Mi okoz neked örömet az anyaságban? Mi az, amitől boldog az életed?
Én nagyon nem találom magamat az anyaságban.
Az egyértelmű volt, hogy a régi dolgok el fognak veszni és a legtöbb dologra már nem lesz lehetőség.
De azt hittem, hogy az elveszett dolgokat pótolni fogják mások, amik örömet okoznak és azt érezhetem, hogy boldog az életem és elégedett vagyok.
Nagyon megszenvedem, hogy azért is felügyeletet kell megbeszélnem, hogy lemenjek a tárolóba elpakolni, hogy 4 napja próbálok hajat mosni, mert bármi amit szeretnék megcsinálni, minden a pihenéstől vagy az alvástól veszi el az időt. Lábon kell kihordanom minden betegséget, mert pihenni, feküdni képtelenség (legalábbis annyit, amennyire szükségem van biztosan nem). A folyamatos fáradtság, kialvatlanság mindenre rányomja a bélyegét.
Hogy napi min 2 óra üvöltéssel telik ha összeadom (nem én üvöltök, hanem a gyerek).
Mindenért harcolni kell, mindenért le kell fogni, semmit nem hagy, mindig csak a hiszti és az ellenkezés, semmit nem lehet simán és nyugodtan kivitelezni.
2 éves, úgyhogy foghatnánk a dackorszakra, csak sajnos ő születése óta ilyen.
Gyakorlatilag az apjával kevesen vagyunk rá.
Minden éjjel felkel, amit el se tudtam képzelni korábban, hogy ez mennyire szétcsesz.
Sajnos ezek olyan dolgok, amiken egy pszichológus nem tud segíteni, attól, hogy elmondom, hogy betegen fájnak a tagjaim és össze vagyok szakadva, de nem pihenhetek egy percet sem, nem lesz könnyebb.
Tudom, hogy sokak szerint ha valaki szült egy gyereket és nem boldog, akkor mentálisan beteg.
Az egyik baj velem azt tudom, az, hogy nagyon komolyan veszem az anyaságot. De mi mást tehetnék, ha tényleg rajtam/rajtunk áll vagy bukik az egész élete a gyerekünknek.
Szeretném megtalálni a boldogságot, de egyenlőre nem látok kiutat.
Nem is tudok többet írni a kérdéshez, mert megunta a kicsi a játékot...
válasza:Nálunk 2 gyerek van.
A nagynál egyáltalán nem éreztem ezt. Vele bármit bármikor meg tudtam csinálni. 1 éves korára átaludta az éjszakákat.
Aztán jött a 2. na ő pont olyan, mint amit leírtál. 2,5 éves, 0-24ben ordít. Nem a dackorszak miatt, hanem születésétől.
a mai napig 3-4x kel átlagosan éjjel. Mellette semmit nem lehet. 5percre nem tudok leülni egy kávét meginni.
Férjemen kívül nálunk sincs segítség.
2 éves korától bölcsis, de ez sem segített. Én zombimód dolgozok, ha épp dolgozok mert nem betegek.
Örömet talán az okoz, hogy amikor aranyosak, ölelgetnek, puszilgatnak, vagy együtt játszanak, imádom őket.
válasza: válasza: válasza:4 éves a kisfiam, most várom a 2.babánkat.
A férjemen kívül csak anyukámék vannak, akik segíteni tudnak, de ők is még dolgoznak.
Viszont a férjem kb a tökéletes apuka. Olyan sokat levesz a vállamról, hogy el sem tudom mondani. Elviszi a fiunkat játszóra, ha én pihenni szeretnék vagy beülni egy kád vízbe. ha hazaér munkából, ül le vele játszani, ha szabadnapos, ő viszi oviba. Viszont hozzáteszem, hogy a fiunk nagyon egyszerű gyerek, nem hisztis, önálló, sosem volt vele nagyobb gond, éjjel alszik (igaz köztünk jelenleg) de alszik :D
És egyébként 1 éves kora óta bölcsis volt napi 4 órában, mert én dolgoztam. Nagyon sokat jelentett nekem is az a pár óra munka, amikor felnőtt társaságban voltam végre. Teljesen feltöltött. Most pedig hogy már "nagy" lehet vele ovi után is programokat csinálni. Játszóra megyünk, biciklizünk, bevásárolunk stb. Közben elmeséli mi volt oviban, eltervezzük a hétvégét, ilyesmi. Nekem kb élmény vele minden perc. Ha otthon vagyunk, ő a maga kis módján segít takarítani, segít főzni, söpri velem az udvaron a faleveleket, mindent együtt csinálunk kb amikor otthon vagyunk.
