Az én fiam 2 éves, és nagyon hisztis. Le fekszik a földre, síkítozik, sír. Van egy 5 hetes kislányom is és kevesebb időm jut a nagyobbra. Hogyan kezeljem a hisztijét? Rá szoktam hagyni de 1 óra után már teljesen fel idegesít.

ülj le vele beszélgetni.ha nem ismeri ugy a szavakat mond te helyette 2 éves kisgyerek nagyon értelmes .biztos féltékeny

Próbáld meg bevonni a pici gondozásába! Ő még nagyon kicsi és megviseli, hogy az a figyelem, törődés amit ő eddig kapott, már nem csak neki szól. Tipikus testvér féltékenységi szitu a tiétek. Én úgy csináltam, hogy megkértem, adja nekem a tiszta pelust, törlőkendőt, ő is mellém bújt, amikor a pici szopizott, az ölébe adtam a picurt, persze én is tartottam stb. Ha vendégek jöttek, mindig megkértem őket, hogy először a naggyal foglalkozzanak. Fontos volt, hogy semmiképpen ne érezze magát kirekesztettnek. Nálunk így csak nagyon enyhén jelentkezett a féltékenység. Próbáld ki, hátha bejön! 4 gyerekes anyuka

Teljesen átérzem a helyzeted, mert én is pont ugyanezt élem most át. A fiam 14 hónapos lesz néhány napon belül, a kislányom 3 hetes, és idegileg teljesen kikészítenek. A kisfiamnak bármit mondok, mint a falrahányt borsó. Sajnos nehezíti a helyzetet, hogy az apuka nagyon engedékeny, mert úgy kényelmesebb neki, így hiába próbálom elérni, hogy ne legyen egész nap cumisüveg a szájában, ha apuka a kezébe nyomja, és nem zavarja, hogy egyrészt tönkremennek a fogai, ráadásul szerintem egy rossz szokás alakul ki, mert nem is iszik, csak rágcsálja, másrészről meg telecsöpögteti az egész lakást. Ezek után a kisfiam persze, hogy nem érti, hogy anyánál miért nem lehet azt, amit apánál igen. És még számtalan ilyen eset van. Nem jön, ha kérem, hogy jöjjön, mert megyünk enni, vagy mert cserélni kell a pelust, vagy mert öltözni kéne a sétához stb. Csak áll, és vigyorog rám, ha én megyek érte, akkor meg kitör a balhé. Sajnos ettől én elég ingerült vagyok, és sajnos előfordult, hogy "megrángattam" dühömben és tehetetlenségemben. Persze utána jön a lelkifurdalás. Szóval nem könnyű. Én minden este elbőgöm magam, miután sikerül őket lefektetnem, hogy ma megint nem sikerült jó anya módjára viselkednem, és megfogadom, hogy másnap türelmesebb leszek, de egyszerűen nem akar összejönni. Igyekszem a kisfiammal is sokat foglalkozni, de amikor hisztis, akkor semmi sem jó neki. Felkéredzkedik, de amit felveszem, már dobálja magát a kezemben és sír. Ha leteszem, akkor mégjobban rázendít, ha megint felveszem, akkor megint rug-kapál. Ha szoptatok elkezdi rágni a lábfejemet. Én gondolkodtam azon, hogy esetleg valami nevelési tanácsadótól kérek segítséget, mert tuti van erre megoldás, és érzem is, hogy az én ingerültségem, türelmetlenségem csak olaj a tűzre, de magamtól még nem jöttem rá, hogy hogyan tudnám elérni, hogy nyugisabb legyek, és a gyerekeim ne érezzék úgy, hogy nem számíthatnak rám, mert hagyom őket magukban bőgni, amikor már nem bírom cérnával. A www.családnet.hu-n már találtam szakértőket. Neked is azt tanácsolom, hogy esetleg fordulj szakemberhez, mert a nagyobbik gyerekben esetleg nyomokat hagyhat ez a nehéz időszak, ha nem jól kezeled. Sok sikert és kitartást kívánok neked :-)