Én vagyok az egyetlen anyuka aki a babáján kívül más társaságra is vágyna?

Nekem még a pocakomban van a lurkó, így csak belegondolni tudok a helyzetedbe egyelőre. Ma egyébként pont azon törtem az agyam, hogy igazából nagyon várom már, hogy megszabaduljak a munkahelyi stressztől és végre itthon babázhassak, de közben az is bennem van, hogy most még ki kell használnom, hogy van társaság, lehet hülyülni a munkahelyen és hasonlók, mert tőlem már most elkezdtek elfordulni a barátok annak ellenére, hogy nem vagyok az a fajta, akivel innentől semmi másról nem lehet beszélni, csak a babáról. Van egy ismerősöm, aki kb veled egy időben szülhetett, neki is most volt nem rég 1 éves a babája. Ő most nagyon rám kattant, sőt, inkább azt mondanám, hogy a nyakamra mászott, mert ő is magányos és most úgy van vele, hogy végre van valaki, aki érdekeltté vált gyerek témában. Én alapból nem nagyon bírom ezt a lányt, ráadásul nagyon sok, nagyon tapad, nagyon erőszakosan nyomul. Én ilyen semmi pénzért nem szeretnék lenni, akkor már inkább megőrülök magányomban, mint hogy kikergessek másokat a világból.

Új építésű lakóparkban lakom, van belső kert, ahová csak a lakópark lakói tudnak kimenni és itt van egy jól felszerelt játszótér. Azt már kifigyeltem, hogy van egy-két pocakos nő a lakóparkban, így biztos, hogy fogok társaságot találni. Amikor én voltam kicsi, akkor panelban laktunk, ott is ugyebár könnyű volt a lakók között olyat találni, akinek korban közel álló gyereke van, így anyumnak volt társaság. Emlékszem, hogy egészen általános iskolás koromig az volt, hogy szombat-vasárnap délután, ebéd után volt a találkozó a játszótéren. Anya elpakolta a kaját, elmosogatott, elindultunk a játszótérre és pár percen belül a szokásos társaság már ott ült a plédeken a homokozó mellett és amíg mi (gyerekek) játszottunk, addig az anyukák (meg néha apukák is) beszélgettek. Sokszor szalonnasütés is volt, meg földszinten lakók közül volt, hogy valaki kirakta a kazettás magnót az erkélyre és zene is volt. :) Szép idők voltak :) Egyáltalán nem unatkozott az anyám. A szomszédban is volt például 3 gyerek és délután hétköznap is volt, hogy mi mentünk át anyámmal, vagy ők jöttek át és jatátszottunk, vagy filmet néztünk, meg csináltak pattikukit nekünk, vagy sütöttek valami sütit, mi meg barbie-ztunk, vagy társasoztunk. Szerintem az én anyám egyetlen percre sem érezte egyedül magát, így azt gondolom, van előnye annak, amikor panelban, vagy társasházban egymás hegyén hátán van a sok lakás és család :)

Szia!

Mi szegediek vagyunk, a kisebbik fiam 8 hónapos múlt. Mi jártunk baba-mama klubba Tarjánban, ahol lakunk. Most sajnos betegeskednek a gyerkőcök, így ez a hét kimarad. Szinte melletünk van egy közösségi ház - Tarján fellett az ég -, mi oda járunk a kicsivel, plusz én tornázni is ott szoktam.

Ti merre laktok? Mert Szegeden sznte minden városrészben van közösségi ház,ahol szereveznek baba-mama programokat.

Az igényed egyébként teljesen jogos. Be tud fordulni eléggé az ember lánya, ha egész nap az evés-alvás-kaki-pisi-játszi körül forog az élete.