Miért hiszi azt sok pszichológus hallgató, hogy az ő anatómiájukat egy lapon lehet említeni az orvosi egyetemen oktatott anatómiával?

Az orvostanhallgatók jelentős részének meg miért kell úgy csinálni, mintha valami hihetetlenül kiváltságos, zseniális elmével rendelkező ember lenne?

Komolyan mondom, engem ez legalább annyira irritál, mint mikor face-n panaszkodnak a saját szakuk nehézségéről az emberek.

A félreértések elkerülése végett: én is orvostanhallgató vagyok. De valahogy nem érzek kényszert sem arra, hogy facabeookon posztolgassam a lefényképezett tankönyvhalmaimat (ez pl. elég jellemző első- és másodévesek között...), sem arra, hogy azon szenvedjek, másoknak mennyivel egyszerűbb.

" 11/18 Időpont ma 12:32

Utolsó, azért ezt nem csak az orvostanhallgatókról lehet elmondani"

Ezért is írtam ezt:

"Sajnos ezt sokféle szakkal ellehetne játszani, és válasz sem lenne nagyon, ami megnyugtatja abszolút az embert."

Ez talán elkerülte a figyelmedet.

******

"15/18 Időpont ma 12:43

Egyébként a 10-esnek látszik, hogy köze nincs az orvosi egyetemhez."

A tízesnek, vagyis nekem, több köze van az orvosláshoz, mint jelenleg neked, bár ez semmit nem jelent.

Gondolom most jönnének a körök, hogy biztos bukdácsoltál, meg a kedvencem, biztos vidéki (!!!) egyetemen szerezted a papírjaidat, sőt te egy debrecenis (!!!) vagy.... esetleg jönne még az apád- anyád egy dinasztia része, és a kölkét bedugták ide nagy összegekért stb stb stb.... szóval ne fussál felesleges köröket ezekkel nem tudsz stigmatizálni.

"Az orvosira bekerült diákok nagy része már gimnáziumban is több tantárgyból is kiemelkedően teljesített pl. matek, töri, magyar, mivel ezek is beleszámítanak a felvételibe. Elenyésző azoknak a száma, akik úgy kerültek be orvosira, hogy biológia-kémia/fizika emelt nagyon jó ereménnyel és minden más kettes vagy hármas. Illetve az évfolyamtársaim között és más egyetemen tanuló orvosisok között is sok ismerősöm van, aki sportol, zenél...stb. Én is 8 évig csellóztam, zenekarban is játszottam. A másik dolog, hogy az orvosin is vannak olyan tárgyak, amik bővíti a látókört és nincsenek közvetlen kapcsolatban az orvoslással."

Ez alapján pedig abszolút nem is értetted, hogy miről írok.

Persze abban a korban amiben te vagy, én is nagyjából ezt hittem, de tovább tanultam még az orvosi után is (most is tanulok levelezőn- nappalira nincs időm sajnos), és tanultam más tárgyakat, szakokat, szereztem más képesítést is, így tudom hogy az orvosi egyetem egy nagyon elszigetelt szakképző intézmény a világon szinte mindenhol (sokkal jobban, mint más intézmény, és ennek a militarizálásnak szomorú okai vannak), ami egy hatalmas nagy korlátot feszít maga köré, ez pedig a teljesítmény egy béklyója.

"Azért az orvosi (állat, általános, fog) és a mérnöki a legnehezebbek között van. Miért kell úgy tenni, mintha minden szak ugyanolyan nehéz lenne?"

Ez pedig elég vicces mondatod volt. :)

Azt hiszed te valami olyan helyen vagy, ahol átlag emberek nem lehetnek, te valami különös képességű ember vagy, valami olyan személy, aki mindenki felett áll...... el kell, hogy keserítselek, ez nem így van. Próbáld megemészteni!

(nem sértésnek szántam a hsz-omat)

Nem olvastam végig a válaszokat, bocs ha olyat írok, ami már elhangzott.

