludjon a baba? Férjetekkel egy szobában vagy külön? Fent vagy lent?

Ja, még eg (1-es vagyok)

A felköltöztetést meg elhalasztanám, amíg nagyobb lesz, mert még 1-2 évesen sem jó ötlet, ha a gyerek másik emeleten van.

"Aztán ha már átalszik 5-6 órát egyhuzamba este, " - hát, az én lányom 2 éves koráig nem volt erre példa, szóval erre lehet, hogy többet kell várni, mint tervezed :D

Alapvetően amúgy, így 2 gyerek után amondó vagyok, hogy az ilyeneket előre eldönteni kár. Majd úgyis alakul és kitaláljátok, hogy jó nektek. De leírom, nálunk hogy volt, hátha segít:

Mindkét gyerek az első 3 hónapban éjszakánként nagyon max 2 alkalommal kelt, a kicsinél volt olyan is, hogy este 7-kor elaludt és reggel 5 volt az első ébredése. 3-4 hónapos koruk környékén már ez kezdett romlani, a mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás, nátha, stb mindenféle nyavalya miatt volt egy időszak a nagynál, amikor óránként kétszer is ébredt. Most a kicsi van ebben a korban, pont fél éves, ő sokkal jobb alvó, mint a nővére, de éjszaka így is átlag 7-8 alkalommal ébredek miatta. Ha a nagyból indulok ki, akkor kb amikor megindul, akkor ez mérséklődik, a nővére 10 hónapos korában ezt mintha elvágták volna, éjszaka 2-3 ébredés maradt meg olyan 2 éves koráig, kb azóta meg max 1x ébred vagy ha beteg, akkor többször, de ez teljesen viselhető így, remélem a kicsinél is ez lesz a helyzet.

Én együttalvás párti vagyok, pont a sok ébredés miatt. Szoptatok, és nagyon ügyesek a lányok is, így a fekve szoptatás teljesen jól működik. Így tudok viszonylag normálisan pihenni éjszaka a sok ébredés ellenére is, mert csak közelebb bújok a babához (babaöbölben alszik mellettem), és már alszunk is tovább. És pont emiatt a közelség miatt hamar felébredek a neszezésre, így kb sosem vártam meg, amíg teljesen felébredne bármelyik gyerek is, hogy sírásig fajuljon a dolog, nyüffögés és kis nyafizó hangok voltak a legdurvábbak eddig, de zömében csak a mocorgás és hogy másképp szuszog, már felébreszt. Ennek következtében a férjem is ott maradhatott mellettem az ágyban, így mindenkinek jó, nem kellett váltanunk. A nagy is velünk aludt babakorában egyébként, most már az alap az az, hogy a saját ágyában alszik, 10-ből 6 estét teljesen ott is tölt, a maradék 4-ben meg valamikor hajnalban felébred és átjön közénk (csendesen és ügyesen, a férjem kb észre sem veszi), szóval így alszunk négyesben. Emiatt a vándorlás miatt én nem tenném a helyetekben külön emeletre a hálót és a gyerekszobát, mert amúgy ilyesmit elég sokáig szoktak csinálni a gyerekek. Félálomban meg a másik szobába átbattyogni még csak-csak lehet, de 2-3 évesen egyedül a lépcsőn fel/le mászkálni sötétben annyira nem biztonságos szerintem.

A házastársak elhidegülése a gyerek születése után nem azért van, mert esetleg külön alszanak vagy ott van velük a gyerek. Ha nem tudják kezelni az új élethelyzetet, azt a stresszt, amit egy kisbaba jelent a mindennapokban (mert bőven jelent), a fáradtságot, a feszültséget vele kapcsolatban (mert bőven akad olyan is), a kettejük közti asszimetriát (férfi dolgozik- nő otthon egész nap, tudod, a szokásos duma), az új szerepeket amit el kell sajátítani, akkor akkor is elhidegülnének, ha csak ketten aludnának egy ágyban. Nehéz beintegrálni a családba egy kis jövevényt, akinek minden igénye azonnali megoldást igényel, de hogy éppen mi az igénye, azt neked kell gondolatolvasással kitalálnod, mert magától még nem tudja mondani. Ha ezt társakként, egymást megértően támogatva tudjátok kezelni, akkor külön szoba, külön ágy vagy sem, de a kapcsolatotok sem megy tropára.

Kívánom, hogy megtaláljátok a számotokra leginkább működő megoldást. Kitartást a nehézségekben, de sok-sok boldogságot a mindennapokban :)

Huh, négyes nagyon jókat írt, teljesen egyetértek vele.

