Helyre lehet hozni még a károkat ha 2 éves koráig elhanyagoltam?

Szerintem a veszekedés hangsúlyát csak beleképzeled a gagyogásba, mert lelkiismeret-furdalásod van.

Senki nem tudja megmondani, hogy mit lehet helyrehozni és mit nem, vagy egyáltalán mik azok a dolgok, amik a rossz házasságod következményei, de ha mostantól biztos háttér leszel a gyerekednek, az sokkal jobb, mintha így maradna. Adj meg neki mostantól mindent.

Amennyiben nem érzed magad elég erősnek kérjék segítséget, ha az egyik barátom ekkora bajban lenne biztos hogy én magam pakolnám össze a cuccait.

Kitartást és ne hagyd hogy érzelmileg manipuláljon a jövőben!

Viszont készülj fel hogy egy ilyen ember nem fog egy könnyen elengedni!

“ Szerintem olyan kicsi koraban tortent mindez hogy nem fog ra emlekezni”

Egyáltalán nem csak az hagy nyomot amire emlékszünk. Ezt el kéne már felejteni.

Az alap mintázata már biztos nem lesz optimális egy olyan gyereknek, akit elhanyagoltak az első években, hiszen akkor tanulta meg hogy a világ milyen, abból ahogy a szülei reagáltak az igényeire. Ha nem lettek kielégítve bizonyos alapszükségletei (pl:

Társas szükségletek: biztonság és kötődés, kiszámíthatóság és szeretet, illetve: Saját, jogos érzéseink és szükségleteink kifejezésének szabadsága) akkor kialakulnak nem megfelelő megküzdő módok, melyekből egész életünkben építkezünk, és melyek a nem megfelelő környezet elmúltával nem épülnek le, nem alakulnak át. Ezeket tudatosan, felnőtt korban lehet megváltoztatni. Érdemes a sématerápiáról YouTube videókat nézni meg olvasni.

Az mindenképpen szuper dolog, hogy sikerül lépned. Bátor dolog!

A lepontozáson nem kiborulok (persze ezt te nem fogod elhinni 🙃), hanem végtelenül elszomorodok, és nem azért mert engem érint rosszul. Hanem azért mert plusz egy felület (napjában többször találkozok vele), hogy milyen szinten nincs önismereti tudása és tudatossága az embereknek, mely kulcs lenne ahhoz hogy jobban éljünk mi magunk is és együtt a többiekkel is. A legtöbb ember önértékelési problémákkal küzd - ez a szűkebb és tágabb környezetemből is jól látszik, ahogy a társadalom egyes eseményekre adott reakcióiból is.

És igen nekem is vannak/voltak problémáim (ez nem kéne hogy szégyen legyen) amiken terápiában és pszichodrámában már dolgoztam, mert felismertem, hogy kell. És olyan dolgok okozták, amit a legtöbb ember normálisnak tart a gyereknevelésben, és elintézi annyival, hogy kicsi még úgysem fog rá emlékezni.

És igen szomorú számomra hogy a korai gyerekkorban megélt negatív dolgok hatását még mindig inkább invalidáljuk, baromságnak állítjuk be, minthogy szembenézzünk vele, mert akkor azt is érezhetnénk, hogy mi se csináljuk jól vagy velünk is baj van.