Pszichológus hallgatótól én ilyet még nem hallottam (legjobb barátnőm annak tanul, de sosem merült fel benne, hogy bármi köze is van az ő anatjukhoz az orvosiéval), de amikor egészségügyiseket hallok, hogy előadják magukat, na az kiveri nálam a biztosítékot. És nem azért, mert nagyképű orvostanhallgató vagyok, hanem mert én is ETK-n kezdtem, pontosan jól tudom, hogy marhaság, amiről ők beszélnek. Idézet egy mentőtiszt hallgatótól: "még nem döntöttem el, hogy mentőtiszt vagy mentőorvos szeretnék e lenni, mert ugyebár egy csomó tárgyunk megegyezik az orvosi kar tárgyaival, úgyhogy pár éves továbbképzéssel akár én is lehetek orvos". Nem akartam neki mondani (majd ráébred a szerencsétlen), hogy barát, orvos akkor leszel, ha orvosit végzel és azért, mert ti is tanultok vmit anatómia néven, még nem kell azt a következtetést levonni, hogy egy és ugyanaz, amit mi tanulunk. Már csak azért sem, mert én is tanultam ott, sem a tematika, sem az anyagmennyiség, sem a könyvek nincsenek átfedésben egymással. Ha az orvosin tanult anatómiának a 30 %-át megtanulják, lehet még azzal is sokat mondtam. Ugyanezt tudom elmondani az élettanról, biokémiáról. És még egyszer hangsúlyozom, mindezt tapasztalat alapján.

Btw: azért kizárt dolog, hogy a pszichológus hallgatók ugyanazt a neuroanatot tanulják mint mi, mert náluk nincsen bonctermi gyakorlat, a vizsqa sem úgy zajlik, hogy ráböknek vmire a tetemen és mondd meg mi az, márpedig - szerintem - az anatómiában éppen ez a legnehezebb. Bemagolni bárki be tudja, csak aztán élőben felismerni....

Szuper, hogy név nélkül írod ki a kérdésed, de ha elolvasod még egyszer a problémám, amit felvetettem neked még az első oldalon, akkor rájössz, hogy magával az orvostanhallgatósági mivoltodban való megnyilvánulásodat feszegettem.

Te is érezted, hogy felhasználónévvel vagy akár teljes névvel egy ilyen kérdést kiírni túl nagy parasztság lenne, ezért bebújtál egy szűk réteg mögé, hogy nekik szerezz megdicsőülést, tudván te is ennek a rétegnek vagy tagja, szóval rád is hatással lesz előbb-utóbb.

Kicsit leszállhatnál a magas lóról, meg az összes frissen felvett orvosis, akik újabban itt verik a nyálukat, szólják le a vidéki egyetemeket.

Senki nem vitatja el, sokat kell tanulni, büszke is lehetsz rá, hogy ott tanulsz, de nem kell nagyképűnek lenni, illetve azokból a képességekből, amik segítségével ott vagy most, ahol vagy, kicsit fordíthatnál a megfelelő viselkedés tanulmányozására. Akár egy pszichológia szak sem ártana, sőt, elvégre az úgyis büfészak az orvosihoz képest.

75%-os: Ugyanazokat gondolom mint te, de nekem sosem sikerül ilyen frappánsan megfogalmazni:D

Pacsi:)

Köszi!

Igazából én annak is örülnék, ha néha nem hagynék ki komplett tagmondatokat, vagy jobban figyelnék a toldalékok egyeztetésére :D Néha átfogalmazom, aztán a mondat első feléhez már nem is illik :D

Helló!

Én is orvosis vagyok. Van egy olyan évfolyamtársam, aki igen gyakran posztolgatja a bezzeg-az-orvosi szintű posztokat. Tankönyvhalmok, azzal aszöveggel, hogy "Neked 3 év anyaga, nekem egy vizsga" meg a többi ilyet, amiből kiderül, hogy kb. mindenki más vizsgaidószakja semmi, laza kis nyaralás az orvosihoz képest.

Hát persze. Egy jogász meg a római jog kapcsán mondja másoknak, egy bioszos a rendszertan miatt (merem állítani, hogy a növényrendszertant nem tudnám megtanulni kettesre sem. Nem ám. Pedig az anat-szövet vizsgáimat szépen lerendeztem első két hétben.)

Kinek mi a nehezebb, ugye. Egyénfüggő. Minden karnak megvan a maga mumustárgya, és XY-t nem vigasztalja, ha Z. közli, hogy neki aztán mennyivel nehezebb. Semmi értelme az efféle összevetéseknek szerintem. Mindenkinek a magáét kell teljesítenie.

A jelenséget több irányból lehet megközelíteni.

1. Annak, aki pszichológiát szeretne tanulni (ami inkább a bölcsészetre hasonlít, mint az orvosira), a reál tárgyak, mint amilyen a biosz-kategóriájú anatómia, igenis lehet nehéz. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy szubjektív igazság. Szubjektív azért, mert az igazság értékelése egyénfüggő.

