Rendetlen partner, aki képtelen változni es sokat vitatkozunk emiatt a kisgyerekek elott is neha?

Szerintem ez nem feltétlen adhd(mármint nyilván egy része az, de szerintem az elején nem ilyen volt, akkor mér érdekelte mit gondolsz róla, már nem érdekli, ezért nem töri magát). Felnőtt ember, meg kellene oldania gyógyszerrel, ha ez a baja, de szerintem a nagyobb része az, hogy nem akar már neked megfelelni, mert nem szeret eléggé(bocs).

Én nem lennék vele együtt, mondjuk szerintem tök lényegtelen hol van szennyes ruha/zokni, vagy hogy kőről 1 perc alatt szedi-e fel a leejtett pörköltszaftot, vagy étkezés után.

Viszont a feláll étkezéseknél többször, nincs érdemben a gyerekeivel, unja őket, hát ez bennem olyan szintű ellenszenvet vált ki, hogy elmondani nem tudom. Nyilván étkezésnél is azért áll fel, mert unja, "kevesek vagytok neki társaságnak", a videójáték meg szórakoztatja, mert több az inger. Én nem lennék olyannal, akinek kevés vagyok, és ha a gyerekei is kevesek számára, az mindent elmond.

Szerintem is túl nagy elvárásaid vannak rend terén, gondolj bele van a patika tisztaság, amikor minden a helyén van és nincs folt a földön se, mint egy kirakatlakásban a lakberendező oldalakon, és másik véglet, amikor gyűjtögetők úgy pakolják tele a lakást, hogy lépni nem lehet, itt ott egér és rovarok. Ehhez képest ő pár ruhát nem rak a helyére egyből és nem egyből töröl fel valamit. Én sem pattogok étkezés közben felvenni valamit a földről, kezet kellene mosni és megszakítani a családi étkezést. Lehet, hogy trehányabb, mint volt, de még mindig kis mértékben, viszont az, hogy változott annak a jele, hogy nem akar neked megfelelni, mert már nem érdekli, mint gondolsz róla, ez a nagyobbik gond és ezért van benned a válás gondolata is, érzed, hogy nem vagy/vagytok elég fontosak már.

Nekem is az a problémám ezzel az ADHD-val, hogy lassan mindenre IS kifogásként van használva, még olyan esetben is, amikor látványosan nincs összefüggés. Mint mikor valaki, akivel nem is vagy olyan viszonyban, hogy ilyet megmondjon, de teszi ezt nem is a legfinomabb stílusában és nem is a legjobb időpontban, közli veled, hogy ocsmány a ruhád, majd mikor az arcodra van írva a felháborodás, akkor felteszi a kezét, hogy hát neki ami a szívén, az a száján. Csak aztán, ha a száján landol egy ököl, akkor ne csodálkozzunk. És nekem ezzel az ADHD-val is ez a bajom. Szigorúan kiemeljük mindig, hogy ez nem fogyatékosság, miközben látványosan gondok vannak az átlag hétköznapi dolgok menedzselésével. De, ez vagy fogyatékosság, mely esetben a terápia nem fakultatív, vagy egyszerűen lesz@rja az illető azt, amihez neki nincs kedve. És pontosan ez a kérdező kedves férje is. Aki a kedvteléseire képes odafigyelni (pl PC játékok, főzés a férjed esetében), annak a világon semmi baja nincsen, csak éppen a rohadt életben nem volt tarkón vágva a kedves édesanyja által, amikor ott hagyta a tányérját evés után és ennek most te iszod meg a levét. Nem, itt semmi olyat nem látok, ami összefüggésben lenne az ADHD-val. Aki nem mentálisan retardált, van két ép keze és ép látása, az igenis észre tudja venni ÉS meg is tudja csinálni, például az országos kuplerájt, amit egy főzés után jól ott lehet hagyni. Aki képes a PC-re figyelni, az tud a gyerekére is.

Lehet neki ultimátumot adni. Vagy eltakarodik terápiára, vagy összeszedi magát (nyugodtan hord be az általa ott hagyott szemetet az ágy hozzá tartozó részébe, majd mikor akarna beesni aludni, lepődjön meg a sok sz@ron, amit ott hagyott), ne moss rá egyáltalán hetekig, ne vasalj rá, ne vásárolj semmi olyat, ami kifejezetten ő miatta van otthon általában, tégy úgy, mintha ő nem is lenne otthon. Majd amikor több egymást követő reggel arra kel, hogy nincs egy tiszta gatya, hogy elfogyott a tusfürdője, hogy nincs kávé, vagy nincs már tiszta edény, mert nem pakoltál el te sem, akkor szépen lassan meg fogja ám tanulni, mert arra hirtelen lesz figyelem, hogy nincs mit felvegyen reggel, vagy miből meginni egy pohár vizet.

