Miért kell ilyen nagy ügyet csinálni egy szülésből mindenkinek, amikor nők millió szülnek naponta?)

"én nem is hagynám, hogy valaki ilyen szinten idegbe legyen miattam, meg idegesítsen másokat"

Tessék, kérdezted, hol írtál olyat, ami miatt azt érezzük, hogy a nővéred okolod az egészért. Ebből szerinted mi jön le? Pontosan az.

Elárulnád, hogyan tudnád te megakadályozni vajúdás közben, hogy otthon a család idegeskedjen?

Vagy az a probléma, hogy a tesód ad infókat magáról, ami generálja a feszkót? Hírzárlat kéne? Gondolom ők is keresik a tesódat, de valószínűleg a tesód meg aztán tényleg ideges, mert hullafáradt, fáj mindene, és legfőkébb aggódik, hogy minden rendben legyen a babával, és jól esik közben a családdal beszélni.

Olvasva, milyen nálatok a stresszkezelés, ő, aki ugyanezt a mintát látta, megint nem lehet egy jó stressztűrő, de ha maga a lenne a földre szállt nyugalom amúgy, most a hormonok és minden miatt egyébként is érthető lenne, ha nem képes magát lenyugtatni.

A családnak viszont az lenne a dolga, hogy legalább őt nem idegeli tovább, még ha egyébként ők is idegesek. Ha beszélnek vele, nem egymást kéne jobban felrántani, hanem őt nyugtatni.

Figyelj, kérdező, majd amikor egyszer a te unokád születik, a te gyermeke vajúdik fél napja, akkor még fogod érteni, hogy egy szülő ezt nem csak úgy fogja fel, hogy "megint születik egy gyerek a többi millió mellé".

Egy családban tényleg egy gyerek születése a legnagyobb dolog általában, ami mellett minden más eltörpül. Most nem azt mondom, hogy erre az a normális reakció, hogy apád részeg, de az se reális elvár@s, hogy üljenek nyugodtan a fenekükön, és ne izguljanak.

Ez nem aggódás, ez elmebaj.

Nekem is van két gyerekem, rokonságban legalább féltucat gyerek született, amióta felnőtt vagyok.

Izgalom mindig volt, de ehhez fogható rémtörténetek soha, sehol, senkinél.

Amikor első gyerekem született, apukám (pedig nem az első unokája volt), örömében sírt. Nem részegen randalírozott ám!

Én nagyon-nagyon sajnálom a kérdezőt is, meg a nővérét is, de legjobban a nővére kisgyerekét, hogy ilyen családjuk van.

Nah pontosan ezért fogom 2 héttel fiatalabbnak hazudni a terhességemet a valóságosnál. És tesómat fogom megkérni, hogy vigyázzon az idősebb gyerekre, mert ő képes nem elmondani a családnak ha már vajúdik az ember. Nálatok gondolom valahol itt bukott meg a dolog.

Bőven elég azt közölni mindenkivel ha már megszületett. Addig minek? Felhívjam anyámat, hogy "szia túl vagyok a beöntésen éppen a ....".

Azt vettem észre valamiért rengeteg családban a gyerekvállalás környékén mindenki eszét veszti. Hátha még egészséges fiú. Láthatóan nálatok is ez történik. 1-2 hónap és helyreáll az "általános" rend.

Tipikus kérdés.

Az igazán hajmeresztő részleteket, amik megalapozhatják az igazat, nem a kérdésben, hanem utána adagolja, azaz úgy hajlítja a tényeket, hogy neki legyen igaza.

Az eredeti kérdésben csak az szerepelt, ami általában lenni szokott egy szüléskor a családokban: papa iszogat, após ideges feszült, mama meg körbe telefonálta az egész rokonságot.

Ebben mi a rossz?

Unoka nem mindne nap születik egy családban, nálunk is a feje tetejére állt minden. Ez a normális.

A kacifántos részleteket, hogy hogy gyilkolja egymást a család, utána költötte hozza a kérdező.

Szedd össze magad, nem katasztrófa, ha két napig nem rólad szól minden.

Vagy költözz el, akkor nem kell hallgatnod.

A családod retardált, ez tény. De majd ha te szülsz, akkor. visazatérünk rá mekkora ügy ez... :D Abban egyetértek, hogy leginkább a leendő szülők magánügye ez az egész, de a nagyszülőktől sem elvárható, hogy egy cseppet se izguljanak. A gyerekeik szenvednek éppen a fájdalommal és az unokájuk születik. Nem, nem normális, ami nálatok megy, de azért igenis nagy dolog egy baba születése.

És nem. A szülőszobán eszembe sem jutott másokat csitítgatni, meg nyutatgatni. Elég volt a magam baja, a telefonomat kb. egy óra vajúdás után eldobtam és csak az aranyóra után vettem kézbe. Előre elmondtuk a szülőknek, hogy nem telefonálunk, csak ha valami nagy változás áll be (pl. műtőbe kell tolni), vagy ha már megszületett a baba. Utólag anyu elmondta, hogy tiszta ideg volt abban a pár órában, hogy nem tud semmit, de próbált nyugodt maradni, hisz tudta, hogyha valami baj lenne, a férjem úgyis szólna. A szülés meg fáj. Ki kérdez olyat közben, hogy "hogy vagy?"... XD És ki írna olyat, hogy "köszi jól"!? :D