Egy terhes nőnek nem szabad dolgozni? (fizikai munkát)
Vagy ha például egyedül él és vesz valami nehezet, mondjuk egy ilyen "karton" (vagy akármi) lisztet és akkor felcipeli a negyedikre, vagy egy zsugor ásványvíz. (Most ezek a példák jutottak eszembe).
Ezek ártanak a kismamának, gyereknek?
Ha olyan jellegű fizikai munka, akkor a munkáltató nem engedi dolgozni, mert nem fog kockáztatni és ez így természetes. De a kismama is érzi, ha az nem oké. Én irodistaként 34. hétig dolgoztam, de a végefelé már ott is polcoltam a lábam, nem tudtam hogy ülni, alig aludtam éjszaka, minden bajom volt, szóval éreztem, hogy ennek már semmi értelme.
Mellesleg, ha felcipeltem mondjuk egy nagybevásárlást szonyatosan keményedni kezdett a hasam. Egy ilyen alkalom után a férjem jól letolt és megbeszéltük, hogy intézhetem a bevásárlást, de a nehéz cuccokat hagyjam lent és vagy forduljak kettőt, ha darabokban könnyebb, vagy majd ő felviszi ha hazaért.
Szerintem egyszerű a dolog. Nekem nem ér annyit egy zsugor víz, meg 5 kiló liszt, hogy a babámnak baja legyen és ha érzem, hogy nem esik jól, akkor nem erőltetem. Ha más úgyérzi neki meg sem kottyan, azzal sincs baj. Szerintem az a lényeg, hogy a kismama figyeljen a teste jelzéseire.
Ez szerintem terhességenként változik. Az első terhességem alatt cipkedtem rendesen, negyedikre lift nélkül. A többivel már tilos volt egész terhesség alatt és nem is mertem.
Édesanyámnak előttem volt egy ikerterhessége. Egészséges terhesség volt, nem volt semmi komplikáció, ő ugyan így a negyedikre cipekedett lift nélkül valahogy az 5-6 hónap között, nála elmentek a babák.
Szóval én inkább úgy voltam, hogy jobb a békesség, így én a nagyon cipekedős dolgokat a férjemre hagytam.
15# Szerintem ez nem feltétlenül igaz. A várandósságom előtt simán felrohantam a negyedikre két zsugor vízzel. Várandósan már 7 hónaposan éreztem, hogy egy is sok. Szerintem nem ciki azt mondani, hogy nem kockáztatok, ha érzem, hogy nem tesz jót. (Görcsöl, keményedik a pocak.)
Szégyen vagy sem, nekem volt olyan, hogy elindultam vele és a második emeletnél éreztem, hogy oké, ez nem jó. Nyilván már felvittem, de lépcsőfordulóként megálltam és megfogadtam, hogy soha többé. Ennyit nem ér, hogy valami baj legyen.
Egyébként egyetértek, gyerekkel jött a feketeleves. :D Babakocsi, gyerek, bevásárlás, pelenkázó táska, anyámkínja, mint valami málhás szamár. De ez szerencsére jobb esetben már nem kockáztatja a baba egészségét, csak nehéz... Mire megszületett a második, szerencsére már családiházban éltünk, mert az még slussz poén lett volna, ha minderre a mismotor meg mégegy gyerek és táska is csatlakozik. :D
#13
Mondjuk valószínűleg nem épp a túlerőltetéstől, de nagyanyáinknak elég szép számban haltak meg újszülöttek. A koraszülés akkoriban egyenlő volt a biztos halállal.
Attól függ... Ha problémamentes a terhesség, akkor simán emelhet a megszokott mértékig (ne akkor akarjon súlyemelőnek állni), de ha problémás a terhesség, akkor előfordulhat, hogy tilos.
Mi építkeztünk mindhárom terhességem alatt. A doki (ismerősünk) viccesen annyit mondott, hogy ne vagánykodjak, a cement zsákonként is fel fog jutni az emeletre, nem kell egyszerre kettőt vinnem. Onnantól én a 25kg-ot lőttem be határértéknek, azaz én egyszerre 2 zsugor 2 literes ásványvizet vittem fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!