Kell félni a szüléstől?

Bent meg nem maradt gyerek 😄

Felni nem kell bár ez ilyenkor természetes, és igen. Ezt a fajta fájdalmat semmihez sem lehet hasonlítani.. Igen, ku.ara fáj, de megeri 🥰

Konnyu szülést neked.

Erősebb fájdalom, mint amit valaha éreztem, ez igaz, de teljesen más jellegű, mint mondjuk egy térdficam (csontom nem tört még, fogam nem fájós, migrénem mondjuk szokott lenni, az hiába nem olyan erős fájdalom, de sokkal, sokkal rosszabb, mint a szülés volt). Általában a fájdalom valami bajt jelez a testedben, valami üzenet, hogy gáz van. Akár sérülést jelez, akár éhséget, de valami problémáról szól. A szülési fájdalom meg ugyan fáj, de valahogy nincs benne ez az üzenet, legalábbis hozzám nem jutott el :D Nekem ez nagyon természetes fájdalom volt, vagy hogy fogalmazzak meg, normális, nem volt sem ijesztő sem félelmetes, amikor jöttek a fájások. Volt rendszer benne, tudtam, mi miért van, abszolút úgy éreztem, hogy ennek ez a rendje. Ilyen fájdalmat valóban nem él át az ember normál esetben.

Amúgy azért szülünk kórházban, orvosokkal körülvéve, hogy bármi gond van, a baba és mama is jó kezekben legyenek, ezért nem kell félni a szüléstől. Ettől még teljesen természetes és normális, ha félsz az ismeretlentől, mert nem csak, hogy a szülés maga lesz új élmény, érzés, de utána ott lesz a kezedben egy kicsi baba, akiről aztán neked kell gondoskodni. Őszintén szólva nekem ez sokkal ijesztőbb volt, mint maga a szülés, az csak egy nap az életedben (per gyerek), annyit azért simán ki lehet bírni akkor is, ha nem vagy olyan nyugibéka, mint én.

Természetes, hogy az ember fél, én pl. sosem voltam kórházban előtte, így duplán ráparáztam.

Igaz, hogy ilyen fájdalmat soha az életemben nem éreztem, de valahogy teljesen más fájdalom is, mint bármi más. Tudom, hogy ennek hamarosan vége lesz és ott lesz az eredmény. Amikor pedig megszületik, tényleg mintha elvágták volna, bennem abban a pillanatban megfogalmazódott, hogy jöhet a regenerálódás! Így visszagondolva az csak egy (vagy két) nap, amin túl kell esni és igazából utána jön a fekete leves. :D Most a második babánkat várjuk. Egyáltalán nem félek a szüléstől. Drukk van bennem, hogy mindenki jól legyen és jobban éljem meg, mint az elsőt, attól viszont borzasztóan parázom, hogy mondjuk az első 4-6 hónapot hogyan fogjuk "túlélni"...

Annyira fáj hogy megkérdeztem a második szülés után a férjem hogy mennyire kellett agyhalottnak le nem hogy beadjam a derekam a tesója?

Elképzelhetetlen pokoli fájdalom, kb a felétől összefolytak a dolgok,mintha kívülről látták volna az esényeket. Azt mondta a férjem hogy úgy hörögt amit még sosem halott. Olyan érzés mintha szétszakadna a tested.

Ahol kétszer szültem akkor még nem volt lehetőség semmilyen fájdalomcsillapításra.

De ennek ellenére sem akartam császárt sosem, attól még jobban féltem

Bocsi hogy ennyire őszinte voltam de így talán nem ér annyira váratlanul