Miért hiszi azt sok pszichológus hallgató, hogy az ő anatómiájukat egy lapon lehet említeni az orvosi egyetemen oktatott anatómiával?

Nekem spec. még az ovo képzőre járó ismerőseim is posztolgatják, hogy jaj de nehéz dolguk van és még hány altatódalt kell megtanulniuk meg a környezetvédelmet is stb... -.-

De azzal egyet kell értenem, hogy orvosi első két éve a legnehezebb az egyetemek között, utána már mérséklődik a tananyag és a nehézség.

Azért mert bölcsészektől mit vársz?

Engem az unokatesóm oktat ki folyton meg a szülei h én else tudom képzelni hogy ő mennyit tanul... (pszichós) meg h az anatómia milyen nehéz.... :) majd ezutan kölcsön kérte a gimis biosz könyvem h abból átnézi az anatot a biztonság kedvéért :) szóval erről ennyit. Senki nem tudja elképzelni h orvosin miket kell teljesíteni aki nincs itt. Szoval peregjen le rólad ne foglalkozz velük.

Jah,pszihológia is olyan k..va nehéz, ezért van belőlük annyi, hogy nagy részüknek már nincs is/ nem is lesz munkája. Gimis osztályomból is 3an mentek pszihológusnak.

(Amugy ha ennyire "komolyan" vennék miért nem pszihiáternek mennek? - Az orvos és pszihológus is egyben).

Orvosisként mondom, kezdem unni ezt a sznobizmust.

Miért, miért nem lehet tudomásul venni, hogy attól még, hogy az orvosi nehéz, más is tarthatja annak a saját szakját? A pszichósok anatómiája bakfitty a mienkéhez képest, de attól még ők érezhetik nehéznek azt is. Nem értem, miért kell ezért lehurrogni. Mindenkinek megvan, mi megy nehezebben, mi könnyebben, pont. Én pl. egy csomó bölcsész szakot nem tudnék elvégezni, mert nincs meg bennem az alapvető érdeklődés sem iránta. Ez piszkosul nehezíti a tanulását valaminek. A pszichológusok általában nem reál beállítottságúak, nem érdekli őket annyira a biosz, nyilván egy, az orvosiénál kisebb anat anyagot is nehéznek tartanak, mert nem az érdeklődési körük. Míg aki orvosira megy, azt jó esetben érdekli a test, annak működése. (Márha nem pusztán családi tradícióból, a dr.-ért és a presztízsért meg a jó külföldi munkalehetőségért, esetleg a szülei utasítására jött ide.) Így nyilván több anyag elsajátítása várható tőle ebben a témakörben. Más téren meg ő sem remekelne, és ha egy azzal kapcsolatos résztárgy miatt "nyavalyog" fb.-n, akkor rajta háborodhat fel az, aki meg azt tanulja részletesen a saját karán.

Pl. sok nyafogás megy a kémia kapcsán orvosis részről. Most egy vegyész vagy egy gyógyszerész erre mit lépjen?

Szetintem senki nem hiszi azt.

Csak a bölcsészek nyilván nem tul okosak tehát nekik az is nehéz. Nem kell lenezni , nem lehet mindenki orvos, bölcseszekre is szükség van maskulonben onkiszolgalo lenne a Meki vagy mi?? Milyen világ lenne az!?

Azt hiszem néhány dolgot tisztázni kell, mert van egy kis zavar a téma körül. Jómagam kb 10 éve végeztem a pszichológián Debrecenbe, így az ottani tapasztalataimat írom le. Az ott oktatott anatómia egy szállal sem másabb, mint az orvosin... nem tudok róla, hogy a latin elnevezésekben vagy az emberek felépítésében lenne valami különbség... de van néhány eltérés az oktatásban:

1. a pszichológián 2 félév anatómia és két félév élettan van, ez arra elég, hogy a fontos részekkel/működésekkel tisztába legyünk, az igazán finom anatómiai részletekre már nincsen idő, igaz ezek már tényleg olyan dolgok, amiket már az orvos sem ír le egy leletben, mert annyira részletkérdés... sőt gyanítom, hogy nem sokat gondolkodnak a gyakorló orvosok sem az ilyen apróságokon. Ha meg a keringési rendszerről vagy például idegrendszerről van szó, akkor ott minden lényeges rész szóba kerül a purkinje sejtekig... Egy orvosnak nagyon össze kellene szednie magát, hogy olyan dolgokról beszéljen, ami nehezen érthető egy pszichológusnak... a lényeges dolgok mind szóbakerülnek.