A baba habitusa alapján dönts, mert nagy arcon csapás lehet a vége. Mi szélsőséges eset vagyunk, de sziklaszilárd elképzelésem volt a hálóval szomszédos szobában, kiságyban alvó gyerek és együtt alvó házastársak. Most hároméves a delikvens és másfél éve apa lakik a nappaliban immáron egy új, erre a célra vásárolt kanapéágyon, mi pedig a hálóban a gyerekkel. Nem, nem én zavartam ki apát, de olyan "tréninget" kaptunk a gyerektől másfél éven át, hogy önként és dalolva mentünk bele a különalvásba. Az alternatíva a teljes alvásmegvonás volt mindhármunknak.

Most érkezik a tesó (külön alvás mellett is össze tudtuk hozni :-))), és bár áll a kiságy, valószínűleg a másik is mellettem fog kikötni. Ennek égisze alatt érkezik hamarosan a 2x2-es gigamatrac a hálóba... Még egyszer nem fogok abba a hibába esni, hogy álomképeket kergetek a gyerekekkel kapcsolatban, és a saját egészségünk rovására is ragaszkodom hozzá.

És abban is egyetértek négyessel, hogy az elhidegülés nem a külön alvással fog bekövetkezni. Mi még bőven együtt aludtunk a férjemmel, amikor már a válás szélén táncoltunk a stressztől és a frusztrációtól. Kinek van kedve dugni vagy akárcsak a másikhoz érni, ha minden nyugalomban töltött perc egy készenlét és stressz hogy mikor kell menni, hiszen bármelyik percben rázendített a gyerek...

Na a lényeg, hogy ne féljetek a nektek megfelelő felállásban élni, ne a környezet szakértse meg, hogy mitől hidegultok el vagy mi fog bejönni. Legyetek rugalmasak, mert ha olyan gyerkőcöt oszt a sors, úgyis ki fogja harcolni magának a megfelelő helyzetet.

Majd meglátod, hogy milyen lesz a babád. Menet közben is variálhattok, hogy mindenkinek kényelmes legyen.

Én nem igazán szerettem volna együtt aludni a kicsivel egy ágyban (kicsi az ágy mi meg viszonylag nagy darabok vagyunk, így elég kényelmetlen lett volna). Aztán úgy alakult, hogy az első pár hónapban velem aludt a nagy ágyban, a férjem a nappaliban. Az ejjeli szoptatások miatt így kényelmesebb volt. Aztán amikor viszonylag sokat aludt egyben (6-7 órát) ment a saját ágyába, de a mi ágyunk mellé. Aztán átaludta az éjszakákat és saját szobába költözött.

A kicsivel már tudtuk, hogy az első időkben együtt alvás lesz, így alapból arra rendezkedtünk be. Aztán ugyan az volt a forgatókönyv mint a naggyal.

Mindkétszer kb 3-4 hónapig aludtunk külön. Nem hidegültünk el hála az égnek és legalább rendesen ki tudta magát pihenni, így munka után is ha haza jött nem volt hulla és tudott velünk értelmes időt tölteni.

Ah, gyerek előtti naiv elképzeléseim nekem is voltak, ugyanez, hogy külön alszik, én férjemmel, és majd néha ébred, mi meg angyal arccal megsimogatjuk néha éjjel, aztán mindenki boldog.

A fiam erre közölte be, hogy meg a büdös kva lófaxt, nálunk csak abból lehetett választani, hogy ki hordozza éjjel, amíg sikítva üvölt, mert fájt a hasa, a másik remélhette, hogy alszik egy órát, de az eszement gyerek visítás áthallatszik a gipszkartonon, szóval nem sokat számított.

Nálunk pár hónapos korában annyi történt, hogy fekve hajlandó lett aludni a mellemmel a szájában, és több hónapnyi nem alvás után a férjem mondta, hogy mienk a franciaágy, csak fel ne kelljen, ő a vendégágyon alszik. Így mindhárman tudtunk is aludni. Ha ez nem lett volna, akkor nem a válás lett volna a legnagyobb problémám, hanem hogy ne haljak meg, és ez nem túlzás.

Úgyhogy a következő gyerekkel már semmi terv nincs, megvárjuk milyen lesz, ha ugyanez, akkor készülünk a pokoljárás újabb felvonására. De mivel lett második gyerek, gondolhatod, hogy van nemi életünk, és nem csak becsúszott, terveztük. De a gyerek megtanított elengedni a sziklaszilárd elvek elengedésére, mert van amelyik gyereket nem rakhatod félre, akármennyire is akarod. És ezt tényleg csak akkor érted meg, ha ilyen gyereket dob a gép.