Mit tehetnék, ha gyűlölöm az anyaságot?
Terveztük, sokára jött össze, nagyon vártuk. Szülés után nem éreztem boldogságot, sőt. Az orvosok betudták szülés utáni depressziónak, eljártam terápiára, de nem segített. Nevelem, gondoskodok róla tisztességesen, de utálom az egészet. Nem szeretek anya lenni, visszasírom a régi életemet, a régi testemet, a gondatlanságot. Ha visszacsinálhatnám biztos, hogy nem vállalnám be, persze most már nem adnám senkinek, de úgy érzem csak kötelességből, és bűntudat miatt ragaszkodom hozzá. Ha elszabadulok itthonról és megfeledkezem kicsit az anyaságról, akkor nagyon boldognak érzem magam, és alig akarok hazajönni. Már sok mindent próbáltam, hogy javuljon a helyzet, de egyszerűen minden egyes porcikámmal azt érzem, hogy nem bírom... Már 1 éve visszamentem dolgozni is, de az sem segít. Soha nem voltam egy szívtelen, rideg ember, most mégis ez van. Próbálok neki szeretetet adni, de úgy látom, hogy már ő is érzi, hogy valami nincs rendben. Mi lesz így?
Az apuka imádja, de lassan rámegy erre a házasságunk is.
válasza: válasza:Próbáld ki a Hellinger-féle családállítást!
Az egy terápia ilyesmi gondokra.
2-5 hetente lehet egyszer menni, ez ilyen egyszeri alkalmas módszer. De mivel a problémák több lábon állnak, ezért érdemes többször is elmenni ugyanavval a gonddal, esetleg annak különböző aspektusaival. Majd meglátod, hogyan működik a szisztéma, ha elmész.
válasza:Nem értelek téged. Nem azért, mert gyűlölöd az anyaságot, én is ezt érzem 37 évesen, ezért nincs és nem is lesz gyerekem, én beláttam, hogy nem mindenki való anyának. De az általad vázolt helyzet...
"Terveztük, sokára jött össze, nagyon vártuk."
Mit vártatok? Hát egyszer sem gondoltál bele, hogy egy gyerek nem csak púderillat, meg alvó kisangyal, hanem hangos, figyelmet igényel, lemondásokkal jár? Nem hibáztatlak, de érthetetlen amit írsz. Mire számítottál?
No mindegy, a helyzet már kialakult. Szerintem vegyetek fel egy bébiszittert és mozdulj ki gyakrabban, vagy akár maradj otthon de lazíts... amíg áldozatnak érzed az egészet, addig senkinek nincs öröme belőle.
válasza: válasza: válasza:Ne haragudj, nem bántásból írom, ezt előre leszögezem. Jó, hogy próbálsz megoldást találni.
Sajnos az én anyukámmal valami ilyesmi lehetett. Mindent megkaptam, ellátott, de nem éreztem, amit kellett volna felőle. Nagyon érezni a kapcsolatunkon. Amíg nem késő, csinálj valamit. Ijedj meg, nem tudom, képzeld el, hogy mennyire üres lenne nélküle az életed, vagy valami...mert az lenne. Ha már ő is kezdi érezni, akkor lassan itt az utolsó pillanat. Bár anyám értette volna legalább ennyire a helyzetet. Neked viszont megvan az esélyed, ma már sokféle úton elindulhatsz. Menjetek úszni, próbáld megérteni őt, érdekeljen egy kicsit. Nem vicc, ha nem teszel valamit, nem tudod visszacsinálni, amikor már úgy érzed, hogy ragaszkodnál az anyasághoz. Mert olyan is lesz.
De mégis mi az konkrétan, amit nem bírsz?
válasza:,,Kell is a kimozdulás én nem értem azokat az anyukákat akik 2 percet nem bírnak ki a gyerek nélkül a seggükbe vannak egész nap. Miért nem lehet lepasszolni azt a gyereket 2-3 napra, vagy akár egy hétre a nagyszülőknek?" :O Nem.Nem jó érzés még fél napra sem ,,lepasszolni,, a gyerekeimet.És imádunk egymás seggébe lógni...mert hamar elröpülnek az évek.A nagylányom már nem lóg a seggembe,én sem az övébe..de olyan a kapcsolat közöttünk,hogy minden anyának ilyet kívánok.Komolyan!
3 gyerekünk van, tervezzük a 4.-et. Próbálok intelligensen,és higgadtan megnyilvánulni.
