Valahogy nem lehet segíteni a kamaszkori hangulatingadozásokon? Mikor lesz vége?

lehet, hogy nem hangulatingadozás, hanem tényleg valami kisebb/nagyobb baj van.

megkérdezted tőle, miért ilyen?

Én 17 éves kamaszként mondom, hogy ez természetes, ez egy ilyen korszak, könnyen változik a gyerek vidámból !csaknem! ok nélkül letargikussá, ez velem is teljes mértékben így van.

Az azonban, hogy a kezén karcolások voltak... az már egyáltalán nem természetes. Milyen a kapcsolatod vele?

A hangulatingadozás kisebb mértékben oké. Ha nagyon durván vált ok nélkül az egyik végletböl a másikba, és ha karcolások vannak a kezén, az már nem.

És azért rákérdeznék még egyszer erre a karcolgatás-dologra, mert hogy a kezén nem látsz semmit, az nem jelenti azt, hogy máshol nincs. Ez a dolog 90%ban elég csúnyán elfajul. Tapasztalatból mondom, és (sajnos) a barátaim közül is nem egyet láttam így összeomlani.

Szerintem normális. Nekem személy szerint a mensi váltja ki azt, hogy nagyon durva hangulatingadozásaim vannak :) Kisírt szemek, szorongok, néha agresszivitás uralkodik el rajtam, később oktalan jókedv. Pont a szorongás és az agresszióm miatt kezdtem el vagdosni magam, de már leszoktam róla. Mellesleg a vagdosás szerintem olyan, amit a tinik 80%-a kipróbál különféle okokból. Megbeszélted vele, abbahagyta, nincs semmi gond, de azért vess egy pillantást a combjaira is. Tényleg sokat segít, ha olyankor megöleled, lehet nem fog rá pozitívan reagálni, de biztos vagyok benne, hogy jól fog neki esni.

A korosztályomban ezek a legfőbb problémák a lányoknál:

-mensi (nekem előtte kb 5 nappal kezdődik a morcosodás, 7 napos a vérzésem, utána még kb 6-7 nappal morcos vagyok, 29 napos ciklusaim vannak, szóval az 10 nyugis napot jelent, szerintem nekem valami hormonprobléma lehet a ludas)

-túlsúly, duciság ( még az 54 kilós gebék is rinyálnak, hogy dagadtak, ebből következtethetsz valami testképzavarra)

-pasi ügy

-egyedül érzi magát (ezen a kollégium pl sokat segít)

-piszkálják

-állandó veszekedései vannak a barátaival

Nekem 13 éves a lányom. És bevallom őszintén néha már tehetetlennek érzem magam. Tegnap este pl. benéztem hozzá a szobájába és sírt. Előtte vacsoráztunk akkor még vidáman nevetgélt.

Próbáltam beszélgetni vele de nem akarta elárulni mi a baj.

Rosszul esik nyilván hogy egész idáig én voltam akinek mindent elmondott most meg ott tartunk hogy talán a barátnői többet tudnak róla mint én. Az életemnél jobban szeretem őt, ő pedig nem mond semmit. Pedig tanácsokkal csak úgy tudom segíteni ha tudom mi a baj.

Annyit megtudtam hogy fiú miatt. Ennyi.

Ez nehéz korszak.

A vagdosás miatt mindenképpen vidd pszichológushoz mert ez nem normális dolog.