2. Az orvostanhallgatóknál szinte folyamatosan jelen van az anatómia tanulmányaik során, napi szinten foglalkoznak vele, így nem nehéz több tudást felhalmozni. De mi lenne, ha mondjuk az orvosoknál az anatómia mellett lenne még egy tucat tárgy is, aminek semmi köze nincs az anatómiához? Mindjárt hígulna a figyelem és beesne az anatómia színvonala. Na ez a helyzet a pszichológián is... sok egyébb tárggyal kell foglalkozni, de első évben a szórótárgy az anatómia, amit nagyon keményen számomkért Tarsoly Emil tanár úr. Ha esetleg nem ismerné valaki, akkor számos publikációja mellett sok nővér és mentőtiszt tanul az anatómia könyveiből. Na így már azért közelítünk a magsztos orvosi színvonalhoz, amit nyilván el lehetne érni ha évekig csak ezzel kellene foglalkozni.

3. Nekem azért nem lenne olyan nagy mellényem az anatómia tudásra, mert azért tudjuk, hogy orvosnak lenni nem csak anatómiából áll. Kb 2 másodperc alatt fel tudok/ fel tud rakni Marika néni olyan kérdést, amin csak pislognak az orvosok... különösen a kevésbé tapasztaltakra igaz, hogy amint egy kicsit is eltér a szakterületüktől a dolog, már zárnak le és egy vízcseppet nem lehet kipréselni a szájukon... legalább egyszer annyit merne mondani valaki, hogy a "véleményem ez vagy az"... na akkor hol van a nagy mellény az anatómiával, mert ugyebár gondolom azért generalizáltan kell érteni ezt a nagy tudáshalmot, amit elsajátítanak az orvostanhalljatók... mindenre igaz. Na de haladjunk tovább, nyilván többet tudnak az orvosok az anatómiáról, hisz akkor miért lenénnek orvosok, ha nem ők tudják a legtöbbet?

3. Ami talán az orvosi nehézségét adja, hogy eléggé naprakésznek kell lenni az anatómiából, nem lehet azt mondani a betegnek, hogy bocsi elmegyek megnézni az irodámba. No meg kell egy gyomor hozzá, hogy bírja az ember a sok vért és a sok ilye-olyan koszos/erőszakos/nyavajgós embert. Látszik is szegény orvosokon, hogy zárják magukat és egy láthatatlan köd ül le a személyiségükre rendeléskor és aztán amikor hazamennek, akkor teljesen más oldalukat mutatják.

4. Többször elhangzott, hogy az orvoslás reáltudomány, ami egy kicsit félrevezető, mivel nem vegytisztán az. Mielőtt valaki nagyon felkapná ezen a vizet, nézzünk meg pár példát: számítástechnika, fizika, mechanika stb... ezekkel nem összevethető az orvoslás... nem elég hardcore, hogy felvegye ezekkel a kőkemény reál területekkel a versenyt. No persze importálnak technológiákat máshonnan, például a képalkotó eljárások formájában, de ha ezeket kivonjuk, akkor mi is marad? A találgatások? A jóslások? Nagyon nehéz heylzetbe kerül egy orvos, ha nem kap egy kis hátszelet valahonnan. Már az egész reál dolog ott buktázik, hogy általában gimnáziumokból jönnek az orvosira, a gimnáziomok meg nem arról híresek, hogy a reál irány élharcosai lennének. Inkább egyfajta bizonyítási terep a tanulók számára, hogy eléggé összeszedett-e a gondolkodásuk az egyetemhez.

