Etkezes suli idö alatt / zsebpenz, ti hogyan gondoljatok?

Nem hiszem el, hogy ilyen létezik. 20 ezer ft zsebpénz hetente... 17 és 18 éveseknek te hordod a kaját a suliba minden nap... 17 és 18 évesen meg vannak sértődve, amiért EGÉSZSÉGÜGYI OKOKBÓL nem tudsz minden nap pattanni, hogy kiszolgáld őket.

Ez teljesen abszurd. Nagyon félrement valami nálatok.

Azért annak a válaszolónak sincs feltétlenül igaza, aki szerint "csak apu gazdag mert te nem dolgozol". Ez annyira tipik magyar. Lehet hogy rengeteget örökölt, lehet övé a ház, lehet van egy csomó passzív jövedelme.

Itt nem az a gond, hogy sok-e amit kapnak, lehet nektek bőven belefér, ők meg hozzák az elvártat. Viszont a kiváltságos érzet nagyon beléjük van plántálva. Mert mi az hogy te műtét miatt nem tudod a speciális kaját naponta utána vinni? Ez gáz, főleg az hogy így gondolkodik, meg az is hogy nem érzi égőnek hogy 18 évesen anyu mindennap beviszi neki a kaját. Meg már most ajvékol a havi 80 ezer miatt? Kicsit el van szállva. Egy kis diákmunka jellemépítő lenne. Minimum nyáron. Lehet nem ártanak senkinek, viszont hasznos lenne ha egyik se érezné magát természetes módon a világ közepének.

Rendeljetek kaját (interfood, teletál, akármi) és vigyék el. A férjednek igaza van, de a gyerekek nem elkallódnak, hanem már elkallódtak. Eü probléma miatt nem tudsz szaladgálni átmenetileg a frissen készült ebédükkel, ezért hisztiznek? Felezném a zsebpénzüket a hozzáállás miatt és tanulják meg hogy hogy lehet megebédelni hetente ennyi pénzből, merthogy nem sz*rjátok a lóvét, hanem apuka keményen dolgozik érte... Pl. nem volt ott a szülinapjukon azért, hogy a heti zsebpénzüket megkeresse, rémlik? Ez lenne a normális!?

Szerintem az lenne a normális értékrend, ha a gyerek maga hozna ötleteket hogyan oldjátok meg ezt a nehéz időszakot. Főznek ők maguknak este, elviszik másnap, rendeljetek innen-onnan, segítenek neked váltva, stb., de nem... Ők hisztiznek, hogy nem fair és már szórakozásra is kevés heti 20 ezer. Hát ne haragudj mi is jól keresünk, de a férjednek teljesen igaza van, a lóf*sznak is két vége van.

Majd ha megtanulja a gyerekem mennyibe is kerül az ö sztárbákszos lópikulája (valami egyszerű diákmelóval 2 óra munka egy kávé és egy sütike, csak mondom), akkor beszélgetünk. Jövőre egyetemre megy. Ha csak a szórakozásra kap havi 80 ezret most, akkor a létfenntartásra mennyit fog még mellé? (Ne válaszolj, költői kérdés.)

Ez nem arról szól, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, nem bántásból írom, de te is érzed, hogy értékrendben valami nagyon félrement. Cicamenhelynek adományoznak, meg segítenek a terhes nőknek, fantasztikus. A saját anyjukat meg telibe sz*rják az eü problémája mellett és csak tovább fejik...

Nem irigységből írom, hisz nekünk is van pénzünk. (A nagyobbik gyerekünk egy Nyugat-európai egyetemen tanul, nyilván nem 2 fillérbe kerül) de a gyerekeid durván nem érzékelik a pénz értékét. Egyszerűen nem kell naponta beülni meginni ilyen-olyan vegan sz@rt.

Az én gyerekiem is házi kaját vittek a suliba. Szendvicset, muffint délelőttre, melegen tartó ételtermoszban az ebédet. Suli után jöttek haza egyenesen. A fiam ilyenkor bedobott még egy komplett ebédet. Hévégén eljártak, eljárnak szórakozni, de a zsebpénzük töredéke a tieidnek.

Az, hogy a műtéted miatt nem tudod kiszolgálni őket és ezért áll a bál, akkor az értékrendjük sincs a helyén és egyszerű cselédnek tartanak még akkor is, ha ezzel bizony neked most fáj szembe nézni, inkább azzal takaródzol, hogy átadják a buszon a helyüket.

Minden nap hordod nekik az ebédet? Miért életképtelenek, hogy nem tudják beletenni a táskába az ételesdobozt???

Nevetséges vagy.

Az én fiam kis egy olyan belvárosi (nagyon jó!) gimibe jár, ahol meg nincs menza.

Sokat dolgozom, jól keresek (nagyon), de eszembe nem jutna mászkálni a kajával utána, ez nonszensz.

Elmesélek valamit drága Kérdező, csak hogy érzékeld, hogy a cicamenhelyes adakozós drága jó gyermeked mennyire nem tisztel és kutyába nem vesz (bocs, macskába se :)

…nekem nemrégiben balesetem volt, hát járóképtelen voltam jó darabig és tényleg elég rottyon voltam.

Én is szeretek főzni (bár én dolgozom is, nem annyi a létezésem, hogy az örökségem kiadom, de ezen lépjünk is túl…), de nyilván betegen, járóképtelenül nem tudtam.

