Mi segitett nektek feldolgozni a missed abot?

Nekem az segített, hogy a doki biztosra mondta, hogy beteg lehetett, attól halnak el ilyen korán. Jobb, hogy előbb és nem később, és jobb, hogy magától, mint ha neked kell dönteni a sorsáról mondjuk a 12. hét után. Szerintem ez az egy vígasz van.

Viszont elég tapintatlanok a körülötted élők, nem szabadna úgy tenniük, mintha semmi nem történt volna, mert az nem segít neked a gyász feldoglozásában.

Bennem utána volt egy jó adag "miért pont én" és "mit tehettem volna". Ezt a két dolgot kellett feldolgoznom magamban.

A doki nálam is azt mondta, hogy valószínűleg beteg lett volna, és azért halt el, vagy hormonhiány (vizsgálatok után kiderült, hogy utóbbi), de egyik esetben sem az én hibám, és én nem tehettem volna semmit, hogy ez ne történjen meg.

Másrészt nekem pont akkor nyílt meg több ismerősöm is, és elmondták, hogy ők is éltek át vetélést/missed ab-ot, tehát nem vagyok ezzel egyedül, és közülük többen is szültek utána egészséges babát, gond nélkül.

Miután lelkileg részben sikerült feldolgozni, a férjemmel megbeszéltük, hogy nem akarjuk feladni, tovább próbálkozunk. Nekem ez is nagy kapaszkodót jelentett.

Két babát veszettünk el, a harmadiknál kaptam progeszteron pótlást, most töltjük a 32. hetet. :) Hinni akarom, hogy minden rendben lesz.

Mi az a lepkehimlő? Még soha nem hallottam róla. És gondolod, hogy te is elkaptad?

4.