Mik a lehetőségeim, ha nem értek egyet az óvónő véleményével iskolaérettség kapcsán?

Kialakult egy rettenetes helyzet, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Van egy hat éves kisfiam, aki jóval fejlettebb a korcsoportjánál. Beszédkészsége kiválló, intelligenciája kimagasló.

Az Iskolaalkalmassági teszten 100%-ot teljesített, ahová viszont azért küldték el, mert az óvónő szerint szorongós típus. (_Kicsit_ szorong.) Azt tudni kell, hogy ez nem egy újkeletű dolog, az ovipszichológus egy éve foglalkozik a gyerekkel, és - én jó apaként -tökéletesen együttműködő voltam, a szorongásoldásba és az iskolaérettségi vizsgálatba is én egyeztem bele.

A vizsgálat végén azonban olyasmi történt, ami kisebb sokkot okozott: előkerült egy levél a pszichológustól, amiben olyan mondatok szerepelnek, konkrétan, mintha bolond lenne a fiam. Hogy pédául felpofozza magát, ha nem sikerül valami, vagy rángatja a ruháját, vagy debilizáltan szorongós. Ezzel nem csak az a gond, hogy így le van írva, és hogy a "kicsit szorongós" és e között akkora szakadék van, mint a Grand Canyon, hanem az is, hogy még csak hasonlót sem tapasztaltunk soha (a gyerek azt állítja, ő nem csinált ilyet), és hát rendszeresen visszük őt programokba, közösségbe, sőt angolra is jár, ahol önálóan csoportban képes érvényesülni...

Hát ebben a pillanatban köpni nyelni nem tudtunk. A tanácsadós nő azt mondta, hogy Ő sem tapasztalt semmi ilyesmi, (Korábban egy kognitív alapítványnál, ahol a gyerek IQ-ját mérték, szintén nem tapasztaltak hasonló dolgokat), de ilyen levéllel nem tudja elengedni. A dolgot magától (tehát nem a mi kérésünkre) elvitte egészen igazgatósági szintig, de végül is az lett ráírva a papirra, hogy vizsgálat alatt, és majd keresnek minket valami felmérés miatt.

Csak az nem most lesz, a gyereket viszont be kellene íratni az iskolába, kéne a papír. Gyorsan. (ide még annyit, hogy ő akar iskolába menni, nagyon nem lelkesedik az oviért, amikor hallotta az eredményeket tegnap, sírva fakadt a nevelési tanácsadóban, hogy a "játékkártyás néni ezt írta? Miért írta ezt?")

Nem vagyok találgatós típus, de egyszerűen nem tudom ezt az egész helyzetet mire vélni. Az a gond, hogy nem vittük el oda és azokra a (nem olcsó) kezelésekre a gyereket, amiket az ovónéni mondott? Vagy a szakmai dac van ebben, hogy mindenhol azt mondják hogy a gyerek oké, és ő nem hajlandó viszakozni?

Köszönöm a válaszokat, örülnék, ha pedagógus válaszolna, vagy olyan szülő, aki már volt hasonló helyzetben.