És egyetértek a 11-es válaszadóval: ha azt akarják az érintettek, hogy ez az ADHD komolyan legyen véve, akkor nem kellene minden utolsó fingást is emögé bújtatni, mert a társadalomnak véges a türelme, és mint ahogy a hülye gyereket régebben is jól helyben hagyták, úgy idő kérdése, hogy újra ez fog történni. Nem, nem én fogom jól megrugdosni az ilyet, hanem azok, akiknek egész nap azt kell hallgatniuk egy osztályteremben, hogy a Pistikére legyen mindenki tekintettel. Aztán majd mehet Pistike anyukája visítozni az igazgatóhoz, a fókuszba vagy akár Brüsszelbe is, a tényen nem fog változtatni, hogy Pistikét úgy elverték az osztálytársai, hogy az iskolába menetel gondolatától is maga alá húgyozik. Jó napot!

Megoldás lehet még a külön lakrész. Akár ha a meglevő lakást fel tudjátok osztani okosan. Legyenek olyan szobák, ahol a te szabályaid az érvényesek, tehát nem lehet széthagyni a koszos zoknit meg a morzsát. Az az ideális, ha fel tudjátok úgy osztani, hogy a számodra elfogadhatatlan állapotú részek elzárhatók legyenek pl. vendég fogadása esetén.

A pszichológust illetően én bepróbálkoznék azzal, hogy te megszervezed, elmész, de mikor már megvan az időpont, mondjuk legkésőbb egy héttel vagy pár nappal előtte mondod a párodnak, hogy amúgy nagyon szívesen vennéd, ha ő is jönne legalább egy alkalommal, elköteleződés nélkül. Akár az első alkalomra, akár a másodikra, vagy amikor úgy érzi. Talán így sikerül a "majd valamikor talán" állapoton túljutni. Ha megtetszik neki, akkor pedig jártok együtt. Tesómék is valahogy így kezdték, az lett belőle, hogy a tesóm hetente, együtt pedig havonta járnak, és nagyon hasznosnak találják.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy hogyan lehetne a lakáskörülményeket úgy változtatni, hogy a párod jobban tudjon működni. Olyasmikre gondolok, mint pl. egy álló porszívó beszerzése, amivel azonnal fel lehet porszívózni a morzsát. Vagy hogy minden helyiségben legyen partvis és lapát. Nekem ez segít: ha ott van helyben a partvis, nem kell átgyalogolni a ház másik végébe, akkor sokkal kisebb munka felsöpörni ami lehullott, ergó megcsinálom azonnal, így nem felejtem el. A fali teendőlisták is segítenek: például a konyhában egy sima iratbugyiba tettem egy papírt, ráírtam feladatokat: mosogatás, mosogatógép ki-be pakolás, seprés, asztal letörlése stb., mindegyik előtt egy kis kocka. Az iratbugyiba be van dobva egy szárazon letörölhető toll és egy zsebkendőnyi rongy. Csak beikszelem, amit meg kell csinálni, és letörlöm, ha kész. Sokkal könnyebben számon tudom tartani a feladatokat azóta.

Aztán hogy a párod tényleg ADHD-snak számít, vagy csak rámondták, azt se tudjuk biztosan (legalábbis nem írtad le, hogy mennyire hivatalos a diagnózisa). Amennyiben együtt akartok maradni, akkor szerintem azok a módszerek, amik amúgy ADHD-soknak segítenek, neki is fognak, akkor is, ha a probléma súlyossága a diagnosztizálható szintet nem éri el.

Apuka ADHD-s, anyuka borderline és aspergeres/autista.

Muszáj volt ebbe a kapcsolatba 2 gyereket vállalni????

Szóval az autista borderline megszólja az adhd-st.. 🤣🤦

Hát jó...

Ha valóban az vagy, és nem öndiagnózisod van.. akkor pontosan tudnod kellene és főleg megértened mi miért van, miben más egy neurodivergens egy neurotikustól.

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Szerintem te sokkal jobban terápiára szorulsz, mint a párod.

Gyereket meg nem lett volna szabad vállalnod, soha.