5. Azért nem kellene túlértékelni magukat egyes orvostanhallgatóknak. Nézzük meg a 2015-ös felvételi ponthatárokat Debrecenbe: DE orvosi: 407 pont... DE pszichológia 438 pont... meglepő, de ez van... most nem a pszoichológiát akarom fényezni ezzel, egyszerűen kezd értéktelenedni az orvosi szakma. Külföldön nagyon jól látható, hogy a jómódú országokban egy mérnök vagy programozó hasonló fizetéseket keres, mint egy orvos. Igaz 100 évvel ezelőtt még nem volt ilyen sok klassz szakma és az orvosoknak kevés "konkurenciájuk" volt... Na szóval más területen is vannak jó képességű emberek, nem csak az orvosin. No persze megértem, hogy a friss büszkeség hajtja az ifjú orvos titánokat, de ez majd elmúlik. Ahogy minden más szakma esetében is... a pszichológusoknál is...

6. És végül nézzük meg egy kicsit pszichológiai szemszögből az orvosokat. Őszintén szólva nem másabbak, mit a sokéves átlag, egyszerűen ők csak az orvos szakmát választották. Ennél fogva köztük is van sok olyan, akinek ilyen-olyan deficit figyelhető meg a személyiségében és vannak hiányosságok szép számmal ilyen téren. Ha a lelki működésekről, az emberi elme rejtelmeiről van szó, akkor a pszichológusok verhetetlenek... bárkinek a személyiségét ízekre tudják szedni (, legalábbis a személyiségpszichológusok). Igaz fiatal a pszichológia mint tudomány és nagyon nehezen megfogható dolgokkal foglalkozik, ezért még nem annyira ismert és tekintélyes, mint mondjuk az orvostudomány... de ennek az az oka, hogy bő 100 évvel ezelőtt jutott el odáig az emberiség, hogy egyáltalán felismerje a pszichológiát, mint területet... pedig már az ember megjelenése óta jelen vannak a pszichés folyamatok.

Zárszóként csak annyit, hogy nem kell senkinek túlértékelnie magát és értem, hogy min nyafogtak a pszichológus hallgatók, de ki lehet próbálni!! Egy pszichológia kurzus az orvosin heti 4 órába? A végén mondjuk egy kis 30 oldalas személyiség elemzéssel a szóbeli mellett... gondolom mindenki nagyon örülne, ha ezzel a tárggyal próbálnák kiszórni első évben az orvostanhallgatókat...

