Hogyan vegyem rá a 4 éves gyerekemet, hogy köszönjön, ha találkozunk valakivel?

Itt van az Ilyen a jó gyerek c. mesékben hasonló szituációk:

[link]

Kerestem a köszönésre is, de az nem volt benne. Viszont valamennyire emlékszem, a történet az volt, hogy egy kisfiú mindig ugyanazon az úton ment, ahol találkozott egy kiskutyával. De a kiskutya nem értette, hogy néha lelkesen üdvözli, másszor pedig amikor jön, akkor morcos.

A mese lényege az volt, hogy a kisfiú rájött, hogy a köszönésével örömet okoz...

Hátha itt valakinek megvan a mese, vagy emlékszik hogy melyik könyvben van.. Még én is megpróbálom megkeresni.

Nálunk az vált be,ha megláttam egy ismerőst,akkor szóltam neki,hogy :látod,ott jön X.néni,ha összetalálkozunk,mindketten köszönünk neki. Hamar megszokta,hogy ős is köszön velem együtt.

Eszembe jut egy jó sztori: az oviból mentünk haza,és szembe jött egy nő,akit nem ismertem. A lányom köszönt neki,de az nem köszönt vissza. A lányom megkérdezte,hogy a Pisti anyukája miért nem köszönt! Jó hangosan,hogy a nő is hallja,azt feleltem,azért mert a néni buta!

Anyukám mindig úgy tett, ha megszorítom a kezedet akkor köszönj a néninek. Megszoktam.

Igaz a lányom még csak 16 hónapos lesz, de már arra nevelem, hogy köszönjön, van akinek ad puszit, integetni mindig integet. De, hogy később mi lesz, nem tudom, de azt a trükköt bevetem nála, mint a mami.

Ha végre köszön, triplán dicsérd meg, többet ér, mintha hosszan szónokolnál arról, hogy aki nem köszön, azt butának nézik.

Ezzel ugyanis azt éred el, hogy a későbbiekben sem mer majd megszólalni közösségben, mert az alap félénkségére még rátesz egy lapáttal, hogy folyamatosan azt mérlegeli majd, ha megszólal, akkor nem mond-e butaságot. S mire eldönti, hogy okosság, amit közbe akar szúrni, addigra a beszélgetés már továbbhaladt, s így nehezen tud majd bekapcsolódni.

Helyes cselekedetnél fokozott dicséret, helytelennél szidás helyett beszélgetés (pl. kislányom, anyának örömet okozna, ha köszönnél).