2. Pszichológia szakon sok olyan egyén megfordul, aki nem kedveli a reál tárgyakat, vagyis jó eséllyel a legtöbb reál tárgy nehéz nekik. Nem csak az anat.

3. Szemben az orvosival, ahol ebből kapnak nagy adagot a hallgatók. Részletesebb, több, meg minden. olyan hallgatók, akik azért mentek orvosira, mert ezt szeretnék tanulni. Ebben jók. A medika szubjektív és objektív igazsága az, hogy az anatómia tényleg nehezebb, mint pszichológia szakon.

A kérdésedre az egyik válasz az, hogy amit ilyenkor látsz, az szubjektív igazság, ami nem a te "saját igazságod". Hogy miért gondolják nehéznek az anatot, könnyebben választ kapsz, ha nézőpontot váltasz: belebújsz a bőrükbe. Adott egy bölcsész huzalozású ember, aki talán sosem kedvelte a reál tárgyakat.

A jelenség másik magyarázata ennél sokkal bonyolultabb. A medika, vagyis most a te "saját igazságodról" van szó. Azt írtad, hogy egy medikát nagyképűnek tartanak, ha ki meri mondani, hogy az anat nehéz. Ez enyhén szólva frusztrálónak hangzik, mert ezek szerint az emberek nem értik meg a dolog nehézségét, főleg akkor, ha ez lesz a munkád, vagyis elvárható, hogy tudd az anyagot. Ilyenkor az emberek elfelejtik a nézőpontváltást: a medika helyében, aki halálra tanulja magát, nekem is kutya nehéz lenne, amit tanul. Ez dühítőnek tűnik nekem (persze, lehet, hogy tévedek), mert azt jelentené, hogy a társadalmi elvárások miatt a medika ne várjon társas támaszt és megértést olyasmiért, ami objektíve tényleg kutya nehéz. Bezzeg, a pszichológus mondhatja, társadalmilag kevésbé visszás, hogy nehéz az anat, hiszen ő pszichológus, nem ez a dolga. Ez még inkább dühítőnek tűnik, mert a pszichológus megkaphatja azt a megértést és elismerést, amit egy nehéz tárgy teljesítése jelent. És amit a medika nem kap meg. Minek ismerjük el, ha egyszer ez a dolga? A helyedben, kedves Kérdező, én pipa lennék, mert ez egy végtelenül nagyképű és ostoba társadalmi hozzáállás.

Na most, a neheze innen jön. Mert a narratívából, amit leírtál, nem derül ki egyértelműen, hogy a pszichológus ismerőseid tennének összehasonlítást a két kar anatómia tárgyai között. Csak az derül ki, hogy nem szeretik a nehézségét. Illetve az derül még ki, hogy nem tetszik neked a dolog, nem érted, miért nyafognak, hiszen a te szubjektív és objektív igazságod az, hogy a tárgyatok tényleg nehezebb. Abból, amit leírtál, egyértelműen csak az derül ki, hogy te biztosan élsz összehasonlítással. De az nem, hogy ők élnének vele.

A szubjektív és objektív igazság így tud keveredni egymással. Az érzelmek képesek átszínezni az észlelést, mert az a dolguk, hogy megmondják, mi fontos a környezeti ingerekből, és mi nem. Az észlelés (szubjektív igazság) így nem feltétlenül egyenlő az érzékeléssel (objektív igazság). Most adott egy érzelem, a bosszúság, ami eredhet a meg nem értettségből, és ez úgy hajlítja el az észlelést, hogy már észre sem vesszük, hogy mi teszünk összehasonlítást, és nem ők. A jelenség neve projekció: máson látjuk azt, ami bennünk van, de nem jöhet elő. Ez egy teljesen átlagos dolog, különösen akkor, ha kevés elismerést kap az ember azért, amiért állandóan dolgozik.

A környezeted részéről a meg nem értettség forrása valszeg az irigység. "Örülj, hogy elit helyen tanulhatsz". Ócska szöveg, hozzáteszem, de sajnos gyakori '-.- Bezzeg nekik nem sikerült, ami neked, és mások irigysége képes arra, hogy kiölje az emberből az egészséges büszkeséget. Az irigy ember pedig nehezen veszi át mások nézőpontját, és nehezen érti meg a másik nehézségeit. Evvel bezártuk a kört.