Bizonyos dolgokban nem értek egyet az utolsó válaszolóval. Személy szerint nekem nem okozott problémát az anatómia elsajátítása és különösebben nehéznek sem tartom, állatorvostan-hallgató vagyok. Ismerem a humán anatómiát, tudom, hogy mit kérnek számon orvosi egyetemen. Alapvetően alig különbözik az állatorvosi anatómiától, nekünk 4 állatfajra kell megtanulni mindent, minden egyes különbséggel, a vizsgafeladatok között pedig alig fordul elő olyan, hogy ezt vagy azt jelöld be a képen, hanem egy megadott, vagy korábban megoldott anatómiai egységet kell tovább elemezni a feladatban megadott néhány adat alapján a megfelelő állatfajban. Vagy bármelyik feladat beugrójaként akármilyen csont/szerv szinte akármelyik részéről megállapítani, hogy melyik állatfajhoz tartozik, ha nem sikerül akkor 0 pont az egész. Ezt nem azért mondtam el, hogy fényezzem az állatorvosi anatómiát, vagy hogy bemutassam, hogy milyen nehéz, csak azért, hogy lássátok, nem csak olyan van, mint szinte minden más humán anatos területen. Ettől függetlenül eszem ágában sincs azt állítani, hogy a humán anat sokkal könnyebb, vagy az bakfitty a miénkhez képest, pedig sokan vitatkozhatnának ezzel. Mi a nehezebb, megtanulni + 10 képletet, vagy 3 meglévőt leosztani 4 állatfajra, mindegyikben tudni felismerni, kiboncolni és lehetőleg a tök más nevűt ugyanúgy megjegyezni. Nem beszélve az említett szövettan+ embriológia kombóról, ahol ugyanaz a helyzet, a szövettan is rohadt részletesen, sejtekig lemenően szétosztva 4 állatfajra + a madár, ami teljesen más és ehhez jön még a madáranatómia, mert 4 állatfaj nem elég. Az állatorvosi szakmához hozzátartozik ennek, sőt az évek során ezen anatómiai ismeretek sokszorosának az elsajátítása!!! Ugyanez van humán orvosin, viszont érdemes megemlíteni, hogy, míg ott egy apróságot és a klinikum szempontjából akár teljesen lényegtelen dolgot elfelejteni semmiség, addig esetleg ugyanazon képlet kutyában ugyanúgy elfelejthető, de macskában már az elvétése halálos műhibát jelent. Ennek ellenére egy háziorvosnak, aki a legkevésbé fogja használni a részletes anatómiai tudását is alapvető jelentőségű tanulmányai elvégzése szempontjából az anatómiai ismeretei. Míg egy gyógyszerész, pszichológus, mentőtiszt munkája a későbbiekben nem vár el hasonló mélységű tudást az adott területen, nekik csak az adott területhez szükséges egyéb információk megértéséhez szükséges. Egy orvostanhallgató miért nyafog az anat miatt?? Ez komolyan érdekelne engem is, mert nem értem, hogy mi a baj vele, azon túl, hogy elég száraz és más tárgyakhoz képest kevésbé érdekes...Ezt a területet választotta, alapvető, hogy érdekli az anatómia. Ha ezt sikerül megfejtenetek, akkor rájöttök, hogy pontosan ugyanazért nyafog a pszichológus hallgató. Ha nektek nem lenne baromi nehéz, akkor nem szúrná olyan rohadtul a szemeteket, ha más a kevesebbet is nehéznek tartja. Neki kevesebb az anat, de más sokkal több. Akkor most nem tök ugyanolyanok vagytok, mint azok akik a kevesebb miatt nyafognak? Nektek az a dolgotok, hogy az anatómiát tökéletesen ismerjétek, nekik az, hogy megismerkedjenek bizonyos részeivel. Nem lehet a két tárgyat összemérni, ha igazságos akarsz lenni, maximum a két szakot összemérve lehet vitázni arról, hogy melyik a nehezebb. Attól, hogy a szakmánkból adódóan lényegesen nagyobb anatómiai ismeretet kell elsajátítanunk nem jelenti azt, hogy a miénk sokkal nehezebb...a pszichológusnak, gyógyszerésznek ott van mellette egy rakás, több kredites tárgy. A kémia és biofizika miatt viszont ha ti nyafogtok nem szól le egy fizikus, vagy vegyész sem...na ennyit az anat közti különbségeknél szerintem még ez is bőven sok...előbb utóbb hátha felnőtök és képesek lesztek felfogni a leírtakat...mert tényleg rohadt idegesítő az anat mániátok, hogy az milyen rohadt nehéz nálatok...sokan az állatorvosi anatómiát is leszóljátok, hogy ja hát az közel nem olyan részletes...aha...vagy csak egyszerűen képtelenek vagytok felfogni, hogy más szakon lehet így is csinálni és igenis majdnem ugyanazt meg lehet tanulni sokkal tágabb területre...vagy éppen csak a szükséges ismeretek elsajátítása is komoly nehézségeket okozhat annak, aki nem erre hivatott. Ehhez amúgy nagyon idevág az előttem szóló véleménye, amivel alapvetően nem értek egyet, mert a hallgatók helytelen felfogásából nem lehet következtetni az adott képzés másságára. Melyik orvostanhallgató mennyire rajong a kémiáért, a biofizikáért, a biokémiáért? Ezek azok a tárgyak, amelyek miatt a reál tudományterülethez sorolható ez a képzés és ezek azok amelyeket a többség a legjobban utál holott!! ezek tökéletes és pontos ismerete az igazán elengedhetetlen a későbbi tananyag megÉRTÉSE, ALKALMAZÁSA szempontjából. Előttem írónak. Pontosan ezek a tárgyak azok, amelyek reál tárgyak, amelyeket talán egy nem reál beállítottságú soha a büdös életben nem fog kellően érteni, ezek a tárgyak azok, amelyek alig kapcsolódnak az anatómiához, az első két évben ugyanakkora hangsúlyt kapnak, de csak a későbbiekben érnek össze. És! ezekkel éppen ugyanaz a helyzet, ami a pszichológia-orvosi anatómia, orvosi-vegyész kémia, vagy vegyész-állatorvosi kémia párokkal. Nem igazán kellene ezek miatt leszólni ezt a területet és általánosítani más területek felé. Egy orvosnak annyi kémiára van szüksége, hogy megérthesse a biokémiát, majd egy igen alapos biokémiai ismeret után a gyógyszertant, élettant. Az orvosi/állatorvosi terület igenis reál terület, ahol az első 2-3 évben el kell sajátítani a megfelelő, hatalmas mennyiségű ismeretet ahhoz, hogy a későbbiekben még a magolós, gondolkodni képtelen hallgató is megpróbálhasson gondolkodni, logikusan, keményen átrágva magát minden addigi ismeretén, hogy jó szakember lehessen belőle. Attól, hogy az első néhány szemeszterben nagyon sok a csak tanulós tárgy még nem jelenti azt, hogy ez nem reál terület és nem azok érvényesülnek jobban akik reál beállítottságúak. Ezen kívül megkövetel nem kevés nyitottságot, ugyanis a megfelelő pszichológiai ismeretek itt is hatalmas jelentőségűek (lennének...)