Kedves kérdező,sürgősen keress fel egy szakembert,mert ijesztő amiket írtál! Talán még visszafordítható a folyamat,és normális kapcsolatot tudsz kialakítani a gyerekeddel,akit megmondom őszintén sajnálok. :( Nem.Nem születik mindenki anyatigrisnek,de ezt olvasni(bár az őszinteséged becsülendő)szóval nekem konkrétan ijesztő,és bele gondolni is rossz,mit élhet át az a kis csöppség.Pont egyidős a gyerkőcöd az én kicsimmel. Nagyon is ragaszkodóak még ilyenkor...sőt,most igazán! Kellesz...illetve nagyon kellenél Neki! Tegyél érte meg annyit,mert felelős vagy a szellemi,lelki fejlődéséért is,hogy segítséget kérsz,és helyre jössz.Mert Ő már az életed része,és az is marad!Szomorú...tényleg szomorú amiket írtál,és remélem helyrejössz,és büszke lesz rád a gyerkőcöd kb. 20 év múlva,ha kiröppen a családi fészekből,és a párod is,hogy milyen jó anyuka vált belőled!És kívánok neked,boldog életet! Szeresd a csöppedet,mert bizony nem Ő kérte ,hogy legyen,ha már itt van veletek,szeresd.Ennyi a dolgod. :)
válasza:olyan fura ezt olvasni, hogy szinte el se tudom hinni, hogy igaz, hogy ilyen van...
nem is tudom elképzelni... én csak arra tudok gondolni, hogy nem adtad át magad az anyaságnak, és ennek kéne tudni az okát, hogy miért.
nem volt senki, aki beleszólt véletlen abba, hogyan neveld, gondozd a babát?
nem lehet, hogy valamiért te tartottad érzelmileg távol magad tőle?
amúgy meg nem lehet akadály egy gyerek egy jó élet leélésében! pl. régi tested visszakaphatod úgy, ha mozogsz, ez nem a gyerek miatt nem jön vissza, csakis te rajtad! ha meg a melled, vagy a hüvelyed a gond, hát el kell fogadnod, ez ilyen, aki szül, szoptat, annak ilyen, nem a gyerek hibája, az itt a baj, ha valaki nem tudja elfogadni a természet törvényeit, ez se a gyerek, ez is csak te magad vagy.
kötelesség és bűntudatból ragaszkodsz? ez fura. biztosan jól fogalmazod meg az érzéseidet? jól használod a fogalmakat, vagy jól értelemezed őket?
a házasság se a gyerek és a gyerekhez való viszony miatt megy tönkre szerintem. csak a két fél eltérése, ütközése, össze nem passzolása miatt. lehet, hogy eleve a kapcsolatoddal van gondod. a gyerek apukája mennyire hagy téged anyaként kiteljesedni? támogatott ebben? ő látja, hogy baj van?
én szerintem próbálj inkább arra hangolódni, hogy anya vagy, figyeld a gyermeked, hogy micsoda csoda is ő. figyeld, milyen ügyes, és ámulni fogsz :) próbálj figyelni, koncentrálni a gyerekedre.
zárj ki mindent, a férjed, a hétköznapokat, és csak hangolódj a gyerekkel össze... add meg ennek a lehetőséget a kicsinek, hogy rabulj ejtsen.
ha elzárkózól ezektől, és nem is akarsz ezen változtatni, csak kifogásokat keresni, és hamis érzelmi magyarázatokat találni, esetleg ötletelni, jobb, ha elfogadod, sose múlnak el a kétségeid, hogy jól csinálod e.
amúgy személyesen beszélnék a helyedben valami szakemberrel, pszichológussal...
#4
Tudtam jól, hogy mivel jár a gyereknevelés. 2 öcsém van, az egyik 18 évvel fiatalabb nálam, többet foglalkoztam vele, mint az anyánk. Érdekes, velük szerettem csinálni. Talán mert nem rajtam volt minden felelősség, vagy mert még fiatal voltam, volt sok türelmem.
#6
Az az érdekes, hogy a terhességgel nem volt különösebb bajom. Problémamentes volt, vártam a szülést, a szülésélményt, a tipikus mindenfájdalomelmúlikhameglátod-ot, de nem jött, és itt kezdődött. Amit te érzel sokan éreznek, ez normális, szerintem.
Volt hogy egy hétre elszabadultam, és amúgy is elég sok szabadidőt kaptam, de mint írtam, csak az volt az eredménye, hogy hazajönni sem volt kedvem. Ráadásul soha nem volt problémás baba, szinte mindig átaludta az éjszakákat, és most sincs vele sok probléma, nem érzem úgy, hogy lefáradnék.
#7
Mi az amit nem bírok? Minden, ami az anyasággal jár. Nem szerettem szoptatni, etetni, pelenkázni, sétálni, játszani vele, nem szerettem énekelni, mesét olvasni, öltöztetni, fürdetni. Nem szeretem, hogy alkalmazkodnom kell, hogy nem lehet elindulni időben, hogy már nem csinálok azt, amit akarok. Úgy érzem, hogy teher, nyűg, még ha nincs is vele sok gond. Amikor hisztizik, nyávog, akkor meg vonat elé tudnék menni. Amikor mosolyog, nevet, nem érzek többet annál, mintha az utcán mosolyogna rám egy idegen gyerek. Aranyos, meg minden, de ennyi.
Szülés óta folyamatosan járok pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, jártam neurológushoz, a létező összes vizsgálatot elvégezték az agyamon, hátha ott van a gond, de semmi. 3féle nyugtatót, kedélyjavítót szedtem, mint írtam terápiára is eljártam, ráadásul magánhoz, hogy ne küldjön haza 5 perc után frontinrecepttel.
Most tartunk ott, hogy megkértek, hogy vigyem el a gyereket is, de akkor végképp érezné, hogy valami gond van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!