Mire utalhat, ha a gyerekem sosem beszélt magáról E/3-as személyben?

Én még azért annyit hozzátennék, hogy látszik az írásaidból, hogy te egyetem közelében sem voltál még...Az meg hogy az itteni értékelés alapján azt mondod, hogy én buta (vagy butább mint te) vagyok, hát inkább no comment.

Egyébként a figyelem- és viselkedészavar a legtöbb esetében a szülők hibája, a rossz nevelésből ill. nemtörődömségből fakad. Majd amikor a gyereked nem teljesít jól az iskolában, akkor is hangoztasd, hogy ő egyébként átlagon felüli intelligenciával rendelkezik.

Érdekes, elgondolkodtató kérdés!

Már bennem is felmerült, hogy mi alapján beszélnek ilyen meg olyan személyben a gyerekek. Szerintem mivel a gyerkőcök minden mozzanata-gondolata a tanulásra épül, így valószínűleg nem volt kitől eltanulnia ezt a formulát. Arra tippelek, hogy ti szülők nem egyes szám harmadik személyben beszéltetek akár róla, akár magatokról, vagy használtatok előtte ilyen formulát (pl. anya elmegy a boltba, baba lefekszik)? Ha igen, akkor passz a kérdésre:D

Nem vagyok szakember, csak fél évet tanultam egyetemen a kisgyerkőcök viselkedését, egyrészt onnan merítettem a tanulás-alapú megközelítést, másrészt a véleményem leginkább egyéni megfigyelésből fakad (sógornőméknél a lassan három éves gyerek csak most kezd e/1-ben beszélni, mert szinte csak 3. személyben beszéltek hozzá, barátnőméknél születésétől e/1. személyben beszélnek magukról, a gyereknek eszébe nem jut olyat mondani, hogy "itt a baba". Mi a kettőt vegyesen használtuk mindig is, és ő is vegyesen használja)

Az elején egy kedves válaszoló aggódik, hogy rosszul tette, hogy e/3-ban beszélt a gyermekéhez sokáig. Nem kell ennyire megijedni:) Ettől nem leszel jobb vagy rosszabb szülő, és ami a lényeg, a gyerek későbbi életére sem leszel negatív hatással. Láttatok már olyan húszévest, aki e/3-ban beszél? A végeredmény a lényeg. Hozzám is sokszor beszéltek így a szüleim, még gügyögtek is, nem keveset, anyucimmal mind a mai napig (persze már csak poénból) gagyogunk egymásnak. Mégis kitűnőre érettségiztem, és logopédushoz is csak azért jártam fél évet oviban, mert az "sz" betűt nem mondtam szépen:) A gyerekeket nem lehet elrontani, sokkal okosabbak még nálunk is!

Én az első gyerkőcömnél is beszélek így olykor, bizony gagyogok is, ha nem is egyfolytában:) és a többinél is fogok, ettől nem lesz butus, de szerintem egy nagyon édes dolog! Gond szerintem akkor van, ha mást nem hall a gyerek, mert akkor nem tudja megkülönböztetni a sima beszédet ettől. Én imádom, mikor olyanokat mond, hogy "álmos a baba":) Ráadásul megfigyelte, hogy leginkább akkor beszélünk hozzá e/3-ban, amikor kényeztetjük vagy viccelünk vele, így akkor szokta használni, amikor "hatásvadász" kedvében van:) Persze az "álmos vagyok" legalább olyan édes a kis szájából, a lényeg, hogy beszél, boldog, nyitott és iszonyatosan okos (mint minden kisgyerek)...

Erre koncentráljatok. Ne veszekedjetek:)Mindenkinek jó babázást!

Utolsó válaszoló vagyok:)

Estefelé még gondolkodtam a kérdéseden, és beugrott még valami: nincs véletlenül nagyobb gyerkőcöd, vagy unokatesója, esetleg bármilyen nála egy-két évvel idősebb poronty, akivel rendszeresen találkozik? A náluk picivel idősebb gyerekektől rengeteget tanulnak, "sikkesnek" érzik utánozni, még inkább, mint a felnőtteket.

A nagyobbik 3 éves múlt nemrég, de sosem beszélt E/3 -ben.

Persze mi sem beszéltünk úgy,hogy most anya bemegy a konyhába, hanem azt mondtam, hogy bemegyek a konyhába.

Ismerősék viszont így beszéltek, és a gyerek is így beszélt, nem alakult ki az én képe. De miután anyuka már rendesen beszélt, a gyerek is elkezdett E/1 -ben beszélni.