Szerintetek jogos, hogyha addig nem akarok lombikra menni, amíg a férjem nem szokik le a káros szenvedélyeiről?
Mindkettőnkkel vannak gondok sajnos. Már 2 éve nem jön a baba. Inszeminációval se sikerült. Bevallom a lombiktól azért tartok minden értelemben. Én már 3-4 hónappal azután, hogy neki álltunk a babaprojektnek, mondtam, hogy nem biztos, hogy el akarok menni a végsőkig, hogy legyen gyerek. És nem arról van szó, hogy nem akarok annyira anya lenni, mert nagyon is vágyok rá, csak éppenséggel tartok tőle, hogy lelkileg engem nagyon tönkre tenne, már így is sokszor nagyon odavagyok.
Lehet hogy ez zsarolásnak számít, de én nem annak szánom. Én elfogadom azt az opciót is, hogy nem szokik le a cigiről, de akkor nekem se erőltesse a lombikot. Én már szoktatom magam a gondolathoz, hogy gyerek nélkül éljem le az életemet, tehát nekem, mondom ez is egy járható út.
Szerintetek?
válasza:Csak egyetlen eredmény arról, hogy mennyivel csökkenti a férfipartner dohányzása a lombik sikerességének esélyét.
Szép dolog ez a ha kell gyerek, elmegy a végsőkig az ember, de ha a másik fél nem hajlandó kivenni a részét a közös útból, akkor hogyan lehetne elvárni, hogy a másik elviseljen mindent?
válasza:"És nem arról van szó, hogy nem akarok annyira anya lenni, mert nagyon is vágyok rá, csak éppenséggel tartok tőle, hogy lelkileg engem nagyon tönkre tenne, már így is sokszor nagyon odavagyok."
Teljesen átérzem, 5 évig halogattam a lombikot, sőt, kijelentettem, hogy nem is akarom. Azt nem bántam meg, hogy nem rögtön az inszeminációk után kezdtük, mert jó, hogy úgymond rápihentünk. Én is a csalódástól féltem.
Talán azért akarod, hogy leszokjon, hogy úgymond valami áldozatot ő is hozzon? Ami nehéz, de végig kellene csinálnia? Mert hát a lombik a leginkább nekünk, nőknek nehéz. Mi visszük a legnagyobb terheket közben, amíg a férj csak egy pohárba veri. (Persze lelkileg egy férfit is megterhelhet, nem akarom ezt tagadni!) A vizsgálatok, az injekciók, a kezelés... a hormonok hatása. Ezzel mi szívunk.
Az én férjem is dohányzik, igaz, elég keveset. És én is gondoltam rá lombik alatt, aztán terhesen is (mikor minden szagtól hányni tudtam), tényleg, én mit végigcsináltam, és ő ennyire nem képes, hogy ne szívja? Főleg, hogy kb. 5 éve egyszer leszokott már úgy 1 évre...
válasza:Jogos, hogy elvárod, hogy szokjon le, főleg, hogy lehetséges, hogy mindössze ennyi elég lenne ahhoz, hogy SPONTÁN sikerüljön.
Viszont ha te nem szeretnéd a lombikot vállald fel, hogy nem szeretnéd. Ne arra fogd, hogy azért nem, mert ő cigizik.
Szerintem sincs semmi értelme belevágni egy lombik a egy dohányzó férjjel, olyan mértékben rontja az esélyeket a cigi, de az írásodból az jön le hogy itt valójában más a baj.
Egy kicsit olvass még utána a lombiknak, lépj be lombikos csoportokba és valószínűleg el fognak oszlani a félelmeid. Ha ez meg van, akkor lesz teljesen jogos hogy a párodtól is elváros, hogy a megfelelő lépéseket megtegye.
Már rég felvállaltam, hogy nem nagyon szeretnék lombikra menni. Le is írtam, hogy pár hónap sikertelenség után mondtam neki, pedig akkor még szó se volt róla, hogy kivel van baj vagy kivel se, én akkor még azt gondoltam, hogy általában a nőkkel van gond, úgyhogy szinte biztos voltam, hogy csak velem van gond. Aztán rájöttem, hogy a férfi oldallal is lehet bőven gond.
És amúgy lehet velem van a baj, de nagy határozattlanság van ám bennem ezzel kapcsolatban. Sokszor felbátorodom és azt mondom oké csináljuk, most 08.28-án épp így gondoltam ahogy leírtam, de lehet hogy holnap már nem így gondolom. Viszont összességében arra hajlok, hogy nem zárom ki teljesen a lombik lehetőségét, de még fiatal vagyok, még nem vagyok annyira bepánikolva, hogy lombikra menjek, mert más különben nem lehet gyerekem. Még van bennem remény, hogy spontán összejön.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!