Elhagyni a gyerek anyját a gyerekkel együtt?

A feleségemmel 12 éve vagyunk házasok, egy 5 éves lányunk van. Sajnos ő nem igazán lett annyira szuper ebben az anya szerepben. Ami leginkább arra vezethető vissza, hogy vannak pszichés gondjai, szorong, ideges, nem jól kezeli a stresszt, sok jelentéktelen apróságon kiborul (pl el kell vinni a kocsit szerelőhöz, ő ezt tragédiaként éli meg vagy pl áttesz egy ismerős egy hétvégi programot másik hétre mert valami közbejött ezen ő képes 1 napig idegeskedni) mert mindennek úgy kell lennie ahogy el van tervezve, ha bármi változik egy kicsit is ő már azon sír, feszült lesz, veszekszik, nem is lehet vele olyankor normálisan beszélni se én se a gyerek.

A gyerekkel keveset játszik, azt mondja ő nem tud játszani, kedve sincs hozzá. De azt nem mondanám hogy egyáltalan nem foglakozik vele azért, viszi oviba, fürdeti, csinál neki frizurát, sétálnak, süt vele, ápolja, ilyenek, tehát el nem hanyagolja. De sokszor pl a gyerek hívja játszani, neki minden fontosabb, a mosás, a pakolás, akármi. Pedig mondtam már neki, hogy ezen a háztartáson sem kell ennyit stresszelni, segítek én is, vagy később is meg lehet csinálni dolgokat, a gyerek legyen már az első, de nem, egyszerűen nem.

És ami rosszabb, hogy a gyerekkel szemben se kezeli jól a stresszt, bántani kifejezetten nem bántja, de előfordul hogy olyat tesz, ami nekem már sok..

Pl múltkor nem akart a gyerek fogat mosni, kicsit nyafogott, ő ezen felidegesítette magát és odanyomta a kádhoz és megmosta neki ő a fogát hogy márpedig megmosod, kicsit be is ütötte a fejét a kád szélébe a gyerek(nem durván) nekem kiabált hogy apa gyere már, le is állítottam azonnal, hogy hagyjad már, nem így kell rávenni egy fogmosásra

Vagy másik, múltkor kapott egy durva hisztirohamot a gyerek, szó se róla tenyleg nagyon belelovallta magát, erre fogta es ruhastól berakta a kádba, és rányomta a hideg zuhanyt, szegény azt mondta sokáig utána, hogy azt hittem megfulladok

Nekem ezek sajnos sok, hiába mondom neki legyen vele türelmesebb egyszerűen nem változik, én sajnálom ezt a szegény kislányt, nem ezt érdemli :(

De amúgy szereti az anyját, nincsen rossz viszonyuk teljesen

Már elgondolkodtam rajta hogy elköltözök vele, de nem tudom jót tennék e neki..

Jár amúgy pszichiáterhez egy éve de szerintem semmi értelme, semmi változás, generalizált szorongást és egyéb, nem meghatározható hangulatzavart állapított meg, Ataraxot és Tiapridalt írt fel, szedi, jár pszichoterápiára de én nem látok változást.

Mi lenne a gyereknek a jobb? Anya nélkül lenni vagy ez?