A ponthatárokról meg annyit, hogy jó lenne, ha nem élnénk ilyen csőlátásban és végiggondolnánk azt, hogy 3 éve kötelező a 2 emelt érettségi ezekre a szakokra. Nem egy tanuló éppen emiatt áll el ettől a pályától és választja inkább a pszichológiát. Ezek után próbálják azt is átgondolni, hogy ma Magyarországon hány olyan gimnázium van amelyik biztosítja a megfelelő tanárt és anyagi kellékeket egy kémia emelt érettségi teljesítéséhez. Bármilyen hihetetlen rohadt nehéz teljesen saját erőből kipréselni egy jó emelt kémiát, ugyanis nem mindenki teheti meg azt, hogy magántanárhoz jár, vagy szuper jó gimiben tanul. Míg nyelveket, történelmet, irodalmat mindenki tanul gimnáziumban. Nem beszélve a közép és emelt érettségik közötti különbségekről. És egy saját vélemény...a ponthatár lehet akármilyen magas, idiótákat akkor is nagy számban vesznek föl legyen az bármelyik egyetem. Az egyénen áll, hogy milyen szakembert csinál magából, mennyire látja át az egész rendszert és lehet valaki bármilyen kimagasló, vagy éppen rosszul teljesítő. A ponthatároknak maximum az adott társadalmi igényekhez és diktált normák megkívánt teljesítéséhez van köze, nem pedig az adott szak milyenségéhez, vagy a hallgatók képességéhez. Ez hatalmas nagy baromság az, hogy ma a pszichológusokra nagyobb szükség van, mint az orvosokra, nem azért választják azt a szakot olyan rengetegen, hanem azért, mert egy feltörőben lévő, ma már teljesen elfogadott új tudomány, ami a társadalmunkban jelentős szerepet kapott. Az orvostan-hallgatók száma pedig nem azért csökkenhet mert ma már másra van igény, hanem azért, mert más igény látszatára helyezik a hangsúlyt ahhoz, hogy megpróbálják elfedni a magyar egészségügy szégyenteljes helyzetét. Az adott politikai rendszerben semmibe vett terület helyzetét nem kell úgy beállítani, mintha a mai társadalomban a megkívánt normák szerint hanyatlana. Bármennyire is hihetetlen orvosokra MINDIG hatalmas szükség lesz, sőt egyre nagyobb és az épp jelen lévő, megtépázott helyzetről pedig nem szabad idióta következtetéseket levonni...Nekem kicsit az jön le az előttem szóló válaszából, mintha nem tudná, hogy orvosokból lesznek a pszichiáterek. És hála istennek manapság nincs akkora ellentét a pszichológia és pszichiátria között..tehát egyik elfogadja a másikat és használják egymás tudását...A fizetésbeli különbségek vagy hasonlóságok sem korrelálnak a követelményekkel, vagy felkészültséggel, tudás mennyiségével. Lehet, hogy szakmán belül egy kutató a tizede fizetést nem kapja meg külföldön, míg egy cégnél dolgozó többet keres, mint egy orvos.. Akkor most vajon melyik tudhat többet a szakmáról a kutató, vagy a jó helyen dolgozó munkavállaló? Bármelyik más területen lehetnek kiváló szakemberek, rendelkezhetnek hatalmas tárgyi tudással, ezzel nem azt akartam mondani, hogy az orvosok többet tudnak mindenkinél..csak azt, hogy ebből nagy hülyeség bármiféle ezzel kapcsolatos következtetést levonni...