Anyák! Szerintetek is elvetendő vagyok? Mostanában sokmindenki mondja ezt nekem.

"azzal nincs bajom, egyszer kell túllenni rajta.. de ez hónapokon keresztül napi többször.."

Ezt a (gyerekcsináló) szexre írod?

Átlagosan fél-egy évig próbálkoznak az egészséges párok, és van az úgy is, hogy évekig nem jön. Ez új neked?

Egyébként pszichológus és nem megbántásból, de nem csak a te érdeked, hanem a gyereké is és nem kizárólag a szoptatásra gondolok, hanem arra, hogy nem egészséges a frusztrációid (akaratlanul is) átadni, és őt is megnyomorítani vele.

Ezen pörögni, mikor mèg terhes sem vagy jó nagy hülyeség!

Fejni meg cumisüveget sterilizálni éjjel is 3 óránként nagyon kellemes elfoglaltság, úgyhogy fogod te ezt még meggondolni nyugi :)

Amíg nem volt gyerekem, én is így gondoltam. El se tudtam képzelni, hogy nekem majd egy baba "csócsálja" a mellem, amiatt meg főleg nem, hogy nagyon kicsik és mindig azon gondolkoztam, hogy ezt be se fogja tudni kapni.

Aztán ahogy megszületett a fiam, annyira természetessé vált, annyira ösztönből jött a mellre tétel...

Aztán jól kisebesedett a cicim, volt, hogy csak vért szívott, nem tudtam ruhát felvenni, ordítani tudtam volna, ha bármi hozzáért, nem ha még szívta is a gyerek, de az ösztönök tényleg el se hiszed, mit meg nem változtatnak, pont nem érdekelt, hogy fáj, fejtem, szoptattam, fejtem szoptattam, karamalz sört ittam, mindent megtettem, hogy menjen a dolog (nehogy félre értsd, nem vagyok ősanya, 6 éves korig szoptatok nő), ami annyira futotta, hogy 4 hónapos koráig szoptattam.

Ennek is örültem.

Mert ha a saját hús-vér gyermekedről lesz majd szó, el se tudod még képzelni, mennyi minden máshogy fog történni, mint ahogy most elképzeled.