Rossz anya leszek? Ti hogyan éreztetek ilyenkor?

'nem vagyok hassimizos terhes' de azért babamozira jarkalsz.

Nyugi, tok átlagosan állsz a terhességhez, senki nem egész nap nézegeti az uh képeket valószínűleg pont ugyanilyen tök normális anya is leszel, aki rapororog hogy jó anya e meg a többi babás mamas ize

Az elsőnél rengeteg komplikáció volt terhesség alatt, szüléskor, meg utána is. Végig a túlélésre játszottunk szó-szorosan. Rettegtem minden percét, kb hetente ültünk az orvosomnál. Minden nap egy mérföldkő volt, és minden héten faltam, hol tart a fejlődésben, még is nagyon távoli volt az egész. Még szülés napján is kikapcsoltam teljesen, még akkor is nehezen fogtam fel mikor 4.nap láthattam a gyerekem és 1 hét után végre haza hozhattuk. Nem tudom mikor kapcsoltam vissza pár nap, pár hét, de akkor alakult ki a kötödés, ami sajnos nálunk a gyermekem elszállítása miatt nálunk sérült.

A második is komplikált volt, a szűlés pláne. Vele még is könnyebbnek éltem meg a terhességet, és megpróbáltam élvezni is amennyire lehetett. Ő velem maradt szülés után, és teljesen más volt mint elsőre. Azonnal ott volt a kötődés.

A harmadik volt a "legproblémamentesebb" még úgy is, hogy itt is volt komplikáció. De bevallom őszintén, sokszor annyi teendőm volt, hogy sokszor egészen megfeledkeztem róla, hogy terhes vagyok. Volt mikor azt sem tudtam hányadik hétben vagyok 😂🤦‍♀️ csak onnan, hogy kellett menni megint vizsgálatra. Nála is azonnal meg volt a kötődés.

A gyerekeimet ugyan annyira szeretem.

Hidd el nem attól leszel jó anya ha fogdosod magad. 🤷‍♀️

Ha rossz anya leszel, akkor nem emiatt! Ilyenkor még csak annyit kell vele foglalkozni, hogy egészségesen táplálkozol, szeded a vitaminokat és pihensz, amennyit a szervezeted megkíván.

Az állandó pocaksimogatás nem is olyan jó, mert keményedést csinálhat.

Szintén első babánkkal vagyok 32. hétben, én is hasonlóan aggódok, hogy milyen anya leszek, mivel én sem beszélek a hasamhoz, nem sírtam örömkönnyeket a pozitív tesztnél, se semmikor a terhességem alatt nem hatódtam meg. Nekem elég nehéz gyerekkorom volt, nem túl szoros a kapcsolatom a szüleimmel, nem nagyon tudok kötődni senkihez a férjemen kívül. Ma már szerencsére azért lehet olvasni olyan nők véleményét is, ahol nem az idilli vattacukros azonnali szerelem van, hanem inkább idővel alakul ki a kötődés.

Én remélem, hogy a lehető legjobb anyja tudok lenni a mi gyerekünknek. Igyekezni fogok a magam módján, habár lehet, hogy nem passzolok majd a klasszikus társadalom által elvárt anyaképhez. De szerintem nem is baj, hogy nem vagyunk egyformák.

Attól, hogy ezt látod a tévében meg olvasod a cikkekben/könyvekben, még nem default mindenkinél, hogy a terhesség alatt is romantikus ködben simogassa a hasát és kizárólag a magzata járjon a fejében egész nap. Persze merjél mást mondani nyilvánosan és meg is köveznek 🙄 de messze nem lesz valaki rossz anya attól, hogy nem így érez.

Még a szülés után sem töltött el az a flow, amiről sokan beszélnek, igaz császárom volt, de kellett 1-2 nap, hogy kötődni kezdjek a fiamhoz. És én sem olvastam mesét a hasamnak, és nem is nagyon taperoltam - főleg, mert ő mindig akkor hagyta abba a rugdosást, mikor hozzáértünk 🤷‍♀️😅 szóval szegény apa hiába akart volna kontaktálni vele még a pocakban. Nekem is csak úgy ment, ha nem értem hozzá 😃