8.os gyerekednek van elképzelése?

Hogyan tudná már eldönteni 14-15 évesen egy GYEREK,hogy mit akar felnőttként csinálni?Mikor a felnőttek kb 50%-a nem tuja,hogy mit DOLGOZNA szívesen.Illetve mikor(főleg magyarországon)az emberek kb 70%-a kényszerpályán van,vagy munkanélküli a végzettsége ellenére is,hogy lehetne elvárható, hogy 14 évesen döntse el,hogy mit akar dolgozni?

És főleg lányod van, a nők hatalmas részének a gyerekvállalással,új munkát,pályát kell nézni,mert vagy nem veszik vissza, vagy az aktuális munkahely/szakma/élethelyzet nem gyerekkompatibilis.

Tanuljon, írasd gimibe,érettségizzen le, aztán majd meglátjátok.

Én sem tudtam. Aztán elmentem tanárnak, mert azokat a szakokat szerettem (angol-magyar). Kb. semmi mást nem lehetett volna csinálni ezekkel a tantárgyakkal.

Az a baj, hogy semmi olyat nem tanítanak a gyerekeknek az iskolában, ami a való élethez kéne.

Mit csinál egy pénzügyes, egy logisztikus, egy hr-es, stb. Fogalmuk sincs. KB tudják a bolti eladót, meg a pincért. Elég nehéz így választani.

Én most vagyok túl a 3. pályamódosításomon, most éppen IT-n vagyok, ami röhejes, tekintve, hogy honnan indultam.

Az 5-nek tökéletesen igaza van abban, hogy a nőnek az egész egy nagyon nagy szívás. Hosszú időre kiesel a karrierépítésből a gyermekvállalás miatt.

És én nagyon ajánlom a diákmunkát amilyen hamar csak lehet,és nem a pénz miatt.Hanem hogy próbáljon ki több területet, a fizikai munkától kezdve az irodai munkáig.

Saját példa.Tesóm nagyon rossz tanuló volt(inkább kettes mint hármas),még gimibe is.Aztán,az egyik barátnője elcsábította(ekkor már 17 évesek elmúltak),hogy milyen buli mekibe dolgozni(tényleg az,én imádtam).2 azaz KETTŐ napot dolgozott a mekiben,és megmondta, hogy ő a büdös életbe nem akar fizikai munkát csinálni,és úgy ráfeküdt a tanulásra, hogy főiskolára ment, a főiskola mellett is irodán dolgozott.

Szóval hajrá gimi,hajrá diákmunka/önkénteskedés különböző helyeken, és meg fogja találnia lányod a helyet.

Volt neki, de már elmúlt. :D Fél évig stewardess akart lenni. Most NYEK-es egy technikumban, mert azt az egyet tudta, hogy tanulni sincs kedve annyit, amennyit egy gimiben kell. Jövőre ha jönnek a szakmai tárgyak, hátha rájön, hogy mégis mit szeretne.

Megjegyzem én sem tudtam, mi akarok lenni ennyi idősen. Aztán elmentem főiskolára, és végül tök mást dolgozom, mint amit tanultam.