Van itt olyan, akinek annyira rossz alvó volt sokáig a gyereke, ő maga pedig annyira kipurcant az alváshiánytól,hogy ezért nem vállalt még egy gyereket?

3 éves koráig aludt minden éjjel.

9 éves koráig pavor alvó majd utána még 1 évig önveszélyes alvajáró volt de ez miatt eszembe sem jutott lemondani a gyerekvállalásról

Szerintem többen vannak így, mint hinnénk.

Én világéletemben 2 gyereket akartam, de ha évekig rossz alvó lett volna a nagy, akkor lehet hogy meggondolom a testvér-dolgot. Nem bírom a kialvatlanságot, nem funkcionálok úgy. Szerencsére nagyon jó alvó volt, sőt a tesója is, mákunk volt velük. Most (8 és 4 évesek) is alszanak minden éjjel, mint a bunda.

5,5 év a korkülönbség közöttük.

Én nem akartam hogy legyen egy kicsi meg egy pici mert ismerem magam és tuti ki kiborultam volna pedig buddha gyerek mindkettő, semmi baj nem volt sosem velük.

Értsd eszik-alszik babák voltak, nem volt sosem has vagy fogfájás illetve a dackorszakról is csak hírből tudunk.

A nagyobb korkülönbség ellenére iszonyat jó tesók.

Tényleg még egy ilyen választ is le tudtok pontozni???? Mennyire nyomorult az életetek de komolyan???

Vicc ami itt megy. Azért kíváncsi lennék egy ilyen válaszba mi az ami nem tetszik???

#1

Anyám. 16 hónapos koromig nem aludtam. Eleve utál(t) azért, mert lánynak születtem és a mamámra (anyósára) hasonlítok, akivel egy fedél alatt élt, ráadásul nem is aludtam majdnem másfél évig, hát neki ez sok volt. Apám szeretett volna még kettőt, de anyám kijelentette, hogy semmiképp.

Nekem a nagyfiam 13 hónapig, a középső 3 éves koráig, a kicsi közel 2 éves koráig nem aludta át az éjszakát.