A fiam nem még elkezdett nyafogni (szerinte túlárazott GÁZ a starbucks, egyébként sem tartja versenysportolóként normálisnak, hogy tizenévesek koffeinezgetnek a plázában, de kinek mi a naaaagy igényszint), hanem SEGÍTETT nekem alapvető dolgokban, kezdve ott, hogy gyógyszerért ment kiváltani, a megrendelt alapvető élelmiszereket a futártól átvette, a SAJÁT bankkártyájával kifizette (nyilván ezt visszakapta tőlem, de nem az én pénztárcámat túrta…), behordta, elpakolta. Magának suliba pár napig szendvicset csinált illetve kiegyezett egyszerűbb ételekkel, amit az útmutatásom alapján ő készített vagy elment egy belvárosi kifőzdeszerű helyre enni és HOZOTT HAZA NEKEM IS ÉTELT, pedig nekem eszembe nem jutott ezt kérni tőle.

…igaz, nem adakozik a cicáknak, de legalább a tulajdon édesanyját becsüli, a munkámat megköszöni, megbecsüli, a háztartásba besegít, sőt erőn felül visz feladatokat, amikor szükség (betegség) van, mert ez a NORMÁLIS a felnőttkor küszöbén.

…ja és NEM vekeng zsebpénzekért és talán max moziba megy plázázni… igaz, van is értelmes elfoglaltsága, így nem ez a színvonal, ami lázba hozza és kapaszkodj meg, bőven több pénz van a számláján, mint amit havonta számolatlanul szórtok a gyerekeitek elé- ennek ellenére okosan megnézi, hogy minek mennyi az ára és nem ramenezget ezrekért meg hasonlók (starbucks helyett meg mondjuk vett nekem valódi kávét és bár felső-középkategóriás- a starbucks közel se :D - tisztában van a dolgok értékével és nem fancyskedik… de kinek mi…

..elmenni egy egyetemre, Ny-E-ba is akár nem az elkényeztetett gyerekek érdeme csak és kizárólag- ha van lóóóvééé, akkor mehet akárhová- kérdés, hogy hogyan fog boldogulni később, mire viszi… reméljük, nem leveskét furikázgat félbetegen a szemtelen kamaszai után meg :D

…mivel meghaltak a szüleim fiatal koromban, így igen, az örökség SAJNOS már nálam van. Ne irigyeld, százszor inkább élnének még a szüleim, de kinek mi… arra reflektáltam, hogy te nem dolgozol semmit, csak a kiadott lakásaidból van valami bevételed…

Igen, jó anyagi körülmények között élek, de ahogy itt dicsekedtél, te is. Bár kettőnk között az a NAGY különbség, hogy az én elért szintem az enyém és én dolgoztam meg érte, minden egyes napon látom a gyerekemet, nem úgy, mint szerencsétlen férjed, aki még a szülinapokon sem. Lehet lesajnálni engem így odaszúrva, de tudod mit? Kétszer ennyi pénzért nem cserélnék a férjeddel!

Én dolgozok, tehát SZELLEMILEG is, karrierben is hasznos munkát végzek (a bejárónő instruálása egyetemi diplomával számomra nem az, neked meg ez az életed)- nekem nincs bajom azzal, hogy a jelenlegi élethelyzetedet látva full felesleges volt elvégezned bárhol bármit, nem kamatoztatod a napi életben, nem ad hozzá semmit a haladásodhoz- a lakások eddig is hozták a pénzt, ugyanígy csengene a kassza… azt már nem is minősítem, hogy a 10-20-30 évvel ezelőtt megszerzett tudás frissítés hiányában viszonylag hamar kopik és piacképtelenné válik… de igazad van, a papírt mindig lehet lobogtatni :D

Igen, szuper fiam van és büszke vagyok rá- te a tieidre nem vagy az, hogy nem segítenek neked semmit? Fáj az neked, hogy nálunk más az értékrend? Mert nekem nem fáj a problémád… nem vagyok rád irigy, pedig most is dolgozom (nem, nem ebédet furikázok annak a gyerekemnek, aki elvárná, hogy ezt műtöttként is tegyem…)

..miért vagyok itt? Kikapcsolni (munka közben 3 perc vagy este 10 perc)- néha kommentelni azzal a céllal, hogy hátha egy másféle látásmód, másféle megélés, másik élethelyzet tud hozzátenni egy kérdező kérdésének más fókuszba helyezésével.

Nos neked sok sikert… ha pedig a lelketlen, de legalább jól pénzelt gyerekeid kutyába sem vesznek a műtéted előtt-alatt-után… akkor hidd el, nem fog rajtad segíteni az sem, ha engem utálsz.

Én bizony kinyitnám a számat (nálunk lehet, mert a családban nyílt kommunikáció van és senki nem veszi kutyába más munkáját!) és elmondanám, hogy gyalázatosnak tartom, hogy kamaszok így állnak az anyjukhoz, de ez én vagyok, neked nem kell.

:D

Sok sikert és gyors felépülést a műtétből és ha nem bánod, ezen túl is lesz véleményem és megosztom, ha úgy gondolom… neked nyilván nem ment át az üzenet, hogy szülőként bizony a lelketlen gyerekeid a te nevelési munkádnak a tükrei… de mindegy is, nekem nem fáj.

További jó irigykedést, de most siess, dél van, a levest vinni kell :D