Miért "nézik le" azokat az anyákat, akik nem akarnak szoptatni?

Neked kell tisztáznod magadban a dolgot. Ha tudod, hogy te akartál szoptatni, és mindent megtettél a cél érdekében, de mégsem sikerült, akkor nem kell foglalkoznod a negatív hangokkal.

Egyébként szerintem inkább azokat szólják meg, akik tudatosan nem akarnak szoptatni.

Az egyik rokonom a szülészeten dolgozott 35 évet és ő mesélte, hogy nagyon sokan azért nem szoptatnak, mert elvesztik a a mellük formáját vagy éppen fáj és kérik az orvosokat apasszák el nekik. Sajnos nagyon sok nő van így, hogy inkább a saját magukat nézik és nem a gyermeküket, pedig nem hiába szokták mondani, hogy a gyerek első "védőoltása" az anyatej. Nálunk is a családban sokaknak nem volt anyatej és mindig kapták azt a megjegyzést, hogy mert nem akarnak szoptatni, mert lusták, meg magukat nézik stb... Sokan nem gondolnak bele, hogy az anya nem azért nem akarnak szoptatni mert nem akarnak, hanem sajnos NINCS, szóval sajnos én ezt láttom, hogy ezaz egyik indok, hogy a sok buta ember így gondolkodik és a többi ember meg úgy gondolja mindenki ilyen aki nem szoptat. Tisztelet a kivétel!

Viszont én is tápszeres voltam a testvérem is és felnőttünk és ugyan olyan emberek lettünk mint mindenki más és édesanyánknak egy csepp teje se volt, hiába a legjobb az anyatej, de van amikor nincs más opció.

Nem gond ha tápszeres lesz a pici viszont folyadékot adj neki, mert szorulásos lesz, a szüleim mindig forraltak nekünk fel előre vizet, hogy kihüljön és azt kaptunk én is és tesóm is tápszer mellé későbbiekben teát. Viszont ami van minimális anyatejed azt is add oda neki.

Bármit is csinálsz, mindig lesz valaki, aki kritizálni fog miatta. A gyereknevelésben ez hatványozottan igaz. Legyen az a szoptatás, cumi, közös- vagy különalvás, babakocsi vagy hordozó, hozzátáplálás, pelenkázás vagy akármi más. Kilométeres listát lehetne erről írni. Ne mások elvárásai miatt akarj valamit csinálni, mert mindenkinek nem tudsz megfelelni! Az egyik szapul ugyanazért, amiért a másik helyesel. ALAPESETBEN jobbnak tartom a szoptatást a tápszernél, DE ha úgy érzed, hogy nektek szenvedés az egész, ideges vagy miatta, hagynád az egészet akkor ne mások nyomása miatt maradj benne ebben a helyzetben! Sem neked, sem a babának nem tesz jót, a piszkálódóknak ezt meg is mondhatod. Ma már elég jó tápszereket lehet kapni, annak is van előnye. Az mindenképpen, hogy a gyermek apja is ugyanúgy etethet, mint te ;).

Ismerek olyat, akinek sok szenvedés után sikerült szoptatnia, becsülöm is a kitartását, de 1) minden eset eltérő, hogy neki sikerült, nem jelenti azt, hogy másnak biztosan fog 2) maga és a baba miatt vállalta a szívást, nem a szomszéd, nagyszülők, névtelen netezők stb. miatt. A ti dolgotok, nem az övék!

Hármas jól írja, az anyaság velejárója, hogy kb mindig van egy csomó dolog, ami miatt megszólnak. El kell tudni engedni. Az első gyereknél ez nagyon nehéz, a másodiknál már sokkal könnyebb.

Egyébként a szoptatás fétis most azért van mert fuuuuu de mennyivel egészségesebb és mindentől is védve lesz a gyerek, stb. Ami statisztikailag talán igaz is, egyéni szinten baromira nem látszik. Ne edd rajta magad, élvezd a tápszer nyújtotta szabadságot, ha már így alakult!

A te esetedet én pl tökre megértem. Megpróbáltad, tettél érte, de nem megy.

Én azokat ítélem el, (tudom nincs jogom, meg majd jőn a mágján égetés és stb). Akik meg sem próbálják. Mert undorító, mert löttyedt lesz a melle, stb... azzal, higy gyereket vállal valaki, szerintem igenis kutya kötelessége megpróbálni a legjobbat adni a gyereknek. És a legjobb, az anyatej. Ha utána jön rá, hogy de nincs teje, hogy neki mentálisan nem megy akkor hagyja abba. De legalább megpróbálta. Nem egyből kihúzza magát az egész alól.

Tudom, könnyű mondani, de tényleg ne foglakozz másokkal. Én szerettem volna szoptatni, de nem tudtam. Hosszú lenne leírni az egész történetet, a lényeg az, hogy próbálkoztam mindennel - masszíroztam, fejtem, teát ittam, szakembertől tanácsot kértem, de nem jött össze. Majd' belehaltam a bűntudatba, borzalmas volt. Ezek után rettenetesen örültem neki, amikor nagyobb lett (féléves elmúlt), és elkezdtük a hozzátáplálást. Akkor már nem arról faggatott boldog-boldogtalan, hogy mennyi tejem van. Nagyon nehéz ez, mert a legtöbb nőnek viszonylag problémamentesen megy a szoptatás, így valóban a világ legtermészetesebb dolgának élik meg azt. A legtöbben el sem tudják képzelni (és sokan nem is akarják...), hogy valakinek ez nem megy. Ilyenkor jön a "fejben dől el" (hát hogyne, csak azon múlik, az alkati/genetikai tényezők e téren mit sem számítanak), meg "ha eleget van cicin, be fog indulni a tej" (igen, főleg ha rossz a technika, akkor biztosan ez a tuti tipp), és az "aki akar az fog tudni szoptatni" kezdetű okosságok. Csodálatos eleme (lehet) az anyaságnak, de ha nem megy, nem megy. Nem kell túlgondolni, az sem neked, sem a babádnak nem jó. Semmi katasztrofális nem történik, ha tápszeres lesz, ahogy az óvodás korukig szoptatott gyerekeknek sem nőnek szárnyai az anyatejtől... Bocsánatot kérek, ezt nem undokságból írtam, csak arra szeretnék utalni, hogy nem kell rögtön rémeket látni, ha nem tud valaki szoptatni. A legjobbakat kívánom Nektek!

A korábbi válaszolókkal pedig nem értek egyet. "Kutya kötelessége megpróbálni a legjobbat adni..." Ugyan már. Ne akarjuk mások helyett eldönteni, hogy nekik mi a jó.