Hogy lehet bírni egy kamasz gyerekkel?

Szeresd rendületlenül, akkor is, ha elviselhetetlen. Ne kritika nélkül, de szeresd és legyél neki biztonságos háttér. Ennyire van szüksége.

egy középiskolai tanár

De lesz, nagy valószínűséggel (98%). Ez egy normatív krízis, az élet normális velejárója, az a dolguk a fiataloknak, hogy kialakítsák a saját személyiségüket, saját értékrendjüket, és ehhez le kell válniuk a szülőkről. Ehhez átesnek a ló túlsó oldalára, mindent kritizálnak. Ők se feltétlenül élvezik. Olvass Vekerdyt. Neked is változtatnod kell az eddigi hozzáállásodon, mert a régi módon, amikor még cuki kezesbárány volt, nem fog menni. Kialakíthatsz szabályokat, amikhez ragaszkodsz, mondjuk heti 1 vasárnapi ebéd közösen, amikor is elvárod, hogy normális legyen, cserébe te is az vagy és nem szekálod, hanem a világ dolgairól beszélgettek, de ilyen szabály ne legyen sok, csak ami neked nagyon fontos. Például lehet ilyen feltétel, hogy a jegyei havi átlaga nem mehet kettes alá, mert különben elkezded kikérdezni. A határokat igényli a biztonsághoz, de ne legyen túlszabályozva, legyen élettere és legyen benne bizalmad. Mondjuk elmehet bulizni, de X időre, amiben megállapodtok, otthon kell lennie, és ha nem tartja be, a következő buli kimarad. Ne büntetés legyen, hanem a tetthez kapcsolódó következmény. A haverjait igyekezz megismerni, mert ha olyanok, mondjuk masszív drogos vagy nagyivó, akkor tényleg közbe kell avatkozni.

Ne sértődj meg, ha sértően viselkedik, legyél te az okosabb, kezeld könnyedén és humorral, iróniával és öniróniával. Érezze, hogy elfogadod. Legyél kész beszélgetni, ha valamit mesél, akkor is, ha a legalkalmatlanabb pillanatban kezd rá, de ne erőltesd, ha azt látod rajta, hogy nem téged kíván társaságul. Na adj neki morális értékítéleteket, csak hallgasd meg és fogadd el, ill. mesélj neki saját élményeidről, azért hálásak. Szóval bizalom, humor és kitartás.

egy másik középiskolai tanár

Nagyon sajnálom. Ez nem csak sima kamaszkor. Súlyos traumák lesznek ezek, amit elsősorban a családban kell keresni. Pszichológust, családterápiát javaslok az első körben. Valami félresiklott.

Mutatja a kérdés is. Idegenektől várod a segítséget. Nincs recept egy olyan élethez, aminek nem tudjuk a hozzávalóit. (nem ismerünk titeket magyarul).

Hogyan tervezed a változtatást, kedves kérdező? Mit szeretnél?

Ha a fiam részegen jár haza, suliból lóg, meg bántja a kistestvérét, biztos nem arra élezném ki a kérdést, hogy nem ebédel velünk, felesel, és rosszak a jegyei. Hogy lehet, hogy mindig az extrém dolgok jönnek amolyan éppen csak mellékes adalékként a sztoriba? Vagy nektek ez a prioritás? Az, hogy felrúgja a tesóját, nem akkora gond, mint hogy nem ebédel.

Sőt, az volt az első megemlített dolog a kamaszról, hogy szakmai gyakorlatból van pénze.