Kedves Anyukák! Milyen (volt) egy átlagos napotok az újszülött babával?

Látom te is fiatalon vállalsz babát mint én :)

Sűrűn hallottam azokat a mondatokat hogy miért nem "élünk" még, fiatalok vagyunk stb..

Nekünk az első lányunk nem volt kimondottan hasfájós de jó pár éjszakánk ébren telt. Mivel fájt a varrat, az első 2 hétben édesanyám segített.

A szopizás nem ment a kicsinek, fejtem amíg tudtam,éjszaka 3-4x ébredt fel mikor miért, éhes volt, nem tudott aludni, pocak baj volt stb..eleinte fárasztó volt hisz azelőtt minden éjszakát átaludtam,de meg lehet szokni, ki hogy fogja fel :)

a második lányom most lesz 7 hetes!

Vele az első éjszaka kézben telt de utána szinte sorra aludta át az éjszakákat. semmi baj nincs vele szopizik, egyszer sem fájt a pocija. És mivel nem kórházban született, nem volt gátmetszés, hanem egy minimális repedés ami egyáltalán nem fájt, így első naptól én voltam a két gyerekkel. Nem mondom hogy könnyű mert akkor hazudnék, de sokan túlreagálják a dolgot.

Lehet hogy nem lesz kész délre az ebéd pontban, lehet hogy csak késő este tudsz elmosogatni, vagy feltakarítani, de mindent meg lehet oldani! :)

A második héttől hasfájás, alvás után, előtt szopizás után, előtt, fürdés után csak ordítás, ringatás, szélcsövezés.

Reggel :kialvatlanul ébredsz, baba édes, de éhes, (vajon van-e elég tejem)ezért még az elején peluscsere, mérlegelés, cicitörlés, ciczés(elején fáj, sebes, de megéri)minél jobban szívja a cicit annál jobban görcsölök, ömlik minden irányban valami. Cicizés kész, mérlegelés, jegyzetelés.

Fejés,közben ringatás, büfizés minél kevesebb levegő maradjon bent. Lefejt tejcsi tárolása.

Baba lerakása, reggeli, folyadékpótlás. Felsír(fáj a hasa).Ringatás. közben szoptatós tea készítés. Alszik. Mosogatás, mosás.

Ja eltelt 3 óra(inkább csak két és fél)sír.

Ok éhes. Peluscsere, mérleg, cici, Szeme váladékos vattapamacsos törölgetés, K vitamin beadása, másik cici, mérlegelés., büfike, majd altatás.

Fejés, tej tárolása.

Ebéd, halkan mert nyűglődik fáj a hasa, más csak a kezemben képes aludni, húzogatja a lábát kegyetlenül sír, így megy másfél órán keresztül, néha alszik is.

Két óra múlva peluscsere, mérlegelés, cici.

Büfike, ringatás.

Fejés, tejcsi tárolás.

És így igény szerint tovább....

Ha szerencséd van, és nem hasfájós a csöppség, akkor két szopi között talán egy órád van esetleg pihenni, házimunkálkodni, vagy vele együtt aludni. Nekem nem volt, de láttam olyat is akinek a babócája csak evett és aludt.

3- as te egy jó nagy bunkó parszt vagy.

Kérdező. Ne is foglalkoz az ilyen emberekkel. Fárasztó és szép lesz az első idő. Fárasztó az éjszakák miatt és a nappalok miatt. De szép a baba miatt. Probáld meg úgy felfogni hogy a házimunka megvár. Ha nincs segítséged. Nagyon jó kajákat is lehet rendelni. Ha fáradt vagy pihenj le amikor a baba alszik. Kell a sok pihenés neked is a tej miatt is. Csak ti vagytok a lényeg.Te és a baba. Na meg apa ha haza ér.

Nekem volt segítségem, így könnyebb volt. Az első baba volt a miénk a családban, így nem nagyon volt tapasztalatom, azt sem tudtam hogy kell megfogni, pelenkázni stb. Az első napokban a saját nyűgöm mellett a találgatás nyűge is nyomott, hogy most vajon miért sírhat!?!? Anyukám ott volt segíteni és a férjem is, úgyhogy nagy baj nem volt, tudtam néha aludni egy keveset. Persze az anyai reflex megvolt, mert hiába feküdtem le aludni, ha sírt a kicsi rögtön keltem, nem tudtam anyukámra bízni. Így is nagy segítség volt, hogy megfőzött helyettem az első hetekben, vagy pl. a párom mosott helyettem, nekem alig kellett a babán kívül mással törődnöm. Szégyen nem szégyen én szülés után két hétig egyfolytában csak aludtam volna, nehezemre esett 2-3 óránként kelni és hisztis is voltam, hogy éppen csak elalszok felsír és kelni kell, kitalálni mi a baj. Volt hogy a karomban ringattam és vele együtt bömböltem az éjszaka kellős közepén, mert nem tudtam kitalálni miért sír. :) Egyik pillanatban boldog voltam és csak néztem ahogy édesen alszik. A másik pillanatban zokogtam a kimerültségtől és borzasztó anyának tartottam magam.

Az első hónap így telt, aztán szépen beállt a napirendünk, én is "felépültem", olyan voltam mint szülés előtt, kipihentem a fáradalmakat és már sokkal könnyebben vettem az akadályokat. Egyre könnyebben felismertem, hogy mikor miért is sír és így már jobb volt minden. Kiegyensúlyozottabbá vált az életünk. Nagyjából a harmadik hónap után már olyan jó napirendünk volt, hogy magamra is jutott időm simán. :)

Szerintem csodálatos dolog anyának lenni és bár nehéz volt, mostmár csak mosolyogok az első közös hónapjainkon. Örök élmény ez minden család számára. :)