Van itt olyan, akinek annyira rossz alvó volt sokáig a gyereke, ő maga pedig annyira kipurcant az alváshiánytól,hogy ezért nem vállalt még egy gyereket?

Ennyi válasz után megirhatom a sztorit,a kérdés alapját,most már nem bánom,ha elkanyarodik kicsit a téma.

Az én lányom két éves múlt,és ugyanúgy vagyok mint a 11-es válaszoló,a hizast leszámítva. Egyszerűen nem aludtam két három óránál többet egy huzamban,az alváshiány teljesen kicsinálta a bő két év alatt. Minden aposak az ajulasaim,sokszor az az utolsó képkocka,hogy lekapcsolom a villanyt,vagy csak vegigdolok a kanapén,és arra ébredek pár perc múlva, a lányom ugrál a fejemen. Nem viccelek,múlt hónapban az éves nőgyógyászati rakszures közben aludtam el! A dokinak el kellett tennie két percre,én azalatt az ágyon elaludtam. Sok ilyen sztorik van még...napközben sem aludt sosem,ha néha mégis,az a fél óra semmire sem volt elég. Mindemellett napközben is eleven,sosem volt a elrakom elvan típus,null huszonnégy foglalkozást igényel. Az alváshiánytól ingerült vagyok,hisztis,és gyűlölöm sokszor mindent és mindenkit. Nincs türelmem sem már egy csepp sem sokszor,sokszor kiabalaok,ami tudom,hiba,de nem bírom. Segítségünk nincs. A férjem bejárónőt nem akar,emiatt az alaprend ugyan megvan (bár kétnaponta aporszovozok,mire megint kell,úgy néz ki,mintha két hete nem lett volna) de ablakpucolas akkor van,mikor a férjem meg sinalja,ami kb évi egy alkalom. A kaját szülés óta rendeljük. Na és az apropó: pár hónap és betolotm a 38-at. Nagyon rá kellene húzni a kisteso témára. Mindig is két gyereket akartunk,a férjem háromban is benne lett volna,de most már belátja,kettő elég lesz. Én viszont nem állok készen rá. A korom miatt nem megy,hogy visszamegyek dolgozni és majd pár év múlva meglátjuk. Azt tudom,én most nem birnek el meg egy ilyen kaliberű gyereket, főleg,ha a terhességem is olyan klassz lesz,mint nála,hogy sugarba hányok kilenc hónapig és a végén gyakorlatilag a zellertol is az egekben lesz a cukrom (hiába vagyok vasaggyal ötven kiló) és ugye most nem lehetne azt sem,hogy alszok,pihenek amikor akarok.

Szóval így állunk,nem tudom elolvassa e valaki,de jól esett leírni. A férjem azt mondja,megbanom,ha most nem lesz több,pár évet kell csak kibírni...igen,tudom,lehet megbanom. De olyan ez most,mintha azt mondanák,hogy meg kell ennem 10 kiló kenyeret különben soha többet nem ehetek kenyeret...képtelen lennék rá,egyszerűen fizikai korlátai vannak.