Mit csináljak, ha utálom a munkám, de gyereket tervezünk?

Én ugyanebben a helyzetben voltam, végül 4 év kellett a babához (lombikkal). Ne várjatok a kivizsgálásokkal, jelentkezz minél hamarabb meddőségi központba. Nekem úgy volt 7 hónap eljutni a beültetésig, hogy egy csomó vizsgálatom már megvolt, és nem volt olyan problémám, amit hónapokig kellett volna kúrálgatni előtte (de volt előtte pár felesleges inszem kör is).

Én kibírtam végül a melóhelyen, de ha tudom az elején, hogy ennyi ideig fog tartani, váltottam volna korábban. Bár én legalább a kollégákat nagyon szerettem, ez segített a mindennapokban.

Én is utáltam a munkámat, de jobban fizetett, mintha azt dolgoztam volna, amit szerettem volna, ami a végzettségemnek megfelelő. Mérlegeltem, és arra jutottam, hogy ezzel a fizetéssel könnyebb spórolni a gyerekre, a jövőre, plusz a gyógyszerekre, vitaminokra, fizetős vizsgálatokra is sok elment - pedig a nagyját tb-n csinàltuk.

Így èn összeszorítottam a fogamat, és a próbálkozás elkezdésétől kezdve 3 évet húztam még le ott, amíg nem lett sikeres a lombik. Közben munkahelyen belüli területváltás segített nekem - új munkakör, új emberek. Persze, utána is utáltam, de egy fokkal jobb volt.

Itt a fontos kérdés hogy csak nemszeretem a munka (nincs abban semmi), vagy tényleg a stressz rámegy az életedre.

Az én példám: '19-ben egy oltári rossz helyen dolgoztam. Munkahelyi üvöltözés, túlmunka, káosz. Én is úgy voltam, mint te, hogy ó, kicsit kibírom, akkor volt az esküvőnk meg próbálkoztunk is. Igenám de nem volt már menzeszem se az állandó idegtől... csináltattam egy labort, durva IR, policisztás petefészek látszott az UH-n. Nőgyógyász mondta, hogy így nagyon kevés az esély.

Sokat őrlődtem rajta mert nem akartam isten tudja meddig elhúzni a dolgot. De az egészségromlás miatt már nem bírtam tovább. 19 nyarának végén találtam másik állást, felmondtam a régin.

Akkor megfogadtam hogy épp kivárom majd a próbaidő lejártát és elkezdünk azonnal próbálkozni. Teltek a hónapok, sokkal jobban lettem, minden erőfeszítés nélkül lement 5kg rólam, rendeződött a ciklusom, az inzulinom, élveztem az életet.

Aztán kolléganőm akivel váltásban dolgoztunk bejelentette 2019 év végén a terhességét, így én még egy kicsit csúsztattam - annyira nem is bántam. Aztán jött a korona....

2020 májusában elkezdtünk aztán próbálkozni. Így is 10 hónap kellett mire összejött (már kezeléssel a végén), és hát a vége már nagyon kegyetlen volt érzelmileg.

De azért ez elég speciális szitu, ha váltasz, akkor tényleg elég kivárni a próbaidőt, és utána próbálkozhattok, lehet már a "levegőváltozás" is jót fog tenni. Ugyanakkor ha közben meg mentek kivizsgálásokra, egy nyugodtabb környezetből menni nagy könnyebbség.

Még annyit így a végére hogy a jelenlegi munkám abszolút rendben van, ritkán stresszes (de melyik munkánál nincs stressz soha...), és még így is a próbálkozás végére nagyon elegem lett, minden bajom volt... de persze a stressz-szint köszönőviszonyban se volt a korábbival. És még így is sikerült (endokrin dokis kezeléssel megtámogatva). Szóval a munkahelyi stressz mértéke azért tényleg nem mindegy.

Szerintem a stressznek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Én 10 éve dolgozok ugyanott, elejétől utálom a munkámat, emberekkel foglalkozom, ennél stresszesebb munkakör szerintem nincs is. Ráadásul ingázó vagyok és van hogy reggeltől estig tart a munkaidő, sok szabadidőm nincs is.

Első hónapban összejött a baba. Ahol szerintem hónapokig (6-8+)nem jön ott valami más gond van, ami nem a stressz.

Hasonlóan voltam én is, bár nekünk szerencsére hamar összejött a baba. Elmentem 2 hét szabira, a munkahelyem létezésére sem gondoltam, már terhesen mentem vissza :) aztán 1 hét múlva elkezdtem erősen vérezni, veszélyeztetett lettem, azonnal táppénz... szerencsére nem lett semmi baj végül, a táppénz és a sok pihenés segitett.

De igy utólag bánom hogy nem kerestem másik munkahelyet, nekünk aközött telt el sok idő, hogy eldöntöttük hogy babát akarunk és belevágtunk a babaprojektbe (megvártuk hogy elkészüljön a házunk, ne albérletbe jöjjön a baba). Rengeteget agyaltam hogy váltsak és kicsit halasszuk a baba témát, vagy már birjam ki azt a fél-1 évet. Ha most lennék ebben a döntési helyzetben, gondolkodás nélkül felmondanék.

Én is utálom a munkám. Mondjuk a fizetés is egy sz. r.

Engem mondjuk motiválna a jobb fizetés. Szerintem a gyerekig bírd ki.