Akit császároztak, a műtét alatt éreztetek valamit? Mondta a doki, hogy épp mit csinál, beszélt hozzád vagy csak feküdtél ott, mint egy darab fa mialatt felvágtak?

Mind a ketszer beszeltek hozzam. Semmit se ereztem. Volt neha egy kis huzas-tolas, de ez csak annyi volt, hogy 'dolgoztak' bennem.

En inkabb ugy ereztem magam, mint vmi kivulallo.

Sürgősségi császárom volt, így egy progisról nem tudok nyilatkozni. Sokszor olvasom, hogy máshogy történnek a dolgok, mint egy sürgősséginél. Nekem a katétert az érzéstelenítő után tették fel, beöntést sem kaptam, épp csak egy kicsit borotváltak (nem készültem, mert nem szülni mentem, csak egy ctg-re).

Nem fájt az érzéstelenítő, inkább kellemetlen. Egyébként utálom a tűt, a vérvételt sem bírom nézni. Undorít, ahogy a tű átszúrja a bőrt. Hát még ha a gerincembe nyomnak egyet! Elképzeltem, ezért nagyon rossz érzés volt, de nem fájt. Inkább nehézkesen ment, mert hatalmas volt a pocakom és nem tudtam tőle rendesen domborítani.

Nekem az aneszteziológus mondta, hogy mi történik éppen. Minden mozzanatot elmondott, hogy épp a hasamat fertőtlenítik, hogy vágnak, stb. Én érzetem is mindent, de nem fájt. Fura érzés volt.

Az volt még marha kellemetlen, amikor a doki a mellkasomra könyökölt és úgy nyomta ki belőlem a babát. Nem kaptam levegőt, nagyon rémisztő volt. DE az anesztes doktornő itt is segített, simogatta a fejem és mondta, hogy tudja, hogy rossz, de ne aggódjak, mindjárt vége.

Iszonyú kedves nő volt.

De összességében nem annyira borzasztó dolog, főleg, ha arra gondolsz, hogy ez elsősorban a babád egészségét szolgálja. Minden más, másodrendű.

Nekem sürgősségi császárom volt, és ahogy toltak be a műtőbe, akkor fogtam fel, hogy itt mi lesz. Az altatásról azt mondták, az sokkal kockázatosabb, mert az altató átmegy a baba szervezetébe is, míg a gerincérzéstelenítő nem.

A gerencérzéstelenítés nem fájt, inkább az volt kellemetlen, amikor az aneszteziológus egy keresztet rajzolt a körmével a gerincemre, ahová majd szúrni fog. Utána végigfutott valami hideg a lábamon, és felrándult, na ez vicces volt :) ha nem lettem volna iszonyú fáradt a hosszú vajúdástól, esküszöm, felröhögök :)

A katétert fájt, mikor felrakták (előbb rakták fel, mint ahogy a műtőbe vittek volna), de szerintem nekem nem volt igazán jó helyen, mert amíg fent volt (másnap vették ki) végig éreztem, és kellemetlen volt, hogy ott van.

A dokim nagyon kedves volt, végig mondta, hogy mit csinál, valamit matatott az elején rajtam, és kérdezgette, hogy érzem-e, vagy nem. Szóltak, mikor vágtak, akkor úgy éreztem, mintha csak kaparásznák a bőrömet. A legkellemetlenebb az volt, hogy úgy éreztem, mindjárt eltörik a bordámat, levegőt is alig kaptam, de ez pár perc volt csak. Közben annyit éreztem, hogy húznak-vonnak ide-oda, de mást nem. Az aneszteziológus is kedves volt, valaki mindig beszélt hozzám.

Amikor megszületett a fiam, mondták, hogy milyen szép, formás baba, és mekkora haja van. Ezer meg egy babát láthattak már, és közte tuti sokkal szebbeket is, de nekem akkor elmondhatalanul jól esett :) Segítettek, hogy meg tudjam nézni, mert a fejemet nem lehetett emelni. Utána összevarrtak, ez olyan volt, mintha kicsit feszítettek volna.

de a császár utáni két napot szívesen kitörölném az emlékeimből :))) de a szobatársaim mondták, hogy napról napra jobb lesz, csak erőltetni kell a felkelést. Igazuk volt, a varratszedés után már nagyon könnyen mozogtam.

Nekem is azért volt császárom, mert sehogy se akart kijönni, már a 42. hét volt, de még jóslóim se voltak, totál zárt méhszáj. Viszont kevés magzatvíz, kezdődő centralizált keringés, így nem lehetett tovább húzni.

Azért csinálják ébren, és nem altatásban, hogy az altatószer ne kerüljön be a baba szervezetébe.

A katétert az eda után adták be. Előtte volt beöntés, borotválás, az max. kellemetlennek mondható, de nem vészes. Nekem az EDA volt nagyon-nagyon gáz, 3 féle gerincbetegségem miatt 20 percig szurkált az anesztes, 3 csigolyarésben próbálkozott mire bement a tű. Egyszer majdnem el is ájultam közben :( Amúgy az aneszteziológus egy angyal volt, végig ő volt mellettem, ő mondott mindent hogy mi történik, a nőgyógyász doki el volt foglalva :) K. 40 perc volt a műtét, ebből az első 10 volt igazán kellemetlen, míg kicincálták a babát belőlem. Nem fájt egyáltalán, de az a rángatás... meg a végén nyomtak is egy nagyot a hasamon. Amikor kint volt a fiam, utána már sokkal könnyebb volt, már csak szívtak, kapirgáltak, összevarrtak. Ez viszont időben volt sok, kb. fél óra.

Utána egyből a szobába vittek, 6 órán át nem mozdulhattam, bámultam a plafont.