Van olyan, aki rémálomként élte át a terhességet, szülést és a gyereknevést?

En jol eltem meg a terhesseget, es a szulest is viszont arra nem voltam felkeszulve ami utana jott ezert neha azt erzem megbantam.

Viszont ismerek olyat aki nem akart gyereket aztan megszulte es imadja, marmint nem a gyerekre gondolok mert a sajat gyereket mindenki szereti hanem az anyasagot. Nagyon igaz hogy nem mindenki valo anyanak, de ami igazan szivas hogy nem tudod milyen amig nem vagy benne. Ez nem olyan hogy kiprobalja valaki, aztan ha nem jon be kilep mint egy munkahelyrol elkepzelni pedig vegkepp nem lehet.

Amiket felsoroltal mind az anyasag hatranyai. Vannak pozitivumok, a kerdes hogy a pozitiv elmenyek mennyire vannak egalban a negativumokkal. Nyilvan az a jobb ha a pozitivak erosebbek.

En egyelore varok arra hogy azt erezzem megerte, de meg nincs 1 eves a babam ezert nem annyira relevans a valaszom (szerintem).

Olyan kiemelkedően rosszat nem tudok írni, bocsi.

Ellenben most szülés után 3 hónappal fény derült egy szövődményre: terhelésre (sportra) inkontinenciám lett. Nem is kicsit, konkrétan térdig bepisiltem. Nagyon megvisel őszintén szólva. Most voltam vele orvosnál, hát nem azt hallottam, amit hallani akartam (reméltem, hogy majd 1-2 hónap Kegel torna rendbe hozza). Emiatt most úgy érzem, hogy egyelőre nem akarok következő várandóságra gondolni, amíg a saját vizeletemet sem tudom tartani. El kell járnom 3 hónapos babám mellől kezelésre, amit megszervezni is nehéz persze, mert nem a szomszéd utcában van, másfél óra autózás. Nem vagyok boldog. Egész terhességem alatt állandóan azt hallgattam, hogy de nehéz a babákkal, meg az éjszakázás, meg a nem tudom mi, hát őszintén szólva számomra sokkal megrázóbb volt ez az élmény, minthogy éjszaka kelni kell a babámhoz.

Mondd, miből gondoltad, hogy ezt bárki is be fogja ismerni? A válaszokból láthatod, hogy kár volt megkérdezni. Negatív tapasztalatokra voltál kíváncsi, mire fel többen is a terhesség és szülés csodás mivoltáról áradoztak. Egyébként meg tényleg senkinek semmi köze hozzá, mért nem akarsz gyereket. Ez a te életed, nem az övék. Én sem akartam, nem is lett, soha nem bántam meg.

73N

28:

Nem csak pozitiv valaszok erkeztek, a legtobben szimplan nem ertik mi ertelme anonym anyukak elmenyeivel peldalozni.

A kerdezo es te is csak azert rugoztok az ehhez hasonlo kerdeseken hogy magatoknak bizonygassatok hogy jol dontottetek hogy nincs gyereketek.

De igazabol nem tudod jobb lett volna-e ha lett volna gyereked, es erre meg azt sem tudja a valaszt akinek van hiszen abban az eletszakaszban csak az egyik verziot eli meg az adott szemely. Siman lehet hogy szul, a ferje elhagyja kiderul a gyereke sulyosan autista stb ha viszont soha nem szult volna pasizna bulizna vagy elete szerelmevel lenne es minden este boroznak szexelnenek etterembe jarnanak hetente stb. Bar mi pont ebbe az utobbiba untunk bele 10+ ev egyuttlet utan a ferjemmel de persze mindenki mas es tokre ertem ha valaki jobban elvezi kettesben. Meg persze ott van meg mindig az eredeti peldam hogy nem egyszer lattam olyat hogy valaki nem akart es kesobb derult hogy anyanak szuletett. Mert van ilyen!!! Sok ilyet lattam, egyszeruen vannak nok akik erre szuletnek.

De egy a lenyeg, NEM kell gyerek a boldogsaghoz, gyerek nelkul is lehet valakinek teljes az elete.

Én a helyedben, ha az ismerőseim a "gyereket nem akarás" okairól kérdeznének, akkor csak annyit mondanék, hogy:

Nézzetek rám, a gondolkodásmódomra, ez előítéleteimre, az egész hozzáállásomra... Gyakorin kérek negatív tapasztalatokat, hogy megerősítsen a gyermek-ellenes hitemben. Szerintetek ha szülnék, milyen élete lenne a gyerekemnek egy ilyen szemléletű nő mellett? Egy olyan mellett, aki (előzetes tapasztalat nélkül) már előre megjósolja, hogy ha gyereke lenne, az csakis rémálom lehetne? Aki ha véletlenül szülne is, egész életében a gyereke orra alá dörgölné hogy miatta ment tönkre anyuka teste, lelke és miatta nincs szabadideje? Aki ha szülne, az a gyerekének lenne a legnagyobb rémálom, mert egy ilyen anyával kellene leélnie a fél életét?

Ha ezt elmondod nekik őszintén, akkor egyet fognak érteni azzal, hogy neked nem való gyerek.

Egyébként meg nem fogsz olyat találni, aki szerint a gyermevállalás rémálom, mert az összes problémás vonzatával együtt szülőnek lenni jó dolog.

Ezt mondom úgy, hogy egyedül neveltem fel a lányomat és elég sok problémám volt vele.

A terhesség/gyereknevelés lelki nyomot nem hagyott, inkább elégedettséget érzek, hogy mindent megtettem azért, hogy igazi ember váljon a gyerekemből, tanítgattam, tanácsot adtam, terelgettem a jó irányba, jó példát mutattam neki, néztem ahogy fejlődik és világosság gyúlik az agyában, és adtam a világnak egy embert, aki orvos lesz és életeket fog menteni.

Elégedettséget érzek, a nagyi vagy mások nem az általam tanított értékrendet követik, azt mondja nekik, hogy: Anyukám ezt tanította, amazt tanította, ezt nem így kell csinálni, anyukám máshogy csinálta... Anyukám azt tanította, hogy tiszteljek másokat, legyek őszinte, kedves és segítőkész, köszönjek meg mindent, nem bújok egyik ágyból a másikba, mert anyukám se tette, nem iszok, nem drogozom, és még sorolhatnám. Ez bizonyítja, hogy volt értelme az erőfeszítéseimnek.

A szülés után fennmaradt lógó hasat leműtettem, és most 45 évesen, amikor a 20 éves lányommal sétálgatunk, az idegenek 30 év alattinak néznek, senki nem hiszi el, hogy az anyja vagyok és nem a barátnője. :) Szóval engem ennyire viselt meg a gyermekvállalás/nevelés. És még nincs vége az életemnek így 45 évesen, bármit megtehetek még most is, és nem maradtam le semmiről.