Nem jól alszik babád? Nálunk bevált egy módszer.

Huh, hol is kezdjem...

Sosem vettem magam mellé a lányom, sosem aludt velem, nem tudom aki ezt írta, honnan szedte.

Kezdetekben lányom is jól aludt éjjel, néha felkelt szopni, de mindjárt visszaaludt. Nappal nagyon keveset aludt, 2X fél órát csak ujszülött korától.

Aztán fél évesen már borzalmas volt a helyzet, sokszor felkelt, nem aludt vissza , a melleim már sebesek voltak, nem tudtam állni az álmatlanságtól...

Aztán ez még romlott, már negyedóránént kelt.

És ne higyjétek, hogy nem próbáltam ki sok minden mást.

Volt pár éjjel, mikor melléfeküdtem, nem használt. Volt cumija, időre-órára jobb lett, de hamar visszatért a negyedóránkénti kelés. Van illoolaj a szobában, sokat ringattam, énekeltem, simogattam, ültem mellette, de semmi nem használt, sőt rosszabb lett. Volt hogy apa ment be és maradt vele, nem volt jó.

És imádom a gyerkem, sosem tennék olyat, amiről úgy gondolom, hogy rossz neki -hosszútávon.

A Suttogót sosem olvastam! nem az ő módszerét alkamaztam.

Igen, sírt 3/4 órát a lányom első éjjel, de ez még mindig nem 4 óra, ahogy egyes babák csinálják, és nem 2 hete szenved, hanem pár nap alatt elalszik magától.

Nem rendül meg bennem a bizalma, hisz azért megyek be mindig hozzá, hogy ne higyje, hogy elhagytam, elmentem, csak neki most este van, és egyedül kell elaludnia, mert neki is jobb, ha bárhol bármikor el tud aludni segítség nélkül.

Nem beszélve arról, hogy így én is tudok végre aludni, nem vagyok ingerült, türelmetlen, kialavatlan, ideges, kiabálós, mert már az voltam. És senki ne mondja, hogy fél év nem alvás után lehet türelmesnek lenni mindig..

És van egy olyan vonzata is, hogy végre van magán-és házaséletem. Mert eddig mire a lányt le tudtam tenni és otthagyni, 11-éjfél volt, addigra férjem rég aludt-nesze neked házasélet. És ez sem tett jót sem a hormonjaimnak, sem az idegrendszeremnek.

Lányom 3 napja szépen egyedül alszik, nem vagyok ideges, nyugodt vagyok, és lányom is. Sokkal bújósabb, de nem anyás. De amikor meglát, odasiet, megölel, hozzám bújik és megy tovább. Szóval nem hiszem, hogy megrendült volna bennem a bizalma.

És igen, nagyon sok anyuka szenved, és én is bánom, hogy fél éve szenvedek, és nem előbb tettem meg, amit most.

Akinek tetszik próbálja meg, nekem bevált, de tudom, hogy nemmindenkinél válik be. Én is azt hittem hogy nem tudom sírni hagyni lányom, de eljött az a pont, amikor tisztában voltam vele, hogy valamit tenni kell, mert még egy ilyen éjszaka, és világgá szököm.

Szerintem így mindenki jobban járt.

És csak a segítő szánék vezérelt, mert sokan kűzdenek gonddal, de kevesen tesznek, vagy nem tudják, mit kell tenni, vagy mit lehet tenni.

És hiszem, hogy van akinek erőt adok ahhoz, hogy nekiálljon, határozott legyen, és jobb életük legyen.

És mindenkien joga van másképp gondolni is.

Ha annyira nem jó ez a "módszer" , akkor megmondanátok, hogymiért van az, hogy most már mosolyogva be tudom tenni az ágyába-amit eddig megközelítve is csak üvöltve ment-és 3 perc nyöszögés-és nem sírás- után elalszik maga, és az eddigi fél órák helyett kialussza a 2,5 óráját nappal és éjjel a 11 órát nyugodtan, ébredés és sírás nélkül? TAlán akkor annyira mégsem rossz, főleg hogy sem anyás nem lett, sőt, sokkal bújósabb.

Örülök hogy a sok sikertelen próbálkozás után valami végre bevált és nyugalom és szeretet van, és most van igazán szeretet!