Mit tennétek ebben a helyzetben?

A helyedben anyukád elől bujkálnék, mert nyilvánvalóan ő szégyelli az unokát.

Én igenis vinném családi rendezvényekre, igenis beszélnék a másságáról és igenis dicsekednék a fejlődésével.

De miért kellene boldog boldogtalannak elmesélni?

Lányom auti és nem tudja csak akinek muszáj. Orvos, gyógytornász, gyógy.ped, óvónő, egy-két nagyon közeli jóbarát és kész. Még a családból se tudja mindenki, caak az akivel tényleg közeli a kapcsolat.

A faszbukra pedig az egészséges tesót se posztolgatom. Mindkettejüket csak szökőévente.

Szerintem valahol a kettö közt lenne a megoldás.

Nem kell senkinek mesélni, hogy autista a gyerek, csak akkor és annak, ahol lényeges óvoda, iskola, egyéb közösség.

Random ismerösöknek én sem mesélném, márcsak azért sem, mert MO-on az emberek többségének fogalma sincs arról, ez mivel jár, és egyböl hülye filmekre asszociálnak.

A facebookra meg én sem teszek fel képeket, senkinek semmi közel a családomhoz meg a magánéletünkhöz.

Természetesen családtagokkal, ismerösökkel minden megszorítás nélkül taartanám a kapcsolatot, de ahogy látomd a többség így is csak neveletlennek fogja tartani a gyereket, mivel fogalmuk sincs, mi az autizmus, söt rengeteg mindenki szerint ez nem is létezik.

Na haragudjatok, de milyen családjaitok vannak, hogy előlük is titkolnátok?

Csak mert az enyémben nem lenne tabu és támogatnának mindenben.

Hát nekem hasonló a helyzetem, csak nem nyíltan hanem burkoltan. Tehát mindig külön vagyunk szervezve.

De őszintén nem is bánom, legalább kevesebb a stressz, az én gyerekem magatartási problémái miatt egy percig sem tudom jól érezni magam semmilyen társasági összejövetelen, mert a férjemmel felváltva kell féken tartani a gyereket (mintha egy rosszcsont egyéves lenne egy hároméves testében).

Őszintén irigyellek egyébként hogy ennyire határozottan fel tudnád vállalni ezt a helyzetet, en nagyon stigmatizalva érzem magam.

A facebook fotókról meg egyáltalán nem biztos hogy látszik h auti, szóval ezt nem értem.

Autista fiam van, csak a hozzám közel álló barátok és közeli csaladtagok tudják. Nagyon nagy család a miénk, van akivel 20 éve nem találkoztunk, szerintem neki pl.nem kell tudnia. Meg persze az oktatásában részt vevők, gyerekorvos is tud róla.

Nem titok, ha kérdezik, mert pl. furcsálljak a viselkedését, persze mondom, hogy mi a helyzet, de nem ezzel nyitok.