Akinek más nemű lett a gyereke, mint amire számított hogyan reagált?

"bennem az van, hogy kislányunk lesz"

Ne legyen semmi benned. Ne elvárásokkal közelíts ehhez a kérdéshez és akkor el tudod fogadni.

Igazából nekem könnyű dolgom volt, mert a hatodik héten vérezni kezdtem és azt hittem, elveszítem. Onnantól értelmet nyert a "mindegy, csak egészséges legyen".

Világ életemben fiút szerettem volna, de valamiért nekem az volt a megérzésem, hogy ő bizony lány lesz. De nem erdekelt... Sokáig nem is mutatta magát, a 18. héten derült ki, hogy fiú. A legtitkosabb vágyam így teljesül, de...! Ha lány lenne is nagyon boldog lennék.

Megérzésed persze biztosan van, de azért írtam ezt le, mert simán átverhet a megérzésed, ahogy engem is. Megértem, hogy van egy elképzelésed, de próbálj minél kevesebbet fenntartani. Ő még csak egy aprócska magzat, ne legyenek felé elvárásaid. Szerintem sokat segítene, ha írnál egy listát, hogy miért lenne jó lányos anyukának lenni és miért lenne jó fiúsnak lenni. Persze ettől a szíved vágya változni nem fog, de hátha kicsit más színben látod a dolgokat!

Boldog babavárást és jó egészséget kívánok neked!

22 hkm

Szia

Én is kislányt szerettem volna mert lányos anyukának éreztem magam.

Fiú lett volt egy két nap mig csalodott voltam aztán örültem hogy egészséges. Életem legnagyobb szerelme lett és totál fiús anyuka lettem.majd beköszöntött a tesó ahol meg már fiút szerettem volna mert hát én mit kezdjek egy lánnyal. Hát lány lett. Rájöttem hogy egy lányba is lehetek szerelmes🤣

Szóval mindegy hogy mi lesz fülg szerelmes leszel bele és életed legnagyobb alkotása lesz.😍

Én is mindig úgy képzeltem, hogy egy lányom biztosan lesz, sosem vagytam fiúra. Az első fiunknál annyira nem tört le, mondván na majd legkozelebb lány lesz. Félreértés ne essék, imádom a kisfiam, de azért mégis a vágy benne van az emberben.

Most a második is fiú lesz, és hát nem tagadom, csalódott voltam, mivel több gyermeket nem tervezünk. El is pityeredtem aznap este, mikor kiderült... Hiába tudom épp ésszel, hogy az egészség mindennel fontosabb (munkám kapcsán főleg sok súlyos beteg és fogyatekos gyermekkel találkoztam), el kellett siratnom a mindig is vágyott lány gyermeket.

2-3napig tartott ez, azóta már megbaratkoztam vele, meg tudom nézni a lányos jaj-de-cuki-ruhákat a boltban anélkül, hogy osszeszoruljon a szívem...

Es tulajdonképpen nőként példát mutatni egy fiúnak könnyebb, mint lánynak, meglátásom szerint...

Így jártam, mint a 6-os. Mindig lányt akartam, lányos anyuka akartam lenni, de két kisfiam van, akiket imádok mindennél jobban, szerintem nem lehet nem szeretni a gyereked, bármilyen nemű.

De ettől függetlenül bevallom, nekem még nem sikerült fel dolgoznom, hogy kimaradok a lányos anyasàgból, van bennem hiány érzen, talán azért is, mert a családban máshol is kislányok vannak, meg mindkét szomszédomnál is, és mindennap látom, miből maradok ki így, szembesül vele folyton az ember.

Nekem nem volt olyan, hogy mit érzek vagy akarok, csak 3 fiú gyereket pelenkaztam, öltöztettem, velük voltam nap mint nap (nővérem gyerekei). El sem tudtam képzelni, hogy lányom lesz. Aztán a 4d uh-on mondták, hogy bizony kislány, 2 napig sokakban voltam, hogy mi a fenét fogok én egy kislánnyal kezdeni??

Aztán teljesen atfordult ez bennem, és imádtam a tudatot, hogy egy kis hercegnőm lesz, akkor már a fiú állt tőlem nagyon távol.

Most megint kislányt várunk, szóval 2 csajszink lesz :)

Lány nevünk már nem volt, csak fiú, így kicsit meg voltunk lőve, de sikerült találni lanynevet, úgyhogy alig várjuk már Őt is :)