Havi egyszer pedig 1 napra vagy 1 délutánra anyukámékra hagyjuk és elmegyünk a férjemmel kettesben randizni. Ilyenkor beszélünk meg minden fontos dolgot, kávézunk szép csendben, eszünk egy finom sütit, kirándulunk a környéken.
Nekem a csecsemős időszak volt kicsit nehezebb, abban nehezebben találtam magam, így kicsit félek is most előlről kezdeni mindent. De nagyon szerettünk volna még egy babát, nehezen is jött össze, így nagyon hálásak vagyunk érte.
#4 nekem a jövőbe vetett remény se segít :(
mert nem akarok 40 éves lenni, nem akarom, hogy apukám 80 éves legyen és nem akarom, hogy anyukám megöregedjen.
Pedig ha azt mondom, hogy ooo majd 6-7 év múlva könnyebb lesz, akkor ezek lesznek. Ez még jobban lehúz az életről :(
Ezt nem miattad írom, csak kiírtam magamból ezt a nehézséget is :(
Amikor terhes voltam olvasgattam anyukákat fórumokon, és olyanokat írtak, hogy a napjuk fénypontja, hogy lezuhanyoztak vagy megittak egyedül egy kávét.... és milyen jó, hogy megtanulták értékelni a kis dolgokat.
Hát én meg úgy éreztem már akkor is, hogy ez de szomorú úristen :D
Egyébként nagyon igyekszem azon, hogy a kislányom ne érezzen semmit az egészből, hogy nekem ez túl sok és túl nehéz :(
Hogy nem vagyok anyának való, mert én ezt nem tudom élvezni.
Talán ha elkezdi végigaludni az éjszakákat tényleg és megtanul jobban elleni egyedül amíg megmosom a hajam vagy legyantázom a lábam, akkor jobb lesz.
Több gyerek nem lesz, az egész biztos.
Az apja abszolút kiveszi a részét, de konkrétan munka után az van, hogy egyikőnk figyel a gyerekre, a másik pedig megcsinálja a házimunkát. Körömlakkozásra, hajmosásra ilyesmire már egyálatlán nem marad idő.
Lényegében házimunkából állnak ki a napjaink meg a kicsi pesztrálásából.
Próbálunk elszabadulni, amikor anyukám tud vigyázni a kicsire, de ha két hetente egy nap tök jó, de a többi meg szomorú és szürke, az összességében nem boldogít :(
válasza: válasza:Időnként mindenki érez ilyet, csak magának se vallj be.
Én most is úgy írok, hogy a baba rajtam alszik, mert amint leteszem üvölt. Imádom, de nagyon nehéz. Az éjszaka általába egyszer kel ami tudom jó, de nappal semmit nem tudok csinálni. Rajtam alszik leteszem ordít. Egy ebédet megenni vagy kávét meginni küzdelem. A férjem rengeteget segít és ki nem bírnám, ha nem ilyen lenne. De attól még rohadt fáradt vagyok. Ha haza jön akkor főzök valamit de van rendelünk. A takaritást fél gőzzel csináljuk nem esz meg minket a kosz, de nincs olyan tisztaság mint régen.
Egész nap reggeltől estig a non stop készültség. Az volt múltkor a kikapcsolódás kihúzták a bölcsesség fogam. Ami így leírva elég szánalmasnak hangzik.
Mondták hagyd sírni. Ok,de meddig mert 1 óra múlva is sírna ha hagynánk. Nyilvàn nem hagyjuk.
A játszószőnyegen egy kávé időt van el ami több hónap eredménye. Utána üvölt.
Remélem majd jobb lesz, mert ha munka mellett is ez lesz engem elvisznek a diliházba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!