Kiváncsi vagyok a véleményetekre így 2024-ben! Szerintetek?

Én magam császárral SZÜLETTEM, de természetes úton szültem.

Szerintem a császár is szülés, hiszen akkor is gyerek születik. A gyereknek ugyanúgy születésnapja lesz, születési anyakönyvi kivonata lesz, a személyi igazolványába születesi helye és ideje lesz bejegyezve, nem pedig "műtéti úton történt világrasegítésének időpontja"...

Amikor megkérdez egy orvos hogy szült-e már, akkor arra sem az a válasz, hogy nem szültem, császárom volt. Ez teljesen abszurdan hangzik számomra... Szerintem az a válasz erre, hogy igen, császármetszéssel szültem.

15: Az mekkora királyság, akarom mondani császárság lenne! Császármorzsa is lesz? Vagy az csak a csm-es kutyáknak jár?

Egyébként meg egyetértek a 2-es válaszolóval, hogy azon múlik, ki és mit ért a szülés fogalma alatt: a szülőúton végighaladást vagy a világrajövetelt. Az egyik munkatársam fogalmazott úgy, hogy időbe telt elfogadnia azt, hogy nem "szülte" meg a gyerekeit. Ezért is mondom, hogy bunkóság beszólogatni a császárosoknak, hogy nem "szültek". Az ő dolguk és lehet, hogy az ő gondjuk is, ezért inkább támogatni kell őket, ha az. Nekem mindkétszer hüvelyi úton jött világra a baba, de nem az én érdemem. Ha más kórházba kerülök, az egyik szinte biztos, hogy császár lett volna és lehet, hogy a másik is.

Kicsit kezd itt keveredni már minden...

Az a tény, hogy szerintem a császár nem számít szülésnek, nem jelenti azt, hogy bárki lenézi a császáros anyákat.

Ha nekem mandulaműtétem volt, akkor sem mondom, hogy agyműtéten estem át, mert az jobban hangzik valaki szerint...

És ha egy anyuka rosszul éli meg, hogy nem sikerült természetes úton megszülni a babáját, az szerintem nem lesz másabb attól, ha most össznépileg megállapítjuk, hogy a császár is szülés, mert attól még nem küzdötte végig azt a gyereket a szülőcsatornáján, és szerintem ez az, ami zavarja, nem az, hogy az elnevezésen lovaglunk.

Ismétlem, hogy nem kell a császár miatt lenézni senkit, de attól az még a szó szoros értelmében nem szülés, és ez tény. (A császárral szültem kifejezés viszont helytálló lehet, még ha logikai bukfenc is, de orvosi szempontból igenis lehet fontos, hogy hol járt már bennem gyerek és hol nem.)

Gondolom, akik úgy vélekednek, nem szülés, hüvelyi úton szültek kizárólag!

Én 3x szültem hüvelyi úton, a negyedik császár lett, mert harántba fordult a baba. Így van összehasonlítási alapom. Igaz, hogy nem éreztem magam aktív résztvevőnek, viszont nem gondolom, hogy nem mentem át a folyamaton. A baba szintén megtapasztalt valamit, valahogy világra jött. Miért ne lehetne ezt is születésnek titulálni? Talán a császáros anyák, babák nem küzdöttek meg a szüléssel, születéssel? Sztem de, csak máshogy.

Illetve van olyan is, aki a hüvelyi szülést is könnyen éli meg...

"Az egyik munkatársam fogalmazott úgy, hogy időbe telt elfogadnia azt, hogy nem "szülte" meg a gyerekeit."

Gondolom, csak császáros volt... simán megélheti így. Ezért írtam, amit. Hogy érdekes, hogy ez bennem is bennem volt, mert előtte 3at szültem és más. Viszont azért nem, érzem azt, hogy semmit nem tettem, mert igenis ott feküdtem, gerincre szúrták, felvágtak, összevarrtak, iszonyatos volt a seb, a lábadozás, a mozgás maga, közben szoptatni meg ellátni a babát. Tudom, ezek már után vannak, de sokkal nehezebb volt, mint mikor természetesen szültem.

18as voltam.