A régi Suzuki Swift-eket miért csinálták ennyire gyengére?

Látom nem igen megy a dolog: Sorolj fel a maga korából autókat és nézzük azokhoz képest.

Régi Corsa, Skoda Favorit, Citroen BX/AX, Peugeot 205, Fiat Uno.... na ezekhez hasonlítva kifejezeten jól szerepel. Szóval hogy is van, hogy a maga korából? Illetve amit említettek fentebb is, 90-es évek közepétől erősített kivitelűek, és ne a tetején a borítást nyomogasd, azt még egy Volvon is be lehet nyomni...

Neked nem megy a dolog b&szki. Gondolkodj már.

Kijött 90-91-ben ez a kocsi, akkor egy szinten volt kb. biztonságban a konkurenciával. Csak amíg ezt nyomták 23 éven keresztül, addig a többi gyártónál volt már 2 új generáció! Amik, viszont már bőven lelépték ezt az autót minden téren.

Tessék: 99-ből

Swift 1.3 775KG

PUG 206 1.4: 950KG

Punto 2 1.2 2: 935KG

Corsa C 1.2: 950KG

Az a 150-200KG csak hiányzik valahonnan nem? Ha nagyjából ugyanakkorák az autók, a motor is akkor honnan??

Az első generációs (valójában második, de mi az elsőt nem ismertük), gömbölyű Swift 1988-ban jelent meg, tehát a '80-as évek közepének gyermeke. Nem a C Corsával (1999) vagy a Punto II-vel (szintén 1999) és a Peugeot 206-tal (1998) kell összehasonlítani, mert ezek jó tíz évvel fiatalabb autók. Az csak a magyar piac sajátosságainak köszönhető, hogy a 2000-es évek elején egy '80-as évekbeli kisautó lenyomta értékesített darabszámban a korszerűbb vetélytársakat.

A Swift kortársai - ha már maradunk az Opel, a Fiat és a Peugeot kisautóinál - a Corsa A (szögletes Corsa, itthon alig ismert), az Uno és a 205 voltak. Ezekkel összehasonlítva egyáltalán nincs rossz helyzetben a Swift: mindegyik gyatra anyagokból, felületkezelés nélkül készült papírautó. És egyiknél sem volt bűntudata a gyár vezetésének, hogy ilyet enged a közútra: a '80-as években ez is elég volt.

Akkoriban még nem volt EuroNCAP, a töréstesztek úgy néztek ki, hogy a gyári próbapályán egymásnak engedtek két autót, aztán megmérték, méreteiben mennyit torzult az utascella, illetve mértek egy lassulást. Nem volt szabványosított, félátfedéses ütközés deformálódó elemmel borított betonfallal, nem volt oszlopteszt, nem voltak millió lassulásmérővel kitömött próbababák, nem tudták olyan pontosan elemezni az ütközés emberi testre gyakorolt hatását, mint ma. Ha maradt elegendő túlélőtér az utascellában és nem robbant fel magától az autó (lásd: Ford Pinto), akkor az már úgy jó is volt. A Suzukinál is, az Opelnél is, a Fiatnál is, de még a hűdemarhajó VW-nél is. Azóta már jóval többet tudunk arról, mi történik ütközésnél, ezért tudjuk, mi ellen és hogyan kell védekezni.

Az autóiparban mindig vannak prioritások. 1970-ben például a kutyát sem érdekelte, mennyit fogyaszt egy autó. Ha 30 litert evett meg száz kilométeren, akkor elfogadták, hogy ez a 300 lóerő ára. Tíz évvel később viszont már megvetően nézett az átlag vevő arra az autóra, amin semmilyen fogyasztácsökkentő praktikát nem vetett be a gyár. Közben volt némi olajválság, drágább lett az üzemanyag, nem fért már bele, hogy ész nélkül borítsuk a benzint-gázolajat az autóba.

Ugyanilyen téma a biztonság is. A '80-as években még abszolút elfogadott volt, hogy egy kicsi és olcsó autó nem feltétlenül biztonságos. Megtették a tervezők, amit lehetett, de úgy voltak vele, hogy akinek tökéletes balesetvédelem kell, az vegyen Mercedest vagy Volvot, fizessen érte jó sokat, azt' örüljön a biztonságnak. Az olcsó kiskocsik meg annyit tudtak, hogy kevés pénzből is sokáig elmentek, tető volt az utasok feje fölött.

A '90-es években kezdődött a sokszor túljátszott biztonságmánia, most már nem fér bele egy kisautónál sem, hogy ne legyen ötcsillagos az EuroNCAP-tesztje. Most épp ez a divat, meg az érintőképernyő.

Közben persze a technika is sokat fejlődött. A töréstesztekkel sokkal jobban lehet mérni az emberre ható erőket. A karosszériák gyártástechnológiája is fejlődött: az olcsó, de borzalmas acéllemezeket felváltották a nagyszilárdságú acélok, nagysorozatban alkalmazzák a melegen hengerelt, változó vastagságú lemezeket, a lézerhegesztést, minden eddiginél pontosabb végeselemes modellel szimulálják az erőeloszlást - épp ezért nem lehetetlen, hogy egy aránylag kicsi, könnyű és olcsó autó is biztonságos legyen.

De a '80-as évek közepén, mikor a Swift született, még nagyon másak voltak a lehetőségek és az elvárások. Az a típus akkor megfelelt az elvárásoknak: önerőből gurult, olcsó volt és az azon az árszinten elvárható biztonságot nyújtotta. Csak éppen a Swift platformja sem örökéletű, 15 év alatt kiöregedett, már nem volt versenyképes biztonság terén az újabb autókkal. Erről viszont nem az alapkoncepció hiányosságai tehetnek: a 2000-es évek elejére valamennyi '80-as évekbeli kisautó végérvényesen öregnek számított. De míg a 205-öst, az Unot, az A Corsát vagy a II-es Golfot akkor már rég nem gyártották, a Swiftet még ontotta magából az esztergomi gyár, mert volt rá kereslet.

Klímakompresszor meg társai adnak 200 kilót... még mindig a Földön vagyunk és nem a Jupiteren, nem nőtt a gravitáció.

Kérdező: Utolsó kommented azért elég erőteljesen elárulta, hogy inkább fröcskölődni akarsz.