Rendetlen partner, aki képtelen változni es sokat vitatkozunk emiatt a kisgyerekek elott is neha?

Ilyen nincs. Teljesen mindegy külföld vagy sem.

Az autizmus spektrumzavar, állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, a spektrumzavar (a kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van) egy idegi-fejlődési rendellenesség,[1] ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Az autizmus egy olyan spektrum, ami a kissé furcsán viselkedő különcöktől az egész nap az ágy szélén üldögélő, ringatózó, nem kommunikáló autistákig terjed.

Autizmussal születsz.

A borderline személyiségzavar (angolul: borderline personality disorder – BPD) főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép/én-identitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar. A borderline személyiségzavar főként a neurózisokra, és a szociális fóbiára leggyakrabban a depresszióra, a mániás depresszióra, időnként pszichózisra, valamint ritkán, kisebb mértékben a pszichopátiára emlékeztető (bár mindezeknél enyhébb formában megjelenő) tünetek szélsőséges módon változékony megjelenéséből áll, mely állapotok normál állapotokkal váltakozhatnak.

A borderline kialakul.

Értsd már meg, hogy a borderline az egy személyiség zavar, és mindenki erre fog gondolni.

Autista pedig tök mindegy, hogy csak aspergeres, magasan funkciónáló vagy sem, az szimplán autista.

A magasan funkciónáló sem azt jelenti , hogy alig van rajta a spektrumom, hanem egy nourotipikusnak kevésbé tűnik fel, mert jobban tud maszkolni.

Szóval ne használd a borderline kifejezést, mert senki nem arra fog gondolni.

Nem mellesleg autik között sokkal nagyobb arányban társul mentális betegség.

Javaslom, hogy ezentúl határeset autizmusnak nevezd. Magyar nyelven nem használják ilyen értelemben a borderline szót, csak a betegségre.

A helyzet könnyítése érdekében amit lehet, egyszerűsíts. A játékokból kevés legyen elöl, és cserélgesd kéthetente (a legkedvencebbeket sose rakd el). Legyen egyszerű tárolóban, vödörben, ládában, hogy könnyű legyen elpakolni.

Az etetőszék alá tennék egy nagy textilt, a tesóm egy fölös zuhanyfüggönyt használ. Könnyebb a négy sarkát megfogva a kukába, komposztba szórni róla a cuccot.

Én a seprűt, lapátot a gyors rendcsinálás céljára is használom. Az adott helyiségben egy kupacba húzok mindent, melléülök a földre, szétválogatom (szemét/mosogatnivaló/szennyes/játék/egyéb), helyre viszem a kupacokat. Eleinte a férjem pánikolt, mert azt hitte, mindent ki akarok dobni, többször el kellett magyaráznom. Amúgy nekem így kevesebb idő szobánként heti 1x rendet rakni, mint tartani, viszont valóban több kupit kell tűrnöm. Plusz a férjed az ADHD miatt rosszabbul működik, ha több a vizuális zaj (agyi kapacitást foglal neki a tudat alatti kompenzációs mechanizmus, hogy ne lássa a zavaró tárgyakat).

A férjed figyelmét felhívnám a szövetségetekre. Neki, adhd-sként, szüksége van a te precizitásodra. Megtalálná egyedül az ingét, ha be kéne menni egyszer-egyszer a munkahelyére? Lenne tiszta tányérja, vagy bedugulna a konyha nélküled? Eljutnának a gyerekek iskolába, óvodába, orvoshoz időpontra? Ha megbecsülné az erőfeszítéseid, legalább szóban, az szerintem sokat segítene a lelkiállapotodon.

Ahogy a 24es mondja, nyugodtan mondd, hogy éppen csak érinted a spektrumot, a határon vagy. Itt még azt is mondják, hogy "autisztikus", aki annyira a határhoz közel van, de még nem autista, szerintem kb ugyanaz, mintha határ másik oldalán, vagy rajta áll különböző területekben.

Így ránézésre erősen kényszeres vagy, a szüleidre nyilvánvalóan ne hallgass, a párna egy bizonyos szögben álljon?? Komoly problémáik vannak. A legtöbb normális ember(akik nem kényszeresek) háztartása kicsit rendetlen, a leírás alapján a tiétek is az, nem kellene a kényszerességgel kínozni a párod, más területen viszont követelj változást. Semmi baja nem lesz a gyerekeknek, ha kisebb hangsúlyt kap a patika tisztaság, esetleg nem nevelsz beléjük kényszerességet, még előnyükre is válik. Olyan sok lakásban voltam már, mindenhol van kisebb nagyobb kupi, hisz ott élnek. Olyan helyen is voltam, ahol csak úgy véletlen áthívtak és minden a helyén volt, de azt az embert nem is kedveltem, mert gondjai voltak fejben. Sokan vannak így, és észre sem veszik.

Elolvastam a másik kérdést, ez így nem normális, tényleg kényszeres vagy, nem nézed meg inkább az ocdt? Rengeteg téves diagnózis van a világon.

A párválasztásod rémes, a merev autik és a szétesett adhdsok általában utálják egymást. Más kérdés, hogy az adhdsokat senki sem kedveli igazán, csak felületes kapcsolataik szoktak lenni, de abból sok, ugyanis bántalmazóak a kapcsolataikban gyerekként és felnőttként is, és nem értik, hogy hol a hiba. Az adds egy jobb eset, de a te párod adhds, folyamatosan "rázza az ideg", mint egy drogost, akinek kell a több inger, különben nem bír megülni. Ezért játszik, akkor érzi jól magát, nem veletek. Nem szabadna játszania, olyan, mint a drogja, ami után kattant lesz. De ahogy nézem a szerecsendióevés meg a szipu a tiéd.. Keress szórakoztatóbb "drogot", én valami háziállattartásban élném ki a kényszerességem a helyedben, mondjuk lehetne valamilyen kistestű hosszúszőrű állatod, járhatnál versenyekre és fésülhetnéd, nyírathatnád, perzsamacska vagy uszkár is tökéletes, vagy nem is tudom melyik kell sokat fésülni, máltait mondjuk. A tisztaságmániát a gyerekek is meg fogják sínyleni, meg a párod is(akitől más dolgok miatt érdemes lenne megszabadulni), és a kényszerességet átvezethetnéd másba, ami nem vágja tönkre a tested. Egyébként miért nem szedtek gyógyszert? De komolyan?! A párod valami borzalom, muszáj neki, neked meg pláne, mert a kényszeresség tönkrevágja a gyerekeid életét. A kényszerbetegek sosem tudják, hogy azok, csak kis hibának gondolják az abnormális dolgaikat. Mondjuk a bántalmazók sem tudják magukról, hogy azok. Két különc/diagnosztizált embernek simán lehet egészséges gyereke, semmi gond a vállalásukkal, igazából a legnagyobb baja az legyen mindenkinek, ha az anyja nem szereti a rendetlenséget és háklis miatta, az apja meg nem nagyon foglalkozik velük, hanem inkább másba menekül. Kb mindegyik háztartás ilyen, vagy ennél rosszabb, gyerekek milliói bármit megadnának azért, hogy csak ennyi gondjuk legyen. Külön remek egyébként, hogy nem csap rá a gyerekekre a párod, pedig a 4 éves már túlvan a dacon, később most jobb lesz, majd tiniként lesz még nehéz megállnia.