Szociálisan szorongó óvodás. Hogyan segíthetnék neki?

4 és fél éves kisfiam van. Idén új csoportban kezdett az oviban, ahol egy barátja van, akit korábbról ismert. Az előző csoportjában is 2 gyerekhez ragaszkodott, és szinte csak velük játszott. De a mostani barátja nem ilyen beállítottságú, másokhoz is könnyedén beáll játszani, és a gyerekemet néha rendesen, idegesen "koptatja", ha olyanja van. Az enyém csak úgy játszik mással, ha a barátja is játszik velük, és akkor is jobban háttérben marad.

Nem akar a többiek felé nyitni, látom, hogy szorong tőlük, és fél az elutasítástól. Próbálom neki mondani, hogy másokkal is játszhatna, jó ha van másik barátja is, de nem annyira lehet vele erről beszélni, mert nem is nagyon akar, meg nehezen is fejezi ki magát. Beszédben és beszédértésben van egy kicsi, de észrevehető lemaradása, fejlesztésre jár. Talán ez is közrejátszik a szorongásában, hogy nem mindig érti, mit vár tőle a másik a játékban, és ettől a másik gyerek ideges lehet. Bezzeg az elutasítást egy rezdülésből is sokszorosan érzékeli más gyerekekhez képest, és rosszulesik neki. Az óvónéniktől is nagyon a szívére veszi, ha rászólnak. Ráadásul magamat is okolom, mert a túlterheltségtől gyakran voltam vele indulatos, mikor "értetlenkedett", és ezzel biztos, hogy csak rontottam a helyzeten. Nem győzöm neki hangsúlyozni, hogy bármikor is kiabáltam, az az én hibám, én voltam nagyon buta, vele nincs semmi baj, ő nagyon aranyos és szeretnivaló kisfiú. :(

Lényeg a lényeg, ma is láttam a többiek közt, nem közösítik azért ki, de nem is rózsás a helyzet. A szívem szakad meg érte. Mit tehetnék? :(

Nem akarom, hogy azt higgye, nem elég jó, és nem fogják szeretni. Nem akarom, hogy szomorú legyen. :(