Innentől kb mikor lesz szobatiszta?

A fiamnál is kb ennyi idősen jöttek az első jelek. Októberben betöltötte a 2-őt, januárban meg gondolt egyet és többet nem kellett pelenka.

Jó úton halad. Egy tanácsot tudok adni, ne tárazz be nagy adag pelussal, mert én pont megrendeltem 150 darabot mikor 2 hét múlva a fiam úgy döntött ennyi volt. Egy csomó rajtam maradt még úgy is, hogy éjjelre még hordta egy darabig.

Kisfiamnál is pont így kezdődött. 17 hónapos volt, mikor érdeklődött, játékosan irányítottam az ő tempójában, most 19 hónapos és 100% szobatiszta nappal (délutáni szundihoz sem adok pelust). Éjszakai ágytisztaságot majd később kezdem el, az hol üres-hol tele szokott lenni a pelenka.

Szóval nekünk 2 hónap volt, de nem is erőltettem semmit, ő meg nagyon élvezte.

Minden gyerek törekszik kimutatni a szeretetét és megvalósítani önmagát. A szülők sokszor ezt nem veszik észre és szabályokat próbálnak a gyerekre erőltetni. Bűntudatot keltve a gyerekben, vagy rossznak állítják be. A gyerek nem rossz és nem jó. Olyannak kell elfogadni amilyen. Minden emberrel, gyerekkel egyedi módon kell foglalkozni. A szabályoknak, mint aranyközépútnak van jelentősége, mikor nem látjuk át a helyzetet, vagy nem ismerjük a gyereket. Törekedni kell egyedi szabályokra, ami mindenkinek megfelel és könnyen betartható. És ne a bűntudatkeltés legyen a célja, hanem hogy tanuljunk a hibákból és próbáljuk a jóvátételt megtanulni. A szeretet legyen fontosabb, mint a szabályok (őszinteség, tisztelet, megértés)!

Értékelni kell és észre kell venni a gyerek érdeklődését, ami a fejlődését, önállóságát segíti. Soha nem szabad lehurrogni, hogy ráér az még. Lehetőséget, időt, teret kell biztosítani a gyereknek, hogy ki tudjon bontakozni. Az nem nevelés, hogy maradjon nyugton, ne rosszalkodjon! Ezzel csak értelmetlenné tesszük az életét.

Tehát a gyors fejlődéshez nem kell más, mint szeretet (őszinteség, tisztelet, megértés). A pofon is jöhet őszinteségből, tehát szeretetből. Nem a cselekedet számít, hanem a szándék.